Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor
Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...
A családtagok hasonló folyamatokon mennek át és hatással vannak egymásra, de mégis egyénileg küzdenek meg a különböző kihívásokkal. Minden életszakasznak megvannak a maga természetes, krízisei, és ezek sikeres megküzdése nagyban növeli az egész életen át tartó lelki ellenállóképességet. Ezeket a természetes fejlődési folyamatokat nagymértékben befolyásolja a gyermek súlyos vagy krónikus betegség. Mik azok a jellegzetes folyamatok, amelyek érzelmi kihívásként jelennek meg a szülők esetében és a szűk környezetükben?
A betegség hatása az édesapákra
A betegséggel élő gyermekük helyzetének elfogadása az apák számára is hasonlóan megterhelő érzelmi kihívásokkal jár, mint az édesanyáknak. Az
apák – a tradícionális férfi-szerep miatt – nehezebben élik meg a tehetetlenséget és a kiszolgáltatottságot. Nehéz érzésekkel szembesülhetnek: “nem tudtam megvédeni a családomat, a gyermeket a betegség okozta nehézségtől.”
Egy hagyományos szerkezetű családban általában az apák szerepe megváltozik, mikor a gyermekük megbetegszik. A betegséggel élő gyerek gyakran speciális étrendet, fejlesztést, ellátást igényel, ami nagyobb anyagi terhet ró az apára. Ez a fokozott anyagi felelősség különösen akkor nő meg, ha a család egykeresőssé válik, azaz az anya teljes idejében a betegséggel élő gyereküket látja el.
Ha az édesanya sok időt tölt a beteg gyermekükkel, gyakran előfordul, hogy az apa nagyobb felelősséget kap az egészséges testvérek ellátása terén, a szülői szerepe kiterjedtebbé válik. Olyan feladatokat kell ellátnia, amelyek korábban jellemzően az anyára hárultak. A férfiak – részben a környezet elvárásai miatt is – nehezebben fejezik ki a nehézségekkel kapcsolatos érzéseiket. Kevesebb eszközük és lehetőségük van erre, ezáltal gyakran magányosan cipelik az érzelmi terheiket.
Gyakran az apa marad a „stabil kőszikla” szerepben, megnyugtatást és optimizmust képvisel az anya felé, aki könnyebben fejezheti ki az aggódását. Emellett viszont az anya gyakran elvárja, hogy az apa számukra megfelelő és elérhető érzelmi támasz legyen, aki együttérez az ő érzelmi nehézségeivel. Ez a kettős elvárás, amely során egyszerre kell érzelmileg stabilnak és együttérzőnek lenni, gyakran megnehezíti az apa helyzetét.
És mi történik a betegség hatására az édesanyával?
Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az édesanyák szerepe szintén megváltozik a családban. Az anyák gyakran a „család motorja” szerepben vannak, megosztják idejüket és a figyelmüket a beteg gyermek és az egészséges testvéreik között, partnerük és tágabb rokonság között. Ahogyan az apák esetében is, a partneri szerepek háttérbe kerülnek. Kevesebb idő és energia jut egymásra, amely – akár csak egy kis időre – instabillá teheti a párkapcsolatot, amely így extra odafigyelést igényel. (Természetesen mindkét fél részéről!)
Az apával vállalt szülői szerepek intenzívebbé válhatnak, amely megerősíti a közös felelősség iránti elköteleződésüket. Az anyák megélhetik azt, hogy egy ilyen szituációban is képesek funkcionálni, felelősségteljes döntéseket meghozni, önmaguk igényeit késleltetni. Ezek az önmagukról szerzett tapasztalatok megerősíthetik az énképüket, a saját magukkal kialakított pozitív viszony tovább fejlődhet.
Olvassátok el egy táborozónk, Fecó édesapjának beszámolóját arról, hogyan élték meg a családdal a betegséget, és hogyan változtatta meg az életüket a Bátor Tábor.
Fecó mindig is félénk kisfiú volt, és épp suliba kezdett járni, amikor az első tünetek jelezték, hogy valami baj van. Rosszul lett minden reggel, hányt, de mivel ez több elsősnél is előfordult, azt gondoltuk, csak ideges. Amikor már hétvégente, és az őszi szünet alatt is jelentkeztek a rosszullétek, aggódni kezdtünk.
Orvostól orvoshoz jártunk, de mindent rendben találtak. Egy lelkiismeretes neurológus viszont mégis elküldte őt koponya CT-re szerencsére – csak az ő megnyugtatására, így mondta.
Emlékszem, hétfői nap volt. Azt ígérték, 25 perc a vizsgálat, 10 perc a kielemzés. De amikor már vagy 50 perce ültünk kint a váróban a feleségemmel és Fecóval, amíg kiértékelték a vizsgálat eredményét, már akkor sejtettük, hogy ez nem jelenthet jót. Így derült ki, hogy egy 3x3x3 centis daganat van a kisagyban.
Kiderült, hogy az én félénk kisfiamban félelmetes erő és kitartás van
Kedden már az Amerikai úton voltunk, és péntekre elő is jegyezték Fecót műtétre. A daganat nagyon érzékeny területen volt, az orvosok felkészítettek, hogy bármi megtörténhet. Végül csak a rövid távú memóriája sérült egy kicsit és lebénult a bal arca. Azon viccelődünk azóta otthon, hogy biztos híres akcióhős színész lesz belőle, mert úgy tarja a száját, mint Sylvester Stallone, bár az izmokon még dolgozni kell.
A műtétek és kezelések közepette kiderült, hogy az én félénk kisfiamban félelmetes erő és kitartás van. Mindenki a csodájára járt. Ha azt mondtuk neki, hogy ezt most meg kell enni, megette; ha meg kellett valamit inni, megitta; egy rossz szó nélkül csinálta végig az egészet.
Igazi BÁTOR tesók
A Bátor Táborról már a kórházban hallottunk. Az elején el sem tudtuk képzelni, hogyan leszünk meg egy hétig egymás nélkül, de tudtuk, hogy jó helyen lesz, úgyhogy jó szívvel engedtük el.
Elváltunk, és mi egy hétig nem tudtunk róla semmit. Csak akkor, amikor mentünk érte. Én nem tudom, hogy mit csináltak vele ott, de mi egy teljesen kicserélt fiút kaptunk vissza. Fecó vagányabb, nyitottabb, barátkozóbb egy szóval BÁTOR lett. És a legjobb, hogy ez egy évig kitartott – egészen a következő táborig. És minden tábora után még erősebbé, még felszabadultabbá vált.
Nem tudom, szabad-e ilyet mondani, de szerintem Fecó tesója Zsuzska azért egy picit mindig féltékeny volt Fecó Bátor Tábor-os élményeire. Így nagyon nagy öröm volt számára, amikor együtt mehettek idén a Testvér Táborba, és közös élményeket szerezhettek ott. Mondta is az egyik cimbi, hogy teljesen odáig van értük, mert nem mentek el úgy egymás mellett a táborban, hogy ne ölelték, puszilták volna meg egymást. Örök szerelem van közöttük. Igazi BÁTOR tesók.
Hálásak vagyunk, hogy részei lehetünk
a Bátor Táborosok nagy családjának
Bármilyen furcsán hangzik: az éveket, Fecóka betegségével nem cserélném el semmiért. Az addigi életünknek vége szakadt akkor, de utána elindult egy új, egy érzékenyebb. Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok azért, hogy létezik egy olyan hely rohanó világunkban, ahol a súlyosan beteg gyerekek Bátrakká válhatnak. Mert ők az igazi hősök, ők a legbátrabbak. Ahol mindig terem egy önkéntes, hogy egy gyerek se legyen egyedül, ne tudjon magába fordulni. Ahol a gyerekek sorstársaikkal lehetnek. Senki nem lóg ki, nem számít, ha nincs haja vagy valamije le van bénulva, és ahol annyi és olyan élményt kapnak a gyerekek, ami feledteti velük a betegség és a kezeléses napok gyötrelmeit. Személy szerint hiszem, hogy a Bátor Tábor élményei egész életükön át elkísérik őket.
Ezért a helyért, a Bátor Táborért, az egész családom bármit megtenne, mert hálásak vagyunk, hogy részei lehetünk egy nagy-nagy családnak. A Bátor Táborosok NAGY családjának. Ahol mindenki szeretettel van a másik ember, de legfőképpen a BÁTOR gyerekek felé
2023-ban összesen 5 340-en vettek részt a Bátor Tábor (vagy szlovák és cseh alapítványunk, a Spolu s Odvahou) programjain. A táborban, osztálytermekben, kórházakban, online vagy más, nem a táborban rendezett offline programon összesen 40 624 élményterápiás órát biztosítottunk súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeknek, az ő családjaiknak, osztálytársaiknak, illetve azoknak a családoknak, akik elvesztették gyermeküket.
Ebből a több mint 5000 főből 3605-an magyarországi programokon vettek részt. Szlovákiában 753, Csehországban 101, Lengyelországban pedig 473 embernek adtunk bátorságot és lélekgyógyító élményeket ingyenes élményterápiás programjainkon.
Suliprogramunk már Szlovákiában és Csehországban is megmutatja, a beilleszkedés és befogadás is lehet gyerekjáték! A GO! programunk pedig már a szegedi kórházi ágyak mellé is elviszi a játék és nevetés erejét a legbátrabbaknak.
10 éves lett a Lélekmadár Táborunk. Ebben a különleges tábortípusban az öröm és a bánat pillanatai kéz a kézben járnak. A megszokott programok mellett képzett gyászterapeuták is támogatják azokat a családokat, akik betegségben, balesetben, vagy a perinatális időszakban veszítették el gyermeküket.
Természetesen idén is minden programunkat önkénteseinkkel tartottuk meg: 2023-ban egészen pontosan 653 lelkes és képzett Cimborával – a 4 országban összesen. Elkötelezettségüket mutatja, hogy egy önkéntesünk átlagosan 3-szor vett részt programon 2023.
Ám a számoknál is többet mondanak nekünk a gyerekek és szülők:
- “A Bátor Táborban megtanultam azt, hogy szerethető vagyok.”
- “Még sosem láttam a gyerekeimet ilyen boldognak, mint itt”
- “Azt tanultam magamról a táborban, hogy nem kell félnem, ha új emberekkel találkozom.”
- “Büszke vagyok magamra, mert sokszor leküzdöttem a félelmeimet és nem zárkóztam magamba.”
Szeretnél segíteni, hogy 2024-ben is minél több súlyosan, krónikus beteg gyereknek adhassunk lélekgyógyító élményeket?
Nézd meg, hogy támogathatod munkánkat!
Aki Bátor Táboros, a programokon kívül is az – és még a Facebookon is Bátor Táborosan kommentel. A programjaink alapja, az élményterápia hatása a mindennapokban is tetten érhető. Nem csak a gyerekeken, az önkénteseken is. Ákos, aki 2015 óta Cimbora a táborban, GO! programban és már Suliprogramban is, arról mesél, mit vett észre magán, a gyerekeken, “mitől működik” az élményterápia.
A Bátor Táboros közegben minden önkéntessel van valami közös bennünk azon túl is, hogy beteg gyerekeknek, családjaiknak szeretnénk megerősítő élményeket adni. Mindenkinek – nem csak az önkénteseknek – vannak kisebb furcsaságai. A Cimbora-közösség egy olyan közeg, ahol ezeket fel lehet vállalni, meg lehet mutatni és akár büszkének is lenni rá. Például, ha mindenre van egy szóvicced, itt biztosan lesz majd egy másik Cimbora, aki ugyanígy van ezzel, ezáltal is tudtok kapcsolódni.
Már könnyebben nyitok mások felé
Emiatt talán kevésbé törődünk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk a táboron kívül is. Alapvetően nem vagyok az a fajta nyitott ember, aki akár idegenekkel is könnyen beszélgetésbe kezd – ez keveset változott, mióta önkéntes vagyok. De azt észrevettem, hogy akivel megvan a közös hang, a kapocs, azok felé már könnyebben nyitok, könnyebben tudok jó és oldott hangulatban jelen lenni a társaságukban. Azt tapasztalom meg az önkéntesközösségben, hogy bátran felvállalhatjuk magunkat. Egyre kevésbé törődöm már azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, jobban el merem mondani, amit gondolok.
Volt már olyan például, hogy kommenteltem egy ismerősöm képe alá, őszintén elmondtam, milyen szupernek tartom. Pár nappal később rámírt, hogy megkérdezték tőle, én kije vagyok, hogy ilyen szépeket írtam. Észre sem vettem, hogy „olyan szépeket írtam”, csak elmondtam, amit látok, gondolok, érzek.
Rengeteg olyan élményem van a táborból és a GO! programokról is, amikor megélhettem azt, hogy aktív része vagyok annak a változásnak, ami a gyerekben, a programon résztvevőkben végbe megy. Pozitív hatással lehetek rájuk. A legelső GO! Programjaim egyikén odamentünk egy kisfiúhoz, aki nem volt annyira nyitott, szűkszavúan kommunikált. Előkerültek az Activity-szókártyák, azok közül is inkább mindig a körülírást választotta. Mi Mariannal, a másik önkéntessel rajzoltunk is néha, és egy idő után a kisfiúnak is kedve támadt hozzá. Egyszercsak azt vettem észre, hogy rajz rajzot követett. Elkezdtük a rajzokat egymáshoz kapcsolni, a kisfiú elkezdett egyre többet beszélni, percről percre egyre felszabadultabb lett. A végén, amikor elköszönés előtt, lezárásként megkérdeztük tőle, hogy szeretné-e megtartani a közös rajzunkat, annyira boldog lett, felcsillant a szeme, „De jó, ezt megtarthatom”! Éreztük, hogy igazi élményt, valódi minőségi időt adtunk neki.
A Bátor Táboros szemlélet beépül a mindennapokba
Az az élményterápiás szemlélet, amit a Bátor Táborban csinálunk, beépül a hétköznapokba. Egyszer csak ösztönös lesz, amit tanulunk – a felkészítéskor is, és főleg, amiket ellesünk a többi Cimborától. Egy idő után annyira természetes lesz, hogy néha fel sem tűnik. „Jé, én ezt már csinálom!”, veszem észre, egy-egy elméleti anyag olvasásakor.
Nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogyan lehet jó, megerősítő visszajelzést adni, ez idővel ösztönösen elkezd működni a programon kívül is. Az élményterápiás szemlélet felnyitja az ember szemét, mennyi lehetősége van a játék vagy egy beszélgetés közben megerősítést adni a gyereknek arra, hogy ő értékes, és én figyelek rá. Látom, hogy amit csinál, az klassz, vagy bátor dolog – és erre néha elég egy kacsintás vagy mosoly. Lehet, hogy neki fel sem tűnt, hogy valamit éppen „csinált”. De az én figyelmem meg tudja őt erősíteni abban, hogy ez a „valami” érték.
Különösen ma, az állandó értesítések világában nagyon ritka, hogy mindenféle külső zavarást félretéve, csak rá figyelünk és ez már önmagában olyan érték, amit a GO! programokon át is élhetünk. Például mikor program közben megszólal a beteg gyerek telefonja, gondolkodás nélkül felveszi, meg se várja a választ, csak annyit mond: „Anya, most vannak nálam, játszunk és visszahívlak!” – és már le is teszi és nem engedi magát kizökkenteni ebből az élményből.
A figyelem a legtöbb, amit adhatunk
A táborban egyszer állomásos játékot tartottunk, ilyenkor sok, rövidebb játékot próbálhatnak ki a gyerekek egy nagyjából 1 órás blokkban. Bohóc jelmezben voltam, az volt a tervem, hogy majd labdával zsonglőrködünk a gyerekekkel – amúgy nem tudok szabályosan zsonglőrködni, de reméltem azért csak lesz valahogy. Pár perc után odajött egy önkéntestársam, és megkérdezte, levenném-e a bohóc-sipkámat, mert van egy kislány, aki nagyon szeretne odajönni hozzám, de fél a bohócoktól. Levettem, a táborozó közelebb merészkedett. Nyújtottam a kezem pacsira, miközben köszöntöttem, mire ő nagyon bátortalanul az ujja hegyével épp csak hozzáért a tenyeremhez. Végül szinte az egész programot velem töltötte. Kitartóan gyakorolta a zsonglőrködést, néha kicsit beszélgettünk, és a program végén már bele mert csapni a tenyerembe.
Pár nappal később odajött hozzám az ebédlőben, átölelt, megköszönte a zsonglőrködést, és elmondta, milyen jól érezte magát. Aztán a tábor végén mielőtt kilépett volna a kapun a szüleihez, megfordult, és visszarohant hozzám. Azt mondta, hogy ez volt a legeslegjobb a táborban, ezt élvezte legjobban, és nagyon köszöni.
Ekkor tanultam meg, hogy nincs „csak egy program”. Lehet, hogy egy egész hétnyi élményben, pont egy mondatod, vagy az, amit Te adsz hozzá lesz rá a legnagyobb hatással. Lehet, hogy pont nálad kap egy olyan élményt a gyerek, vagy a család, ami megváltoztatja őket, ami örökre velük marad.
És akár 40 percben is nagyon-nagy hatással tudunk lenni a gyerekek életére: van olyan, hogy GO! programon egy beszélgetős játék során, a szülő is meglepődik: Jé, ezt nem is tudtam rólad! Ilyen rövid idő alatt a „nincs kedvem játszani”, „talán van kedvem beszélgetni” fázistól ide eljutni elképesztő. Vagy látni, hogy a gyerekek, miután mi elmentünk, folytatják közösen a játékot, amit velünk kezdtek el. Ott vagyunk, velük vagyunk, minőségi időt, és figyelmet adunk nekik, talán ez a legfontosabb abból, amit adhatunk.
Most te is jelentkezhetsz Bátor Táboros önkéntesnek nyári táborainkba 2024. február 11-ig!
További részletek JelentkezésMost bárki jelentkezhet nyári táborainkba önkéntesnek, aki elmúlt 20 éves, és szívesen töltene el egy hetet azzal, hogy súlyosan beteg gyerekeknek ad sorsfordító élményeket. A Bátor Táboros önkéntesség hatására a Cimborák élete is megváltozik: nyitottabbak lesznek, rengeteget tanulnak a saját határaikról és megtapasztalják az önzetlen adás felemelő érzését.
Az önkéntesség – amellett, hogy társadalmilag nagyon fontos – egy erős közösségélményt is ad. Aki önkéntes munkát végez, megtapasztalhatja annak az erejét, amikor egy nagy csoport dolgozik egy közös célért – a Bátor Táborban a gyerekek öröméért. Az az élmény, hogy ők maguk közvetlenül gyógyító hatással lehetnek egy beteg gyerek életére, nagyon sokáig elkíséri a Cimborákat.
Február 11-ig te is meghozhatod életed legjobb döntését: jelentkezz nyári táborainkba Cimborának!
Jelentkezem! További infóÉvente 1000 ember várja, hogy megerősítő és gyógyító kalandok sorával adja vissza súlyosan és krónikusan beteg gyerekek gyerekkorát. Olvasd el, az önkéntes munkával hogyan és mivel leszel te is gazdagabb, erősebb, bátrabb. Aztán vágj bele te is egy életreszóló kalandba!
Erősebb leszel
Önkéntesnek lenni gyakran nem könnyű – belevágni különösen nem az. Biztosan tele vagy egy csomó félelemmel, hiszen nehéz sorsú, nehéz helyzetben lévő emberekkel, állatokkal találkozhatsz, vagy szembesülhetsz környezeti károkkal is.
Biztosan felmerül benned a kérdés: hogyan fogom ezt bírni lelkileg? Pedig biztosan bírni fogod, mert a cél lebeg majd a szemed előtt, ahelyett, hogy az elesettséget látnád.
Kevés más dolog van, ami annyi erőt ad, mint megerősíteni valakit élete értelmében: abban, hogy segítségeddel meg tud küzdeni egy kihívásos helyzettel, talpra tud állni. Hogy ismét higyjen abban, ugyanolyan értékes ember, mint bárki más.
És mindezt neked köszönheti. Mindeközben te nemcsak megerősödsz lelkileg, hanem az új tapasztalatoknak, élethelyzeteknek köszönhetően új képességekre, kompetenciákra is szert teszel – ezeket pedig aztán az élet minden területén kamatoztathatod.
Csapatmunka
Az önkéntesség igazi csapatmunka.
Olyan emberekkel dolgozhatsz együtt, akikkel talán máshol nem találkoztál volna.Lehet, hogy teljesen más emberek vagytok, mással foglalkoztok, más dolgok érdekelnek benneteket, de egyvalami biztosan közös bennetek: egy közös ügyért harcoltok, így igazi bajtársak lesztek
Az áhított flow
Észre sem veszed, hogy repül az idő, hiszen teljesen belefeledkezel az éppen előtted álló feladatba. A nap végén azt érzed majd, hogy a zűrös gondolatok letisztulnak a fejedben, és egy teljesen új nézőpontból látod az életed.
“Vajon egy pillangó szárnycsapása Brazíliában képes tornádót előidézni Texasban?”
Káprázatos dolgokat érhetsz el az önkéntes munkáddal: megváltoztathatod a világot. Nem hiszed?
Pedig azzal, hogy megváltoztatod valakinek az életét, ennek leszel részese. Már önmagában a tudat, hogy rájuk szánod az idődet, hogy foglalkozol velük és a jólétükkel, azt erősíti meg azokban, akiknek segítesz, hogy érdemes küzdeniük. Hát nem fantasztikus?
Sikertelen újévi fogadalmak helyett önazonos élettervezés! Felhők felett podcastünk témába vágó epizódjai alapján összegyűjtöttük Cséffalvay Gábor coach és Trokán Anna színész néhány praktikáját, amivel hosszú távon is megvalósíthatod a céljaidat!
1. Az első lépés: adjuk meg a módját!
Vagyis az idejét! Az igazán elmélyült munkára érdemes időt és energiát szánni! Ha megteheted, ezt az ideális esetben 1-2 napot pedig csak erre fordítsd, ne hagyd, hogy a hétköznapi teendők elvonják a figyelmed. Ha családban, párban tervezel, érdemes külön-külön is felmérni, hogy ki honnan hová tart, majd ezekből a tervekből közös metszeteket készíteni!
2. A tervezés ne csak egy évre szóljon!
De mégis hogyan érdemes nekikezdeni? Januárban hajlamosan vagyunk szigorúan 365 napra szóló fogadalmakat kitűzni anélkül, hogy megvizsgálnánk a teljes képet – azaz az életünket. A szakértő szerint pedig egyetlen esztendő megtervezése helyett hatékonyabb, ha felvázoljuk az eddigi életutunkat: mit éltem meg, mi történt velem?
Gyakorlatilag puzzle darabokat gyűjtögetünk magunkról, amiknek a segítségével teljesen új összefüggéseket fedezhetünk fel. A múltunk fényében pedig tisztábban nézhetünk rá a jövőnkre is: ez történt eddig, ez vagyok én. És most mit akarok, honnan hová is tartok? A céljaim közül mi az, ami egy évre, mi az a háromra, mi az, ami ötre vonatkozik? Próbáld ki ezt a módszert, és meglátod, egészen máshogy fogod látni a következő éved!
+ tipp: Az adatok listázása (életesemények, stb.) után próbáld rajzban is ábrázolni a folyamokat, szó szerint vázold fel az életutad! A jobb agyféltekéd aktiválásával teljesen új látásmódot hozhatsz be a tervezéshez!
3. Ne feledkezz meg a küldetésedről!
Amint megvan a célunk, általában rögtön to-do listává alakítjuk, tervezésből managelés lesz. Ez rendben is van, hiszen kellenek a konkrét lépések, a sárga kockakövek, amik elvezetnek Ózhoz. Ha félmaratont akarsz futni, szükséged van egy edzéstervre, amit heti szinten be kell tartani. A legtöbbünknél pont ilyenkor jelentkeznek a buktatók: egy fontos hozzávaló nélkül az áhított célbaérkezésből ugyanis kötelező, unalmas feladatok sora lesz.
A motiváció fenntartásához tudnod kell, hogy miért is akarod ezt annyira? Mi a küldetésed a félmaratonnal? Magadnak szeretnéd bebizonyítani, hogy ezt is meg tudod csinálni? Esetleg jótékonyság is kapcsolódik a kihívásodhoz – súlyosan beteg gyerekeken segítesz a futással? A küldetésed fogja megadni az energiát a nehezebb napokon is!
4. Nem az egyenes út, a navigáció a lényeg!
Fontos tisztázni, hogy mind a céltervezés, mind a sárga kockakövek megrajzolása csupán egy irányt ad. Hiszen az út szinte sosem egyenes: a lépésekhez való görcsös ragaszkodás helyett próbáljunk meg inkább navigálni! Paradoxonnak hat, de a stabilitás megtartása úgy lehetséges, ha kicsit el is engedjük azt!
A félmaraton példájánál maradva: pontosan tudod, hogy miért vágysz rá, és mi fog motiválni az út során. Azt is kitaláltad, nagyjából milyen előzetes lépésekre van szükség, hogy aznap beérj a célba. De azt is tudnod kell, hogy nem fogsz részt venni minden edzésen, hiszen megbetegedhetsz, közbejöhet valami, sőt, még az is előfordulhat, hogy a verseny előtt húzod meg a bokád.
A lényeg, hogy tudatosítsd: egy-egy kimaradt edzés nem fog eltéríteni a céltól, és félmaratont sem csak aznap és ott lehet teljesíteni!
5. Az önazonos döntések csodákra képesek!
Mindannyian szeretnénk megfelelni a környezetünknek, ezért nehéz olyan döntéseket hozni, amikről tudjuk, hogy a mi céljainkat szolgálják, de nem biztos, hogy mindenkinek kényelmesek. Pedig hiszed vagy sem, a vacillálás, halogatás helyett az önazonos, határozott döntések másoknak is sokat segítenek a saját életük tervezésében!
Például ha a régóta dédelgetett félmaratonod egybeesik egy családi eseménnyel, ahelyett, hogy utolsó pillanatig rágnád a körmöd, és naponta pénzérméket dobnál fel, vállald be bátran, hogy számodra ez fontos és szeretnél részt venni rajta. Egy konkrét helyzethez ugyanis a többiek is könnyebben tudnak alkalmazkodni: délelőtt kimehet az egész család szurkolni, délután pedig lehet ünnepelni!
A GO! program önkéntesei a még a karácsonyi és újév között sem pihennek. Nem feledkezünk meg azokról a gyerekekről, akik a karácsonyt, a téli szünetet nem otthon töltik, így Budapesten még december legeslegvégén is örömöt, játékot, élményt visznek a kórházakba.
Sajnos minden évben vannak gyermekek, akik a szeretet ünnepét a kórházi ágyukban töltik. Ők nem mehetnek haza, hogy családjukkal bontogassák izgatottan az ajándékokat. Nem segédkeznek a mézeskalácssütéskor, nem díszetenek fát, nem ülik körbe az adventi koszorút idén. A GO!-s Cimborák azonban játékot, élményt, mosolyokat visznek karácsony előtt és a két ünnep között is a kórházba, és valamit, ami még ennél is fontosabb: egy darabot a közösségünkből, egy szeletke a Bátor Táborból. Hiszünk abban, hogy ebben az időszakban különösen fontos, hogy éreztessük az összetartozás és a támogatás erejét. Mert a gyerekkor, az ünnep mindenkinek jár!
„A zenében is a legszebb rész a szünet.” Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója maga is versenyt fut karácsony előtt az idővel. Megválthatja-e a karácsony az egész évet? Találunk-e örömöt, ajándékot a sötétségben, a hidegben? Van-e még tér a tárgyi ajándékoknak, vagy ajándékozzunk minőségi időt? A lelkész Gecse Attila segítségével szívbemarkoló üzenetet kapunk azoktól, akik már nincsenek köztünk.
Jó töltődést kívánunk minden hallgatónknak, legközelebb január elején találkozunk!
Ez a Felhők felett podcast– a harmadik évad belső békéről, lelki egészségről, bátorságról. Iratkozz fel! Kéthetente találkozunk a Bátor Táboros Vargyas-Tóth Juliskával és a rádiós Tüske Ferenccel. Mert a felhők felett mindig süt a nap.
Köszönjük az A&F támogatását! Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a Podcast Hubnak pedig a felvételt.
Eljött az év vége, de még nagyon sokat kell dolgozni a békés, sütiillatú karácsonyért. Krajcsó Nelli mindfulness trénerrel (Slow Budapest) és Gecse Attila református lelkésszel azt vizsgáljuk, tényleg szükség van-e erre a pörgésre.
Kötelező-e lerohanni a boltokat, 5 félét főzni, és túlenni magunkat? Mitől lesz ünnep az ünnep, és mitől volt az gyerekkorunkban? Hogyan tudunk benne lenni a pillanatban, és örülni az eltelt évnek? Az adásban meditálunk is egy rövidet, hogy elfogadjuk mindazt, ami feszít. Végül a stúdióban arra jutunk, hogy az élet ajándék, és ajándékot jelentünk egymásnak, bármi is az ünnepi ebéd.
Ez a Felhők felett podcast– a harmadik évad belső békéről, lelki egészségről, bátorságról. Iratkozz fel! Kéthetente találkozunk a Bátor Táboros Vargyas-Tóth Juliskával és a rádiós Tüske Ferenccel. Mert a felhők felett mindig süt a nap.
Köszönjük az A&F támogatását! Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a Podcast Hubnak pedig a felvételt.
Megoldja-e a kiégést egy hét szabi? Miért nehéz rálátni a saját helyzetünkre és megállni? Miért várunk a megoldással, amikor már kimondtuk, hogy baj van? Kell-e az egyén mellett a rendszert is vizsgálni, amelyben kiégtünk? Beszéljünk végre a kiégésről! Gyurkó Szilvia, a Hintalovon alapítvány alapítója és gyerekjogi tanácsadója pár éve nyilvánosan felvállalta a függőségét, és elindított egy párbeszédet munkaholizmusról, kiégésről. A cinizmus, halogatás, ingerlékenység tünetei mellett gyakran a test is jelez: alvás és étvágy problémák, kimerültség , gyomor vagy fejfájás is jelentkezhet – állítja másik vendégünk, Herendi Kata szakpszichológus, a Pszichoforyou vezető szerkesztője.
Ez a Felhők felett podcast– a harmadik évad belső békéről, lelki egészségről, bátorságról. Iratkozz fel!
Kéthetente találkozunk a Bátor Táboros Vargyas-Tóth Juliskával és a rádiós Tüske Ferenccel. Mert a felhők felett mindig süt a nap.
Köszönjük az A&F támogatását! Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a Podcast Hubnak pedig a felvételt.
November 13. és december 13. jelenkezz te is Suliprogramos önkénteseink csapatába! Programunkkal abban segítünk a súlyosan beteg gyerekeknek, hogy támogatják iskolai visszailleszkedésüket. Aki szeretné megtapasztalni az önkéntes munka felemelő erejét, de szabadidejéből kevesebbet tud erre áldozni, annak a Bátor Tábor Suliprogram ideális választás.
A Bátor Tábor Suliprogram a kórházi kezelések után az iskolai közösségbe való visszatalálásban segíti a beteg gyerekeket. A Suliprogram célja, hogy az osztály egy olyan elfogadó és befogadó közösség legyen, ahol mindenkinek jó lenni. Ahol az érintett gyereknek a visszatérés, társainak pedig a befogadás lesz gyerekjáték.
Vargyas-Tóth Julianna, a Bátor Tábor Suliprogramjának szakmai vezetője szerint a gyógyulást követő visszailleszkedés egy örömteli, de nem kihívásoktól mentes folyamat. „A táborozóinktól gyakran halljuk, hogy az osztályközösségben a tévhitek, vagy az információ hiánya miatt csúfolódás, kiközösítés éri őket. Ennek oka lehet a kezelések miatt kihullott haj, a gyógyszerek miatt megváltozott külső, vagy például az a félreértés, hogy a daganatos betegség fertőző lehet.”
A Suliprogramban játékos formában eloszlatják a betegséggel kapcsolatos tévhiteket. Lebontják a vélt vagy valós falakat egészséges és beteg gyerek között, és segítenek egy barátságos osztályközösség kialakításában.
A Bátor Tábor önkénteseinek száma több, mint 3000, a Suliprogram pedig jelenleg 52 Cimborával működik, ám a foglakozások népszerűsége miatt szükség van további résztvevőkre. Korábban csak a tábori önkéntesképzésben résztvevők jelentkezhettek, a Bátor Tábor idén ősszel viszont megnyitja a lehetőséget mások előtt is.
„Az önkéntes munka során – végezzük azt bármilyen jó ügy érdekében – sokkal többet kapunk vissza, mint amennyit mi áldoztunk az adott tevékenységre” – mondja Vargyas-Tóth Julianna. Az önkéntesség új nézőpontokat, élethelyzeteket, perspektívákat kínál, és ez gyökeresen megváltoztathatja a gondolkodásmódunkat, a világlátásunkat.
Kihagyhatatlan tapasztalat ez, hiszen az önkéntes munka nyitottabbá és rugalmasabbá tesz, ami segít abban, hogy elfogadóbbá váljunk, és átértékeljük a saját problémáinkat is. Az önismerettel pedig javítjuk életminőségünket.
„A Suliprogram alapvető részévé vált az életemnek, a munkahelyi beosztásomat is igyekszem e szerint alakítani” – mondja Dr. Lengyel Lea, a Suliprogram egyik önkéntese. „Ha igent mondtam egy programra, az szent, és semmi nem írhatja felül. Nagyon sokat ad minden foglakozás, látni azt változást, amit elérünk a gyereknél.”
A tábori önkéntesek a Bátor Táborban egy hetes turnusokon vesznek részt. A Suliprogram önkéntesei – a Bátor Tábor szakértőivel közösen – két alkalommal találkoznak egy osztállyal. A részvétel időben tehát kevesebb elköteleződést igényel, hatásában viszont messzire ér.
A Suliprogramnak köszönhetően a gyerekek nyitottabbá válnak egymás felé, jobban az adott közösség tagjainak érzik magukat, és nő az önmagukba vetett hitük. Az egymásra való odafigyelés erősítése, a jó közösség kialakítása napjainkban különösen fontos.
2023-ban először nyílik meg a lehetőség, hogy egy kétnapos intenzív képzést követően ennek most részesévé válhatnak az elkötelezett érdeklődők. Aki szeretné megtapasztalni a gyerekekkel való munka örömét, a gyerekek elkötelezettségét, felelősségvállalását és szeretne hatással lenni, azt várja a Bátor Tábor Suliprogram – az egyetlen feltétel a 20. betöltött életév.
További információ és jelentkezés:
További információ JelentkezésRégesrégen, éppen egy tucat esztendővel ezelőtt számos jóbarátunk összefogott, és együtt megírták, folytatásokban a Bátor Könyvet. A könyv meséiben találkozhattok Danival, aki éppen kórházban fekszik, megismerhetitek családját, és nem utolsósorban Cseppet is, a legeslegkisebb cseppet a tengerben, akiről Dani anyukája mesél a kórházi ágy mellett, hogy színesítse a szürke napokat, és bátorságot adjon kisfiának.
Merüljetek bele könyvünk második fejezetébe, Csiszár Jenő Vízgyémánt c. meséjébe,
Amelyből kiderül, hogy nem minden gyémánt, ami fénylik, és amelyben Csepp társra lel.
Ellenállhatatlan erő ragadta meg és húzta el Tüsitől. Csepp eleinte kétségbeesetten kapaszkodott a kaktusz tüskéjébe, de a saját bevallása szerint cseppetsemkedves szerzet a maga részéről befejezte a társalgást, és a legkisebb erőfeszítést sem tette a maradása érdekében, sót, mintha kaján vigyorral figyelte volna erőlködését. Mit volt mit tenni, a kis vízcsepp halk sóhajtással megadta magát sorsának, és elengedte a kaktuszt valljuk be, pont a legjobbkor, mert ha egy tizedmásodperccel tovább kapaszkodik, talán kettészakadt volna.
Csepp körül mintha hirtelen megpörgették volna a világot, szédítő utazás vette kezdetét. Néhány pillanatig még látta a kaktuszt maga alatt s– az igazat megvallva gondolkodott is rajta, hogy odakiált neki pár csak azért is kedves búcsúszót de amíg azon morfondírozott, melyek lennének a legmegfelelőbbek, eszébe jutott, hogy csak azért is kedvesnek lenni talán nem egyenlő a valódi kedvességgel, és inkább hagyta, hadd főjön a szúrós zöldség a saját levében.
Közben a láthatatlan erő nem csak megemelte, de körbe is fordította Cseppet, ezért jó alaposan szemügyre vehette környezetét: egy vakítóan fehérre meszelt falú házat látott, amelynek nád tetején szélkakas ágaskodott, egy nagy, zöld lombú fát, furcsa, sárga gyümölcsökkel, melyek alakra leginkább egyik enyhén túlsúlyos nagybátyjára emlékeztették; és… és… egy hatalmas tengerkék szempárt, amely a jelek szerint épp rá szegeződött.
– Odas’, Dani, vízgyémánt! — hallotta meg egészen közelről egy kisfiú hangját.
Dani a kórházban felült az ágyon. Ohó! Benne vagyok a mesében!
-Ez nem igazság! — kiáltotta Zsófi. — Ha Dani benne van, nekem is ott a helyem!
Édesanyjuk csak egy pillanatra jött zavarba. Megsimogatta előbb Dani, majd Zsófi fejét és elmagyarázta, hogy a mesében említett kisfiú, bár a keresztneve ugyanolyan, nem lehet az ő Danija, mert sokkal, de sokkal fiatalabb: mindössze négyéves. És mivel ő nem az a Dani, a testvérét sem Zsófinak hívják, hanem…
— Hanem hogy? — kotnyeleskedett Zsófi.
— Mindjárt kiderül — mondta édesanyjuk, és folytatta:
Vízgyémánt! Nézd meg, hogy csillog! – hallotta Csepp ismét az idegen kisfiú hangját.
Vízgyémánt… A kis vízcsepp óvatosan körbekémlelt: vízgyémánt? Hol? De akárhogy is erőlködött, a rámeredő tengerkék szempáron kívül sehol sem látott semmi különöset, csak egy félig kész homokvárat, egy kiborult piros vödröt és néhány színes lapátot.
Nem érdekel a gyémántod, tartsd meg magadnak! hallatszott kicsit távolabbról egy másik gyerek hüppögése. Csepp körülnézett, és a homokvár másik oldalán megpillantotta a hang gazdáját: egy szőke és kék szemű fiút, aki meglehetősen durcás képpel ült a homokban.
-De olyan szépen csillog… Na, Dani, nézd meg már…
Dani a mesében durcásan megrázta a fejét, és szorosan behunyta a szemét. Csepp majdnem felnevetett, annyira mulatságos látvány volt a pirosra sült arcú, duzzogó kissrác, aki láthatóan túljátszotta a sértődést, amikor belényilallt: „Úristen! Ezek rólam beszélgetnek!”
Megköszörülte hát a torkát:
-Bocs, elnézést. A nevem Csepp, és egyáltalán nem vagyok gyémánt.
A két közeli szem egy pillanatra eltávolodott. Csepp kihasználta az alkalmat, hogy tüzetesen szemügyre vegye gazdájuk arcát: ó is egy szőke kisfiú volt, szintén vakító, tengerszínű tekintettel. Első pillantásra nagyon hasonlított a Dani nevűre, de a másodikra már látszottak különbségek bár egyidősek lehettek, de valahogy sokkal komolyabbnak tűnt. Láthatóan nem lepődött meg, hogy megszólítja egy ujja hegyén ácsorgó vízcsepp, sőt, úgy tett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Örvendek. A nevem Márton Jenő, de a barátaimnak csak Marci.
Komoly arcot vágott, suttogóra fogta.
– Bocs a gyémántozásért. El szerettem volna terelni az öcsém, Dániel Miklós, azaz Dani figyelmét a homokvárról – folytatta alig hallhatóan. – Már egy órája építettük, amikor észrevettem egy békát. Utána ugrottam, hogy elkapjam, de véletlenül szétrúgtam a bástyát. Ezen persze kiakadt – biccentett alig észrevehetően a másik fiú felé.
Cseppnek erről eszébe jutottak a testvérei és a családja, Hirtelen nagyon egyedül érezte magát a világban. El is pityeredett, amit Marci félreértett:
-Nyugi, nem foglak bántani – suttogta. – Csak megmutatlak a testvéremnek, és visszateszlek a kaktuszra, rendben?
Csepp biccentett. Marci kacsintott, hogy visszaigazolja egyezségüket, majd feltartva mutatóujját,amin ott trónolt a még mindig csendesen hüppögő vízcsepp, Danihoz fordult:
-Na! Figyu, mit találtam!
A másik azonban rá se hederített. Míg Csepp és Marci a bemutatkozással voltak elfoglalva, Dani láthatóan megnyugodott (de az is lehet, hogy csak elege lett a színjátékból). Felállt, vett egy mély lélegzetet, nekikészült, hogy újraépítse a lerombolt bástyát, de előtte végigsimította az arcát. Most ott állt, kezében a vödrével, mutatóujját előre tartva, amin valami ugyanúgy csillogott, mint Marcién Csepp, a vízgyémánt – és ez a valami pedig az egyetlen és utolsó könnycsepp volt, amit a fiú produkálni tudott a nagy sértődöttségben.
Illusztráció: Holló Anna
A két testvér csodálkozva nézte egymás mutatóujját. Ámulatuknál csak Cseppé volt nagyobb: már azt hitte, sohasem fog magafajtával találkozni még egyszer, és most egyik pillanatról a másikra itt terem valaki, aki láthatóan ugyanabban a helyzetben van, mint ő. Tudta, hogy lépnie kell.
-Szia! szólalt meg, talán kicsit közvetlenebbül és gyorsabban is, mint ahogy azt a szertartásos, vízgyémánt-udvariasság megkövetelte volna.
– A nevem Csepp. És te ki vagy?
-Szia! A nevem Pilla – ilyen szép mosolyt Csepp soha életében nem látott – Örülök, hogy találkoztunk,
– É… éééééé… izéééeé…én is. – nyögte ki Csepp. – Nagyon hasonlítasz a családomra. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megkeresem őket. Van kedved velem jönni?
Pilla nem sokat gondolkozott a válaszon.
Érdekelnek a korábbi fejzetek is? Itt és itt megtalálod!
Őszi-téli kirándulások után igazán jól esik egy csésze meleg krémleves mellett átmelegedni. Mi is sokszor esszük a táborban a finom, egészséges, színpompás sütőtökkrémlevest, miután egy egész délelőttöt töltöttünk a szabadban.
A sütőtökkrémleves igazi őszi csoda: a laktató, finom vitaminbomba tele van C-vitaminnal, káliummal, rosttal, bétakarotinnal. Könnyen és gyorsan elkészíthető, a gyerekek is segédkezhetnek a főzésben. Vidám színe miatt pedig még a levesektől esetleg idegenkedő kisebb családtagok is szívesen fogyasztják.
Hozzávalók 4 személyre
- 60 dkg sütőtök
- 5 dl 2,8%-os tejföl
- 4 dkg méz (vagy édesítő)
- őrölt fahéj
- 5 dkg héj nélküli tökmag
A sütőtököt hámozzátok meg, kaparjátok kia magvait, vágjátok kockára a húsát, majd kb. 15 perc alatt főzzétek puhára.
Turmixoljátok össze tejföllel, forraljátok fel, és kedvetek szerint fűszerezzétek, keverjétek hozzá a mézet.
Már kész is, nincs más hátra, mint hogy megszórjátok pirított tökmaggal, majd jóízűen bekanalazzátok az utolsó cseppig.
Egy adag tápanyagtartalma mézzel: energia: 304,1 kcal / 1271,2 kJ, fehérje: 10,9 g, zsír: 10,9 g, szénhidrát: 40,1 g
Egy adag tápanyagtartalma méz nélkül: energia: 271,4 kcal / 1134,5 kJ, fehérje: 10,9 g, zsír: 10,9 g, szénhidrát: 32
Pörgetem az Instát, mint mindenki más is. Kimegyek rágyújtani, mert hívnak a haverok. Drogozom, hogy ne lógjak ki a társaságból. Hol kezdődik a saját felelősségünk? Mikortól válik egy rossz szokás függőséggé? Merre halad a társadalmunk a függőségek szempontjából?
Legújabb adásunkban a Cápa, Dietz Gusztáv színész és MMA harcos mesél tabuk nélkül a függőségeiről, a herointól a sportig. Dr. Kun Bernadette pszichológus és addiktológus segít megérteni a szenvedélybetegségek működését.
Ez a Felhők felett podcast– a harmadik évad belső békéről, lelki egészségről, bátorságról. Iratkozz fel!
Kéthetente találkozunk a Bátor Táboros Vargyas-Tóth Juliskával és a rádiós Tüske Ferenccel. Mert a felhők felett mindig süt a nap.
Köszönjük az A&F támogatását!
Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, az Echo Hangstúdiónak pedig a felvételt.
Te leélni, túlélni, vagy átélni, megélni próbálod az életet? Érzésből vagy hideg fejjel döntesz? Folytatódik erőforrásainkról szóló adásunk, amelyben Bácsi Zoli borszakértővel és Nagygyörgy András adománygyűjtővel formáljuk át a negatív érzéseket pozitív erőforrásokká. Merülj el velünk a keleti tanokban és a Mumin rajzfigurák életfilozófiájában, és hallgasd vendégeink történeteit útkeresésről, nehézségekről, döntésekről.
Ez a Felhők felett podcast– a harmadik évad belső békéről, lelki egészségről, bátorságról. Iratkozz fel!
Kéthetente találkozunk a Bátor Táboros Vargyas-Tóth Juliskával és a rádiós Tüske Ferenccel. Mert a felhők felett mindig süt a nap.
Köszönjük az A&F támogatását!
Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.
Előző heti cikkében Szombati Magdaléna mesefoglalkozás-vezetőtől már megtudhattátok, milyen feldolgozási történik egy gyermekben, felnőttben, amikor egy számára éppen telitalálat mesével találkozik. Magdi új cikkében részletesen is beavat abba, hogyan támogatják a mesék, hogy eligazodhassunk a néha kusza világban. Milyen támpontokat, új nézőpontokat tudnak adni a történeket nehézségek leküzdésében, élmények feldolgozásában?
A felnövő gyereknek számos nehéz lelki problémát kell megoldania, mint pl. a testvérféltékenység, a szülőktől való elszakadás, a kortársak közötti helyezkedés, a különböző veszteségek. A mesékben találkozik olyan természetes, az emberi élettel velejáró és azt meghatározó eseményekkel, mint a születés, szerelem, halál, olyan erkölcsi és esztétikai fogalmakkal, mint jóság – gonoszság, szépség.
Tettrekész mesehősök = tettrekész hallgatók
A gyerekek már óvodás korban is tudják, hogy a világban nem csak jó dolgok vannak. Léteznek rosszak, „szörnyek” – félelmek, betegségek – , amelyekkel valahogy meg kell küzdeni. A mese ebben is segítséget nyújt, hiszen a hős nem elmenekül a gonosz elől, hanem felvállalja a harcot vagy esetleg furfanggal győzi le. Ahogy a mesehős nem csak tervezget, beszél, hanem konkrét lépéseket tesz, elindul célja elérése érdekében, úgy a mese hallgatójának is meg kell ezt tennie. A jókor mesélt, megfelelő mese kimozdítja a mesehallgatót aktuális állapotából, rávilágít arra, hogy saját magának kell tennie hol önmagáért, hol másokért. A mesehős nem ismer lehetetlent, a célja eléréséhez szükséges erő benne rejlik. Ám ezen erő kihasználásához neki is segítőkre van szüksége. A segítők azonban nem oldják meg a hős helyett a feladatokat, nem győzik le helyette a sárkányt, hanem útja során mellette teremnek a kellő pillanatban.
Csodálatos párhuzam rejlik ebben a Bátor Tábornál alkalmazott terápiás rekreációval kapcsolatban. Ennek egyik alapja, hogy – a mesék főhőséhez hasonlóan – a gyerekek a fokozatosan nehezedő kihívásokat győzik le. Maguk dönthetnek arról, hogy egy adott kihívást vállalnak-e, azaz elindulnak-e a főhős kalandokkal teli útján. Mindezt nem egyedül, hanem segítőik – a Cimborák támogatásával teszik.
A mesék nyíltan beszélnek az olyan nehéz, napjainkban ezért sokszor inkább tabusított mint az öregedés, halál, gyász stb. A mese nevén nevezi, feloldja a tabut az ezektől való félelem érzéséről. Hasonló élményről számolnak be a Bátor Táboros gyerekek (és szülők is) egy-egy tábor vagy Suliprogram után a visszajelző élménylapokon.
Biztonságos távolságban a valóságtól
A világban való eligazodást a mesék azzal is segítik, hogy megismertetik a gyerekekkel a különböző lelkiállapotokat és az azokkal együtt járó reakciókat. A gyerek megtanulja, hogy ha valaki sír, akkor szomorú, boldogtalan, ha valaki kiabál, akkor dühös, haragszik stb. Megtanulja, hogy természetes dolog, ha olykor dühösek vagyunk – még az általunk leginkább szeretett lényre is. A mesében a gyermek büntetlenül belebújhat másnak a bőrébe. Például a legkisebb testvér, aki sokszor érzi magát kevésnek a nagyobbak mellett, belebújhat a mesében a legkisebb, de legügyesebb testvér szerepébe. Így oldhatja fel ebből származó feszültségeit, negatív érzéseit.
Ha egy mesehős valamilyen tulajdonságában az átlagtól nagyon eltér, pl. apró, mint Hüvelyk Matyi, aki apró termete ellenére csodás tetteket hajt végre, a velük való azonosulás reményt ad a gyerekeknek, a testi hibákkal, gyengeségekkel való kibékülést segítik elő.
Ahogy a Bátor Tábor Suliprogramja is nagy hangsúlyt fektet a különbözőségek és sokszínűség elfogadására, számos mese is körüljárja ezt a témát, amikor a hőst nagyon sokféle, más-más képességből adódó erőforrást adó szereplő segíti. Ilyen pl. A brémai muzsikusok c. mesében a különböző állatok kis csapata.
Erőt, önbizalmat is adnak a mesék, hiszen a szegény ember sorsa jóra fordul, amikor király lesz belőle.
Zárkózott gyerekek esetében is nagy segítséget jelenthet a mese. Hallgatója hallgatója könnyebben nyílik meg, ha nem saját magáról kell beszélnie, hanem a mese szereplőiről, a problémát a szereplő problémájaként lehet kibeszélni. Ahogyan a lehetséges megoldásokra is sokkal jobban rálátunk, ha az nem saját, hanem a szereplő problémájaként jelenik meg.
Ráadásul a mese a képszerűségének köszönhetően könnyen megjegyezhető, hosszasan felidézhető. Hatását a mesélés után is kifejti, hosszasan éltetve az élményt.
Mesét hallgatni jó. Mesét mesélni is jó. Akkor miért ne meséljünk amilyen gyakran csak lehet?!
Szombati Magdaléna mesefoglalkozás-vezető, a Bátor Tábor Suliprogramjának programkoordinátora.
Amerikában a táboroztatásnak sokkal mélyebb kultúrája van és ennek megfelelően a szabályozása is erősebb. Mivel a Bátor Tábor az amerikai Serious Fun Children’s Network tagja, ők átdolgozták ezt a szabályozást és a nemzetközi táborokra is kiterjesztették, így ránk is. Az, hogy megfeleljünk ennek a szabályozásnak, az elengedhetetlen feltétele az amerikai táborszövetség-beli tagságunknak.
Korábban 3 évente, 2016 óra 5 évente kell eleget tennünk a vizsgálatnak – azért már csak 5 évente, mert azt megelőzően olyan magas szinten teljesítettünk, hogy átkerültünk egy magasabb kategóriába. A vizsgálat mindenre kiterjed: programok, egészségügyi szabályok, kommunikáció a táborozókkal, az önkéntesekkel, jelentkeztetési és kiválasztási folyamat az önkénteseknél, tábori felszereltség és épületek, beszállítók, szerződések.
Két lépésből állt a vizsgálat: először ki kellett töltenünk tavasszal egy 266 kérdésből álló kérdéssort, és fel kellett töltenünk minden szükséges dokumentumot – ha jól emlékszem, egészen pontosan 158-at! Júniusban pedig ellátogatott a táborba a 2 fős ellenőrzőbizottság, hogy ellenőrizzék a táborhelyet, a programokat és feltegyék esetleges további kérdéseiket.
A kötelező szabályoknak 100%-ban megfeleltünk, és összességében 98%-os lett az értékelésünk, pusztán 3 apró részterületet említettek, amelyekben fejlesztést javasoltak, de ezek egyike sem érinti a tábor, a táborozók és a programok biztonságát, hanem pl. olyan kultúrális különbségből fakadó dolgok, hogy az amerikai táborokban elvárás, hogy a táborozók felé a fegyverhasználat tilalmát nagyon hangsúlyozni kell.
Az hogy 98 %-on teljesítettünk (és a kötelező szabályokat 100%-osan végeztük el ) azt jelenti, hogy mindezen kérdéseknek megfeleltünk, mindent rendben találtak a programjainkon, 5 különböző területet ki is emeltek, amik kifejezetten lenyűgözték őket:
Változatos tábori programok – Kiemelték, hogy el merünk térni az alapprogramoktól és folyamatosan dolgozunk az újabb és újabb programok kitalálásán, beépítésén. A cirkusz és a 2023-ban debütált performing art programunk is nagyon tetszett nekik. Nagyon hozzá vannak szokva azokhoz a programokhoz, amiket az amerikai táborok nyújtanak (így például keresték a „fafeldolgozás” programot), de ezekkel nagyon megleptük őket pozitívan. Arról is meséltettek minket, hogy hogyan találjuk ki, mikor mivel bővítjük a repertoárt.
Egészségügyi ellátás, felkészültség a táborban – Nagyon sok kérdésük volt, a gyógyszerezéstől elkezdve az ügyeleten át és nagyon tetszett nekik, ahogy tároljuk a gyógyszereket, kezeljük az adatokat és hogy mindenre van egy jól kiépített rendszerünk.
Konyha és étrend – Amikor ellátogattunk a konyhába, akkor teljesen ledöbbentek, milyen előírások vannak nálunk és hogy be kellett öltözniük ahhoz, hogy ellenőrizni tudják. Az pedig, ahogyan a konyhánk működik, hogy el van különítve minden terület, hogy van külön gluténmentes konyha. Teljesen lenyűgözte őket, azt mondták, hogy ilyen szintű profizmussal még sehol se találkoztak, ahol ennyire magasan priorizált a táborozók étkeztetése, tápanyagszükségleteik. Külön elkérték (kíváncsiságból) a rendelőtáblázatunkat, ami jelzi, hogy mennyiféle diétára készül fel egy-egy turnus vagy képzés esetén a konyha és hogy ezeket tudja kezelni. Átlagosan 13-14 féle diétát adunk le, amelyekből igyekeznek olyan menüt összerakni, ahol össze lehet vonni adott diétákat, hogy ennél ezért kevesebb félét kelljen elkészíteni.
Fenntarthatóság – A nemzetközi viszonylatban is úttörő fenntarthatósági törekvéseinket is példaértékűnek találták; és kiemelték, hogy személyesen is érdekesnek találták a napelemes rendszerünkről, és alternatív energiahasznosítással kapcsolatos törekvéseket. Itt borzasztó vicces volt a kazánról és a hőszivattyú rendszerről angolul beszélgetni. Azt szomorú meglepődéssel tapasztalták, hogy a programjainkat is közvetlenül érintik a környezeti hatások, pl. a tavunk szomorú állapota. )
Partneri kapcsolatok, önkéntesség – Az önkéntesekkel, szakértőkkel és támogatókkal való szoros és jó együttműködésünket méltatták, hogy milyen hatékonyan folyik nálunk az önkéntesek képzése, és a közösséggel való kapcsolattartás. Amerikában inkább az a megszokott, hogy egy önkéntes egy egész tábori “szezonra'” szerződik, és az, hogy olyan elkötelezett önkénteseink vannak, akik több, mint 10 éve vissszajárnak évről évre, nagy benyomást tett rájuk. Sokat beszéltünk az önkéntesmenedzsmentről is. Az is nagyon tetszett nekik, hiszen egyediek vagyunk abban, hogy ekkora számú önkéntessel dolgozunk és hogy az évek során tudtunk egy közösséget építeni belőlük és a Bátor Tábor köré.
Számomra nagyon kedves pillanat volt, ahogy megérkeztek hozzánk. Az elején volt egy beszélgetés Knecht Tamással, a CEO-nkkal és velem úgy általánosságban a vizsgálatról. Kellyék már itt kiemelték, hogy alapvetően mindent rendben találtak és hogy bár vannak kötelezően ellenőrizendő területek, de ők alapvetően élvezni szeretnék ezt a napot és szeretnék megtapasztalni azt a profizmust, amit a feltöltött dokumentumokban is tapasztaltak. Az egész nap során nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak, nem csak a tábor, de az egész szervezet iránt.
Többször jelezték, hogy már nem is a vizsgálat, hanem a saját kíváncsiságuk vagy érdeklődésük okán kérdeznek tovább minket, mert nagyon élvezték azokat, amiket tapasztaltak nálunk.
Érkezésükkor azt is elmesélték, hogy előző nap beültek egy étterembe vacsorázni meg felkészülni a másnapra. A felszolgáló pedig meghallotta, hogy a Bátor Táborról van szó – azt hiszem önkéntesünk volt – és kicsit bekapcsolódott a beszélgetésbe. Ez teljesen lenyűgözte őket, hogy milyen ismertek vagyunk és hogy bárhová mennek, olyan emberbe ütköznek, aki valamilyen módon kapcsolódik hozzánk.
Nemcsak minőségi együtt töltött idő, csendes kuckózás: a mesélés gyógyszer – gyereknek és felnőttnek egyaránt. Hogyan működik? Mégis mitől? Vannak-e univerzális történetek, amelyek minden életkorban fontosak? Szombati Magdaléna mesefoglalkozás-vezető segít nekünk eligazodni a mese varázsosságának labirintjában, mondja el, mitől hasznos – sőt: “kell” – a mese.
„A mese gyógyír, varázsszer, verbális bájital, amely mindenkoron mindenkinek szól.” (Bajzáth Mária)
De miért is? Kinek, mit, miért és hogyan? Számtalan kérdés merülhet fel bennünk ezzel kapcsolatban akár szülőként, nagyszülőként, akár emberekkel foglalkozó szakemberként.
Általában egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy a mesélés jó dolog. Kellemes időtöltés, és a megfelelően – leginkább nem felolvasott, hanem élő szóval – mesélt mese úgy a gyereknek, mint a mesélő felnőttnek egy meghitt közös élményt jelenthet. Érdemes azonban egy kicsit ránézni arra is, hogy milyen mentálhigiénés hozadéka lehet a mesélésnek akár családi körben, akár különböző csoportok pl. osztályközösség körében.
A mesélés ideális esetben egy meghitt bekuckózós helyzet, amely megteremti a mesehallgató számára a körülményeket ahhoz, hogy elvarázsolódjon, tekintete a messzeségbe révedjen, lélegzetvétele lelassuljon, száját tátva átélje azt, hogy nincs egyedül, megértik őt, a vágyait, a félelmeit és a szorongásait.
Ehhez természetesen fontos a megfelelő mese kiválasztása. A körültekintően megválasztott mese hallgatása közben ugyanis a mesehallgató az őt éppen foglalkoztató gondolatoktól, szükségletektől függően ösztönösen megtalálja a történetben saját maga számára az őt segítő értelmet és érzelmeket. Ezáltal megtalálja benne azt a választ, ami őt megnyugtatja. Épp ezért magyarázatok, értelmezés helyett hagynunk kell, hogy a mese saját erejénél fogva hasson és indítsa el segítő hatását.
Hogyan hat és segít a mese?
A népmesék évszázados tudás alapján kialakult világképek, univerzális szimbólumok nyelvén szólnak a mesehallgatóhoz, képekre fordítják le a sokszor nehezen érthető belső folyamatainkat. Amikor pl. a mesehős eltéved egy áthatolhatatlan erdőben, amelyiknek sehol se látszik a kijárata, könnyen azonosul vele valaki, aki épp egy komoly, belső problémával küzd, aminek még nem ismeri a megoldását.
A népmesékben, különösen a varázsmesékben a mesehallgató számára könnyen megtalálható egy-egy párhuzam saját személyes életeseményeivel, nehézségeivel, amire ösztönösen ismer rá. Egy adott mese mást és mást jelenthet az egyes mesehallgató számára.
Nézzünk erre egy konkrét példát a Hófehérke történetben. Ez a mese rengeteg témát érint, és hogy kinek melyik domborodik ki jobban, melyik kezd el dolgozni benne, melyikből tud töltekezni, az teljesen egyedi.
Egy szülei válását átélő kislány számára Hófehérke személye lehet a kislányt elutasító mostoha és a lánygyermek konfliktusának meséje, amikor érzelmileg a lánygyermek csak az apjához tud kötődni.
A kamaszok számára megjelenik benne a függetlenedés vágya, a különböző kísértések jó példák a kamaszok tiltásokkal való szembeszegülésére.
A szárnyát próbálgató fiatal felnőtt számára útmutatást adhat abban, hogy igenis el kell indulnia szülői háztól, hogy megtalálja saját identitását, helyét a világban, fel kell ismernie környezetében az őt segítő (pl. törpék) ill. a számára ártalmas szereplőket (mostoha), tényezőket (mérgezett alma).
A mesélő szülőknek is segít abban, hogy először csak felkészüljenek rá, majd idővel elfogadják, és ha kell, támogassák gyermekük függetlenedését, a családi fészekből való kirepülését.
Szimbólum = mesei csodafegyver
Ez a mesék legfontosabb „csodafegyvere”, hogy a szimbólumoknak köszönhetően mindenkinek mást és mást üzennek, meghagyják a lehetőséget arra, hogy a mesehallgató aktuális állapotának megfelelően figyelmen kívül hagyja azt, ami még megterhelő lenne számára, amivel még nem tud mit kezdeni, és csak szépen fokozatosan haladva kell a szimbólumok mélyebb rétegeit magához beengedni és feldolgozni.
Közismert, hogy a gyerekek hosszú ideig makacsul tudnak ragaszkodni egy adott meséhez, újra és újra végighallgatják, holott már kívülről tudják minden apró részletét. Nagyon fontos, hogy erre lehetőségük legyen, hisz ösztönösen ráéreznek arra, ha egy mese épp azokon a problémákon tud nekik segíteni, amelyekkel éppen küzdenek és csak nehezen tudnak velük megbirkózni. Fontos, hogy ebben partnerre leljenek a szülőben, nagyszülőben. Egyrészt ilyenkor tudhatjuk, hogy a mese telitalálat valamely, a gyermeket éppen foglalkoztató kérdés kapcsán és minden egyes újrahallgatáskor a gyerek kőkemény belső munkát végez a feldolgozás útján. Amikor pedig végre „engedélyezi”, hogy új mesére váltsunk, megkönnyebbülhetünk, mert ez a legbiztosabb jele annak, hogy a gyermek túl van egy nehéz belső munkán.
Cikkünk kiemelt képe Holló Anna illusztrációja.
Szombati Magdaléna mesefoglalkozás-vezető, a Bátor Tábor Suliprogramjának programkoordinátora.
Miért szállt Hamvas Béla mindig a legtömöttebb villamosra? Hogyan lett Szürke Gandalfból Fehér Gandalf, avagy hogyan válunk többé nehézségektől? Hogyan tartalékolhatjuk az erőforrásainkat, az élményeinket, az ételeinket? A hideg évszakkal reggelente nehezebb az ébredés, a világ körülöttünk nem lassít tempójából, a napi teendők nem fogynak el. Hogyan tudunk felkészülni a télre a lelkünkkel is? Nagygyörgy András, a Magyar Élelmiszerbank adománygyűjtője, Bácsi Zoli borszakértő – valamint Hamvas Béla, Szürke Gandalf és a trieszti Szellő – segítenek megküzdeni a kihívásokkal.
Ez a Felhők felett podcast– a harmadik évad belső békéről, lelki egészségről, bátorságról. Iratkozz fel!
Kéthetente találkozunk a Bátor Táboros Vargyas-Tóth Juliskával és a rádiós Tüske Ferenccel. Mert a felhők felett mindig süt a nap.
Köszönjük az A&F támogatását!
Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.
Aktualitások
Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor
Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...
Megnyitotta kapuit
Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...
Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor
Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat.
Célunk
Életeket változtatunk.
A Bátor Táborban 2001 óta nyújtunk sorsfordító élményeket a súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeknek és családjainknak, illetve azoknak a családoknak, akik elvesztették gyermeküket.
Nevetést viszünk a kórházi ágyak mellé, és online programjainkon keresztül az otthon falai közé, hogy erőt és bátorságot adjunk a játékon és a közös élményeken keresztül a nehéz helyzetekben.
Hisszük, hogy a felhők felett mindig süt a nap.
Támogatás
Segíts újraindítani a gyerekkort!
Életeket változtatunk. Segíts te is!
Tovább a Támogatáshoz 8 érv, hogy miért támogass minketPartnereink, akik már minket választottak
Önkéntesség
Adni jobb, mint kapni.
Élményterápiás programjainkon azon dolgozunk, hogy sorsfordító élményeket nyújtsunk krónikusan vagy súlyosan beteg gyerekeknek és családtagjaiknak.
Mindeközben az önkénteseink, vagyis a Cimborák élete is megváltozik: részesei lesznek egy olyan közösségnek, ahol 1000 féle ember 1 ügyért dolgozik. Rengeteget tanulnak magukról, a határaikról, arról, hogy nem csak a táborozóink, hanem ők maguk is hősök. Mert együtt változtatjuk majd meg a világot.
Több info az önkéntességrőlRólunk mondták
Hírlevél
Iratkozz fel, és mi rendszeresen elküldjük neked legfrissebb cikkeinket a lelki egészségről, a Bátor Tábor életéről és a támogatási lehetőségekről.