Új közösség, új napirend, új közeg: az iskolakezdés rengeteg megválaszolandó kérdést, izgalmat tartogat. Érdemes nemcsak idejében bekötni a füzeteket, beszerezni a tesicuccot, hanem lélekben is közösen hangolódni, felkészülni az iskolakezdésre. Kocsis Dorka pszichológus most ezekhez ad praktikus tanácsokat.

Milyen lesz?

Érdemes a gyerekeket bevonva, együtt készülni, hangolódni az iskolára. Közösen beborítani a könyveket, kihegyezni a ceruzákat, rendet rakni az íróasztalon, akár tenni egy sétát az iskola felé. Ez a közös tevékenység alkalmas idő lehet arra, hogy beszélgessünk, ki mit vár a tanévben, van-e valami, amitől egy kicsit tart, melyik könyv tűnik a legérdekesebbnek, hogyan is képzelitek a következő hónapokat. Az első osztályba készülők igényelhetik, hogy részletesen meséljenek nekik a szüleik arról, hogyan is fog telni egy nap a suliban: mikor lehet játszani, lesznek-e ismerősök az oviból, hogy zajlik egy tanóra…

Mikor lesz?

Nyár végén az otthoni napirendet érdemes az iskolai napok rendjéhez igazítani: ez segítheti a gyermekeket abban, hogy az első korai ébredés ne érje őket teljesen váratlanul, kipihenten kezdjék a tanítást, és augusztus utolsó hetében megérezzék, hogy lassan vége a vakációnak. Az év közbeni napirendet érdemes együtt végigbeszélni, a kisebbekkel pedig akár le is lehet rajzolni a reggeli rituálét, mert önállóbbak tudnak lenni, ha ők is tudják a teendők sorrendjét.

Mi volt?

Biztos többeknek ismerős a „Mi volt az iskolában? Semmi.” kezdetű beszélgetés. Sokszor a gyerekek a konkrétabb, számukra jobban megfoghatóbb kérdésekre könnyebben tudnak válaszolni. A mi volt ma a legjobb, milyen jó/nem jó dolog történt ma veled, mire vagy büszke, milyen érdekes dolgot csináltatok, kivel játszottál szünetben kérdések segíthetik őket abban, hogy megosszák élményeiket.

Játékos napzáró beszélgetésekhez rengeteg tippet találsz ITT!

Mit meséljünk?

Az iskolára hangolódásban a mesék is a segítségünkre lehetnek, több mesekönyv is körüljárja a témát. Régebbi könyvek közül sokaknak ismerős lehet Janikovszky Évától a Már iskolás vagyok, Kormos Istvántól a Vackor az első bében vagy Richard Scarry-tól a Tesz-vesz város iskolája. A kortárs irodalomból pedig Liana Schneider Bori iskolába megy című könyve jó hangolódás lehet.

Mivel nincs két egyforma gyermek, és nincs két egyforma család, sőt egyforma iskolák sincsenek, érdemes az ötleteket, terveket személyre szabni, kibővíteni vagy átalakítani, úgy, hogy a készülődés mindenkinek a lehető legjobban teljen. Mi legalább is ezt kívánjuk nektek!

Kálid Artúr a megfelelési kényszerek erejéről, Szombati Béla gyökértelenségről, magányról mesél a gyerekkori emlékek kapcsán adásunk második részében. Megtudhatjuk mennyire befolyásolhat és alakíthat bennünket a minket körülvevő kortárs közeg, belesodródhatunk-e veszélyes dolgokba általa. Egyáltalán kell-e alkalmazkodnunk a kortárs közeghez, mint igazodási ponthoz az identitásunk kialakításában? Vajon valós-e a félelmünk, hogy mit gondolnak rólunk a többiek? Velünk született igény, hogy tartozzunk egy közösséghez? Mikortól válik elvárássá a megfelelés, és mikortól kényszerré ez az elvárás? Hogyan működnek a saját előítéleteink, tartunk-e a másságtól?

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

Vendégeink, Kálid Artúr színész és Szombati Béla diplomata sokat tud a beilleszkedésről. Artúr kiskorában a családokat és a gyermekotthonokat, Béla diplomatagyerekként az országokat és az iskolákat váltogatta sűrűn. De valójában melyiküknek volt nehezebb a gyerekkora? A beilleszkedési nehézségek egész életünket végigkísérhetik. Legyen szó lakóközösségről vagy munkahelyről, a befogadás iránti vágyunk felnőttként ugyanolyan intenzív lehet, mint gyerekkorban. Vajon honnan ered és miért fontos számunkra, hogy tartozzunk valahová? Mit jelent elfogadni és elfogadva lenni? Létezik-e elköteleződés a személyes szabadságunkról való lemondás nélkül? Hogyan segítheti a közösség a beilleszkedést?

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

„Nálunk egy vasárnapi ebédnél vagy az anyám állt fel guggolásokat csinálni, vagy az apám fekvőtámaszozott.”

Folytatjuk Dr. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos és Heiner Levente, diabéteszes volt táborozó beszélgetését.  Vajon sikerül-e a két fanatikus sportolónak meggyőznie műsorvezetőinket a sport előnyeiről, pozitív testi-lelki, magánéleti hatásairól?

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

A sport és az élet kapcsolatáról, egészségről, következetességről, kábítószerről és motivációról beszélgetünk két lenyűgöző emberrel, akiknek a génjeikben van a mozgás.

Dr. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos és Heiner Levente, diabéteszes volt táborozónk, orvostanhallgató a Felhők felett podcast legújabb vendége. Egyikük olimpikonok közt, az uszodában nőtt fel, másikuk a betegségtudat ellen küzdve lett fanatikus sportoló.

Tarts velünk, szerezz lendületet a következő edzéshez! Az Élménykülönítményről itt olvashatsz bővebben. 

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

A családi nyaralás, utazás gondos tervezéssel, készüléssel lesz igazán feltöltő mindenkinek. Fontos ismernünk a saját, s családtagjaink igényeit, vágyait a szabadság eltöltésére, és tapasztalataink alapján konkrét előkészületeket is tenni. És ami még ennél is fontosabb? Engedd el a tökéletességre való törekvést, érezd jól magad, és hozzátok ki együtt a legtöbbet a közösen eltöltött időből!

Előre tervezés és családi optimumra törekvés

Én bizony nem adtam fel, hogy anyaként is lehet a nyaralás feltöltő. De azért azt is tudom, hogy a dolog korán sem magától értetődő, nekem is tennem kell érte. A családi nyaralásra való felkészülésnek két titka van: a gondos előre tervezés és a tervezésnél a maximalizmus elengedése, ám a családi optimum szem előtt tartása. Idén (is) előre terveztem, jól átgondolva, hogy a család különböző tagjainak milyen igényei vannak, és azokból hogyan lehetne kicsikarni a legnagyobb közös nevezőt.

Konkrét tervek

Amikkel konkrétan készülök a két örökmozgó, mindenre kíváncsi kisfiam mellett:

Először is szeretnék minden nap 1,5 óra saját időt, amikor gondolkozhatok, írhatok, olvashatok, vagy bármi mást csinálhatok, ami engem tölt. Azt kérdezed, hogy ezt mégis mikor és hogyan képzeltem véghez vinni? Azt találtam ki, hogy nap közben, amikor a kisebbik még alszik egy nagyot, és csak a nagyobbikat kell lekötni, na, azt nem én fogom csinálni, hanem egy másik hadra fogható felnőtt. Ehhez összevásároltam egy strandtáskányi új mesekönyvet és izgalmas játékot különféle börzéken. Van benne walky-talky, bogármegfigyelő nagyító, és ami szem-szájnak ingere… 

Ezen kívül beruháztam egy hatalmas kerti homokozóba, amit a nyaralónkba építettek az árnyas fedett terasz alá, hogy 11 és délután 4 között is tudjanak a kertben játszani a gyerekek 40 fokban is, amikor napra nem lehet menni. Mindezt úgy, hogy közben a felnőttek a teraszon ülve, jeges limonádét szürcsölve – és nem a homokozó szélén guggolva – szemmel tarthassák az önállóan játszadozó csemetéket. Valahogy így képzelem, és titkon reménykedem benne, hogy bejön…

A délelőttünkben szeretnék napi egy órát nyerni azzal, hogy nem főzünk naponta (és mosogatunk, pakolunk stb.), hanem kipróbáljuk, hogy házhoz hozatjuk az ételt. Ilyet még sosem csináltam, és kissé bizonytalan is vagyok benne, hogy működik-e majd a dolog, de egy próbát megér

Nekem nagyon fontos az inspiráló felnőtt társaság. Ezért amióta gyerekeink vannak, minden évben megpróbáljuk a gyerekes barátainkat elhívni látogatóba, amíg nyaralunk, vagy mi meglátogatni mini-kirándulás gyanánt a közelben nyaraló barátokat. Ez sok telefonálgatás és logisztikázás, de bőven megéri: amíg a gyerekek együtt játszanak, felfedezik egymás játékait…stb., mi felnőttek is tudunk egy jót beszélgetni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nagyszüleim által épített nyaralónk egy olyan utcában van Balatonon, ahol csupa „őslakos” nyaraló él generációk óta, akiknek a gyerekeivel gyakorlatilag együtt nőttem fel, és akiknek a gyerekeivel most együtt cseperednek a mi gyerekeink is. Így helyben is adott a jó társaság, az összetartó, egymást segítő közösség.

Tavaly a látogatóink között tudhattuk a családjával strandolni leruccanó masszőrünket is, aki összekötötte a kellemest a hasznossal a mi legnagyobb örömünkre. Idén a bevált tavalyi jó gyakorlatra alapozva már előre tervezzük a látogatását.

A nyaralás felénél a férjemet az anyukám, majd egy kisgyerekes barátnőm váltja, így a férjem végre munka után éjjelente az üres lakásban kialhatja magát, a szabad estéken pedig lesz lehetősége barátokkal találkozni, vagy bármi más őt töltő programot szervezni. Nekem meg lesz lehetőségem kipróbálni, hogy működik, ha két kisgyerekes nőre jut három gyerek. Vajon fogunk tudni akár egyetlen mondatot is beszélgetni nap közben? Jól kijönnek majd a gyerekek egymással? Bírjuk majd szusszal és idegekkel?

A hedonista és a mazochista beszélget… A podcast második részében Jókuti Világevő András és Boros Balázs Mókus segítségével fejtjük meg az utazó és a turista közti különbséget, valamit azt is, miért nem mindegy, hogy két utazás között megállunk kicsit, vagy inkább két megállás között utazunk.

A mentális egészség fontos. Köszönjük az Abercrombie&Fitch támogatását abban, hogy ezt mindenkinek megmutathatjuk. 
Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

„Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.” Az életvitelszerűen utazó Jókuti Világevő András és a Szingapúrig kerekező Boros Balázs Mókus mesél különleges utakról, nem insta-kompatibilis nehézségekről és vendégszerető falvakról, ahonnan lehetetlen kijutni.

A mentális egészség fontos. Köszönjük az Abercrombie&Fitch támogatását abban, hogy ezt mindenkinek megmutathatjuk. 
Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

A nyári szünetre készülve ideje feltankolni hosszabb, rövidebb játékokból! Utazzátok be az egész világot – képzeletben! Témaajánlók, játékok, tippek, ötletek beszélgetésekhez. Csendesebb családi délutánokra, a közös nap lezárására, élmények feldolgozására családoknak, osztályoknak.

Világkörüli utazás

Ismerjétek meg a különböző országok kultúráit! Öltsetek az egyes országok népviseleteire jellemző jelmezt, vagy keressetek egy-egy jellemző tárgyat.

• Keressetek, zenéljetek különböző népzenéket, ezekre táncolhattok is.
• Olvassatok történeteket/meséket az adott országból!
• Nézzetek utána, hogy különböző országban milyen számotokra új szokások vannak!
• Nézzetek képeket különböző országok tájairól, jellegzetes épületeiről! Ezt akár játszhatjátok párosítós játék keretében (melyik kép melyik országhoz tartozik), vagy memóriajátékként is.

+1 játékötlet: Levegőzsonglőrök

A játékosok levegőzsonglőrök. Álljatok párba, és érintsétek össze a mutatóujjatokat. A játékvezető jelére a lehető leggyorsabban írjátok le a levegőbe a számokat 1-től 10-ig.

Ismerős az érzés: „nekem ez nem jár”? Lehet, hogy senki sem mondja neked, belül mégis ezt érzed. Nem jár a pihenés, nem jár a külön program – főleg nem akkor, ha pénzbe kerül. Nem jár a segítség, a támogatás, a könnyebb megoldás. Mások is kibírják, én is kibírom. Az anyámék idejében még sokkal nehezebb volt, nincs jogom panaszkodni. Nincs jogom kérni!

Örökös bűntudat figyelmeztet az „anyai kötelességekre”

Sokszor elgondolkozom azon, miért van az, hogy önálló, értelmes, a szakmájukban elismert, széles baráti hálóval rendelkező, kiegyensúlyozott személyiségű, független nők amint anyává válnak, szépen lassan elveszítik a belső engedélyüket arra, hogy teljes életet éljenek. Alattomosan, napról napra mélyül el bennük az a meggyőződés, hogy anyaként csak kötelezettségeik vannak, és ameddig azokat nem végezték el tökéletesen (!), addig nincsen joguk pihenni.

Hogy mik az „anyai kötelességek”? Mindenekelőtt a gyerekek (és a férj) ellátása, gondoskodás mások testi-lelki jóllétéről és a háztartásról, esetleg hozzájárulás a családi kasszához valamilyen pénzkeresettel, természetesen szigorúan nem elhanyagolva a többi kötelességet. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Gyakorlatilag azt, hogy onnantól, hogy valaki anya lett, többet a büdös életben nem szabadul a feladattengerből, és örökös bűntudat figyelmeztet az „anyai kötelességekre” – már a puszta gondolatra is, hogy „másképpen szeretnék élni”.

„Csak ha már nagyon padlón vagyok, akkor szabad segítséget kérnem”

Visszatérő eset, amikor egy anya lelkendezve megosztja, milyen jól sikerült feltöltődnie a hétvégén, amikor néhány órára valaki segített a gyerekvigyázásban, és ő egyedül, vagy párjával, barátokkal valamilyen felszabadító, valódi felnőtt programot csinált. Amikor megkérdezem, hogyan sikerült erre engedélyt adnia magának, rendre kiderül, hogy az ilyen alkalmakat megelőzte valamilyen testi-lelki összeomlás, rettenetesen fárasztó időszak, idegőrlő családi krízis. Vagyis egy olyasfajta dinamika zajlik le belül, hogy csak ha már nagyon padlón vagyok, akkor szabad segítséget kérnem. Előbb valami komoly áldozatot kell hozni, csak akkor van jogom arra, hogy feltöltődjek. Csak akkor van jogom az igényeimet kielégíteni, vagy magamról gondoskodni, ha ezért valami hatalmas árat fizetek, vagy ezzel is másokat szolgálok.

Például felöltözhetek szépen, a lehányt melegítőalsó helyett húzhatok csinos szoknyát és kisminkelhetem magam, de ezt persze csak azért teszem, mert elvárják a munkahelyen (tehát nem magam miatt): csak ez az egy dolog indokolhatja, hogy az öltözködésre és sminkelése mertem időt fordítani a gyerekgondozási és háztartási feladataim helyett. Egészségesen étkezhetek, de csak azért, mert beteg lettem. lettem. Ez már feljogosít arra, hogy önmagamról gondoskodjam.

A női fórumokon átsüt a bűntudat, kihallatszik a mentegetődés valahányszor valaki segítséghez folyamodik. De miért? És sokszor tapasztalom, hogy az áldozathozatalba belefásult anyák húzzák le a másra vágyókat talán irigységből, lelkifurdalást generálva, ítélkezve. Néha ez a nyomasztó közeg a családtagoktól jön, ami még borzasztóbb, és az én szememben felér egyfajta lelki bántalmazással, ami személyiségdeformáló.

Kinek akarunk bizonyítani?

Tényleg ki kell várni a testi-lelki szétesést? A depressziót? A társunk elidegenedését? A baráti kapcsolataink leépülését? Az anyagi függést? A lehetőségeink beszűkülését? Kinek a kedvéért csináljuk ezt? Kinek akarunk bizonyítani? Nem hiszem, hogy ez a sok áldozat valóban annyira jót tenne a gyerekeinknek. Sőt, éppen az ellenkezőjét gondolom. Az pedig egyenesen elrémít, hogy ezt a modellt látják otthon a gyerekeink. Vajon milyen nő válik abból a kislányból, aki ezt látja otthon? És azok a fiúk, akik ilyennek látják az anyukájukat, milyen partnerek és apák lesznek majd?

Az első lépés a belső engedély megadása

Hogy lehet leállítani ezt a mókuskereket, ezt a beszippantó, és lefelé húzó örvényt, amit az áldozat-szerep jelent? Az első lépés az engedély megadása arra, hogy valaki jól érezhesse magát. Csak úgy. Mindenféle kompenzáció nélkül. Ezeknek a legelső önmagunknak adott engedélyeknek a forrása és segítője lehet egy olyan támogató női csoport, ahol mindenki hasonlóképpen gondolkodik, tehát lehet ezekről az igényekről tabuk nélkül beszélni, és nyomon lehet kísérni mások szívmelengető, erőt adó példáit. Nagy segítség, ha a családban vagy a baráti körben van pozitív női példa az öngondoskodásra. És rengeteget számít egy támogató társ, aki nem csak szóban, hanem tettekkel is segíti a párját – és önmagát is – kilépni abból a torz családmodellből, ahol a férfié a pénzkeresés feladata és felelőssége, a nőé pedig a „családi tűzhely” és a háztartás menedzselése.

Küllői Péter, a Bátor Tábor Alapítvány kuratóriumának elnöke 22 év után átadja az elnökséget a kuratórium két tagjának.

Az elnöki posztot mostantól Hermann Kamilla, az alelnöki posztot pedig Báthory Balázs tölti be. Mindketten régóta elkötelezettek az Alapítvány iránt, így folytonosságot biztosítanak a működésünkben.

A Bátor Tábor managementje, amely a szakmai döntéseket hozza és a stratégiát alkotja, nem változik, ahogy az Alapítvány missziója is változatlan marad.

Péternek mindig hálásak leszünk, hogy idáig kísérte ezt az ügyet, s neki köszönhetően is vált a Bátor Tábor profi, nagy hatású, független és átláthatóan működő szervezetté.

Péter üzenetét itt olvashatjátok.

„Amíg nem történik meg veled, addig nem tudod. Amikor megtörténik, rájössz, hogy senki sem tudja.” Winkler Nóra, a ⁠hellojarat.hu⁠ műsorvezetője és ⁠Gáldi Vinkó Andrea⁠ fotóművész mesélnek az anyaság legmegrázóbb pillanatairól. Míg Nóra tudatosan, minden könyvet elolvasva készült a szülőségre, addig Andi elmondása szerint csak úszott az árral. Szülés után mindkettőjüket váratlan sokként érte felkészületlenség. Vajon megfér-e a boldog pillanatok mellett az izoláció, az önhibáztatás és a FOMO? Meg lehet-e szokni, hogy kevesebb időnk van mindenre? Hogyan tudjuk tudatosan megélni a mostban, jelenben levést ahelyett, hogy mindig máshová vágynánk? Hallgassunk-e mások tanácsaira, vagy csak elbizonytalanítanak a különböző vélemények? Műsorunkból kiderül, hogyan lehet megküzdeni a munka és magánélet felborult egyensúlyából adódó frusztrációval, a hétköznapok megtervezhetetlenségével, és elfogadni, hogy nincs jobb tanár egy gyereknél.

A fájdalmas kórházi kezelések és a hosszú bezártság falakat emel. Adó 1% felajánlásoddal ledöntjük a falakat, és visszaadjuk a súlyosan beteg gyerekek gyermekkorát. ⁠Felajánlom!⁠

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

Életritmusok, helyzetek, fókuszok és kapcsolatok: ha szülővé válik valaki, minden megváltozik. Olyan magától értetődő apróságok tűnnek el, mint hogy melegen ihassa meg a kisgyermekes anya, apa a kávét. Vargyas-Tóth Juliska, a Bátor Tábor Alapítvány munkatársa, a Felhők felett podcast egyik hostja mesél arról, hogyan élte meg anyává válásának lépéseit.

Már a várandósság is hoz természetesen pár változást – és nem csak a test egyértelmű változásaira gondolok. Van az úgynevezett mommy-brain ilyenkor: a memória és a gondolkodási képességek leromlanak. Én egészen megijedtem magamtól néha… Szerencsére ez nem tartós változás, de nekem nagyon maradandó élmény volt.

Az anyasággal megváltozik, mi a prioritás: nekem nehéz volt megélni, hogy a saját igényeimet muszáj háttérbe szorítani, és egy másik, majd két másik ember igényei kerültek fókuszba. Nagyon ellentmondásos érzések ezek, amivel néha kihívás megküzdeni, hiszen magamra is szeretnék figyelni, magammal is törődni, de emellett ugyanilyen természetes érzés és ösztön, hogy a gyerekeim és a róluk való gondoskodás a legfontosabb.

Nekem nehéz volt lemondani az alvásról, de olyan apró dolgok is megváltoznak, ami korábban természetes volt: hogy mikor eszem és mennyi ideig, hogy melegen iszom meg a kávét. Megváltozott, mi érdekel, miről tudok és szeretnék beszélni, vagy beszélgetni, hiszem máshová kerültek a hangsúlyok, a fókuszok a mindennapjaimban, amellett, hogy egy ideig a gyerekek töltötték ki a napjaimat, így nem is volt annyira más témám, mint az ők. Igyekeztem nem terhelni azokat, akiket ez nem, vagy kisebb mértékben érdekel, ami az idő múlásával egyre jobban ment is. De az elején nem is értettem, hogyan nem lehet mindenkinek az a legfontosabb, hogy mi van a gyerekeimmel.

Mielőtt anya lettem, nagyon hosszan el tudtam merülni valamiben, a kisgyerekes lét meg rákényszerített, ránevelt arra, hogy 5-10 percnél tovább úgysem tudok egyvalamire koncentrálni – vagy olyan értelemben, hogy nincs időm foglalkozni „nem-gyerek” dolgokkal, vagy azért, mert a gyerekeimet ennyi ideig köti le éppen egy játék, egy tevékenység, eddig lehet „változatlanság”.

Amikor pedig visszatértem a munkába, kicsit újra meg kellett tanulnom a korábban természetes, hosszú, elmélyült figyelmet. Eleinte kihívás volt a kigyerekes ritmust és a munkahelyit összeegyeztetni. 5-10 perc után kellett valami új inger, éppen úgy, ahogyan a gyerekek mellett megszoktam. Tudatosan kellett visszaszoktatni magam, figyelni erre. Viszont nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt a 2 ritmust és életet össze tudom már egyeztetni, tudok váltani a munkahelyi és otthoni jelenlét, belemerülés, figyelem között. Így teljesen oda tudok fordulni, arra a helyzetre, arra tevékenységre vagy feladatra, ahol éppen vagyok. Ez csak akkor nehéz, amikor a két dolog összecsúszik, például ha otthonról dolgozom, és van mellettem egy beteg (vagy valami más miatt otthon maradó) gyerek. Ennek az írásnak az elkészülése is csúszott egy picit egy ilyen helyzet miatt.

Az anyasággal járó változásokat nem könnyű megélni. Küzdelmes néha, mennyi engedhetek vissza az anyaság előtti személyiségből, a saját magamra fordított figyelemnek mennyi időt szentelhetek. Nagyon szerencsés vagyok, mert van körülöttem egy olyan támogató közeg, ahol – nem minden harc és kompromisszum nélkül, el lehet fogadtatni, hogy nekem most szükségem van arra, hogy egyedül ázzam a kádban, vagy hogy el tudjak járni improvizációs színházat próbálni, játszani.

Szép lassan visszataláltam önmagamhoz, a személyiségemnek ahhoz a részeihez, amik egy ideig, kisbabás-kisgyerekes anyaként háttérbe kerültek, de ehhez tudatos figyelem kellett. És persze el kellett telnie egy időnek, amikor már „meg lehetett” tenni ezeket a lépéseket. Amikor már séta közben aludt a gyerekem például, akkor olvastam, ami nagyon hiányzott. Így tudtam akkor kicsit magamra is figyelni, magamra és a saját igényeimre szakítani időt, kikapcsolódni. Ez szerencsére megmaradt, az olvasás azóta is az egyik fő formája kikapcsolódásnak és a magamra fordított időnek.

A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy itt most csak az anyaság csecsemő és kisgyerekkor melletti változásairól esett szó. Jó esetben az ember azért nem egyedül van ebben! Viszont a családi kapcsolatokat is nagyon újra írja egy gyerek (és unoka) születése. A partnerre jutó figyelem, intimitás, törődés más hangsúlyokat kap. Ez is megérne egy külön bejegyzést… 🙂

A Bátor Tábor több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik a mentális egészség megőrzésében és fejlesztésében. Hatása egyre messzebb ér: már nem csak a tábor kapuin belül nyújt sorsfordító élményeket a súlyos, krónikus betegséggel élő gyerekeknek és családtagjaiknak, hanem a kórházi gyógyulást és az iskolai visszailleszkedést is segíti. Májusban ismét egy új platformot indít útjára.

A pandémia alatt mindenki számára elérhetővé tett online programokat 2021-ben a Felhők felett podcast követte, melynek epizódjaiban mindannyiunkat érintő témákat dolgoznak fel – például a belső béke, erőnk megőrzése a nehéz helyzetekben, vagy a külső és belső akadályok legyőzése, emberi kapcsolataink ápolása.

A podcast szakmai sikere és hallgatottsága igazolta, hogy nagy szükség van arra a tapasztalatra a társadalom szélesebb körében is, amit a Bátor Tábor Alapítvány a mentális egészségmegőrzés területén szerzett, és aminek mára szakértőjévé vált. Ezért Felhők felett címmel online magazint indítunk, egy olyan platformot, ahol mentális egészség szakértők találkoznak, s melynek célja, hogy az alapítvány üzenete és eszmeisége minél többekhez eljusson.

A WHO felmérése szerint a 15-19 éves korosztály 4.6 %-a szorongásos zavarokkal küzd. Magyarország különösen érintett például a depresszió emelkedésében, egy hazai kutatás szerint minden tizedik ember a mindennapi feladatok ellátását nehezítő lelki-egészség problémákkal szembesül. Egy 2022-es brit felmérés szerint pedig a szülők 84%-a gondolja úgy, hogy a gyermeke lelki problémái is nőttek az elmúlt években. „Itthon is hasonló a helyzet, a pandémiát követően a pszichés segítséget igénylő gyerekek, családok száma jelentősen nőtt” – emeli ki Kocsis Dorka, a Bátor Tábor pszichológus munkatársa.

„Az egészség fogalmába nem csak a betegségek és ártalmak hiánya, hanem a fizikai, szociális és mentális jóllét is beletartozik- mondja Kocsis Dorka. Az élet értelmességének átélése, az azzal való elégedettség, az önkifejezés mind részei a lelki egészségnek, ugyanúgy feltételei az elégedettségünknek, mint testi és társas jóllétünk- teszi hozzá.

„A Bátor Tábor gondolatiságának kiterjesztése és elérhetővé tétele régóta foglalkoztat bennünket” – mondja Knecht Tamás ügyvezető igazgató. „Szeretnénk jobbá tenni az olvasók életét és a társadalom állapotát azzal, hogy megosztjuk mindazt, amit a Bátor Tábor csapata súlyosan beteg gyerekektől tanulhatott, és amivel a gyógyulásukat segítjük ingyenes tábori, kórházi, vagy online programjainkon. Ráadásul a magánélet mellett a munkahelyeken is egyre nagyobb a mentális egészség szerepe, a cégeknek is fontos, hogy jól legyenek a munkavállalóik. Mindenkinek kell egy kis Bátor Tábor.”

A Felhők felett magazinban hetente járunk körbe egy-egy lelki egészséggel kapcsolatos témát. Az új felületen mindenki számára elérhető az a Bátor Táboros szemlélet, amit a programokon tapasztaltak, tapasztalnak gyerekek, önkéntesek, szülők: hogyan találjuk és tartsuk meg erőnket a nehéz helyzetekben, hogyan forduljunk egymás felé. A cím pedig magáért beszél, hiszen a felhők fölött mindig süt a nap!

A Felhők felett magazin az Abercrombie&Fitch páláyzati támogatásának köszönhetően jött létre.

Nézd meg a videót kerekasztalbeszélgetésünkről a lelki egészségről a Felhők felett magazin indulása kapcsán!

https://batortabor.org/hu/felhok-felett-magazin/

A nagy váltás és a változás is ijesztő lehet – akár belső, akár külső kényszer hatására történik, akár egyik napról a másikra, akár nem. Réka, Écó és Juliska mesélnek a nagyobb váltásaikról: tarts velük, velünk és bíztatunk arra, hogy merj te is lépni, dönteni, változtatni.

Egyetem után 2 évet éltem Amerikában, Bostonban. Azt éreztem, hogy kell valami több, valami más: 24 éves vagyok, most kell tágítani a világot, most szeretnék még tanulni, tapasztalatokat gyűjteni. Nannyként dolgoztam, közben New Yorkban végeztem egy egyetemi kurzust a nők történelméről, és sokat utazgattam Amerikában, Latin-Amerikában is.

Maga a döntés nem volt nehéz, úgy éreztem mennem kell, de a környezetemnek nehéz volt megérteni, miért megyek, miért van szükségem erre a változásra. Önállóság, önmagamba vetett hitt, nyitottság: ezek mind olyan dolgok, amiket ott „tanultam”. Változott a világról alkotott képem, hogy mennyire vagyok elfogadó.

Rengeteget tanultam magamról. Ez egy kis példa, de Budapesten sosem hittem magamról, hogy tudok jól autót vezetni. Amikor San Franciscoban átvezettem a Golden Gate-en, akkor ott jött egy olyan aha-élmény, azóta is emlékszem rá, hogy wow, én erre képes vagyok, mégiscsak tudok vezetni, ha ezt meg tudom csinálni.

Több nagy váltás is volt az életemben. Bő tíz éve még reklámszakemberként kezdtem el a Bátor Tábornál önkénteskedni, de rögtön éreztem, hogy váltanom kell a civil szektorba, és rövid időn belül az Alapítványnál találtam magam kommunikációs vezetőként. Őszintén meglepett, hogy a pörgés és a profizmus legalább olyan és akkora, mint a reklámszakmában, de a nap végén nagyon más a cél, és ez rengeteg erőt ad. Főleg úgy, hogy önkéntesként minden évben látom az eredményt, a beteg gyerekekre és a környezetükre gyakorolt elképesztő hatást. Az önkéntes közösség pedig fantasztikus, nagy élmény köztük lenni, rengeteget nevetünk, nagyon sokat ad és feltölt.

Az anyaság is hozott meglepetést, nem csak rózsaszín felhőket, ez talán a legnagyobb kihívás az életemben. – Erről a témáról viszont a következő Felhők felett podcastunkban, május közepén hallhattok nagyon izgalmas gondolatokat Winkler Nórától és Gáldi Vinkó Anditól.

Az anyasággal megváltozik, mi a prioritás: nekem nehéz volt megélni, hogy a saját igényeimet muszáj háttérbe szorítani. Ha pedig nem szorítod háttérbe, jön a bűntudat. Olyan apró dolgoktól kezdve, hogy le kell mondani arról, hogy mikor eszem, mennyi ideig, vagy hogy még melegen tudjam meginni a kávét; de nekem az alvásról is nehéz volt lemondani. Megváltozott, mi érdekel, miről tudok és szeretnék beszélni.

Mielőtt anya lettem, nagyon hosszan el tudtam merülni valamiben, a kisgyerekes lét meg rákényszerített, ránevelt arra, hogy 5-10 percnél tovább úgysem tudok egyvalamire koncentrálni. Amikor pedig visszatértem a munkába, ezt a kigyerekes ritmust és a munkahelyit nehéz volt összeegyeztetni. 5-10 perc után kellett valami új inger, éppen úgy, ahogyan a gyerekek mellett megszoktam. Tudatosan kellett visszaszoktatni magam, figyelni erre. Viszont nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt a 2 ritmust és életet össze tudom már egyeztetni, tudok váltani a munkahelyi és otthoni jelenlét, belemerülés, figyelem között. Így teljesen oda tudok fordulni, ahol éppen vagyok.

Gecse Attila már több évtizede kísér életük végéhez közeledő embereket és családjukat. Egy lelkész mindig sok halálesettel találkozik munkája kapcsán, de ő kórházi lelkészként ennél is többet vállal. A rendszerváltás idején Polcz Alaine gyászképzésén vett részt, 2013 óta pedig a Lélekmadár Tábor gyászterapeutája. 

Miért nehéz elfogadnunk az elmúlást?

Mert a normál életben csak nagyon felszínesen találkozunk vele. Ha az élet nem kényszerít rá minket, nem akarunk és nem is kell vele szembenézni. Sokszor nagyon távolinak tűnik, mintha csak másokat érintene. Régen a temető a templom mellett volt a falu közepén, ma már inkább a városok szélére kerül, messzire tőlünk, hogy lehetőség szerint ne is lássuk. Nem tudjuk magunkhoz közel engedni a fájdalmat, és nem is tudunk mit kezdeni vele.

Mit szeretsz leginkább a munkádban?

Talán azt, ami az egyik legnagyobb nehézség is: hogy az élet mélységeit érintő kérdésekkel találkozom minden nap. Sokat kaptam az elmenőktől, arról tanítottak, hogyan maradjak ember, segítő, felebarát. Ugyanakkor a munkám nem mérhető a siker mércéivel, sem külsőségekkel. A találkozásnak tudok örülni, az együtt töltött időnek, hogy együtt tudtunk haladni egy úton, ami ajándék volt, még ha rövid is. A gyászolóknak is ezt a szemléletet igyekszem átadni.

Szeretem ezt a kifejezést, hogy útitársakká válunk. Hol szegődünk egymás mellé? Egy nyaraláson, a repülőn, vagy a buszon munkába menet? És hogyan vagyunk jelen az utazáson? A tekintetünkkel, a mosolyunkkal, egy öleléssel többet tudunk adni, mint gondolnánk. Fontos, hogy az életük végét járó embereket méltósággal kísérjük, hiszen olyan sok mindent veszítünk el akkor: az önállóságunkat, a szabadságunkat, és végtelenül törékennyé válunk. Ezek azok a helyzetek, amikor nem lehet okoskodni, nem lehet túlkiabálni a másikat. Csak csöndben ballagunk egymás mellett. Hasonló dolgokat élek meg, amikor gyászolókkal beszélgetek.

A Lélekmadár Tábor is önkéntesek segítségével zajlik. Szerinted kiből lehet jó segítő?

Talán a segítő legfontosabb tulajdonsága, hogy tud tükörbe nézni, és meg akarja ismerni önmagát. Hogy kész, mer és tud változni. A fájdalmat, a kudarcait, a csalódásait közel tudja engedni önmagához, és ezekből építkezni is tud. Nem kell sikeres embernek lenni, csak olyannak, aki emberileg gazdagodni, növekedni szeretne. A Bátor Tábor arra tanít, hogy ember légy és ember maradj.

Milyen szakmai tevékenységgel támogatjátok a Lélekmadár családok veszteség feldolgozását?

Hárman felelünk a gyászfeldolgozó rituálékért, foglalkozásokért, két pszichológus a társam ebben. Külön foglalkozunk minden korosztállyal, az önkéntesek pedig a Bátor Táborban megszokott élményterápia megvalósulásáért felelnek.

Azt szoktuk mondani, hogy mi egy svédasztalt tárunk a családok elé, amiről bármit elvehetnek, ami jólesik nekik, akár többször is, és mindezt úgy, hogy senki nem fogja megtudni, hogy mit vettek onnan el. A különböző rituáléink és programjaink során lehetőséget teremtünk, hogy legmélyebb érzéseikről, érzelmeikről, gondolataikról beszéljenek. És az is rendben van, ha erre nem vágynak.

Nálunk nem kell magyarázkodni, hiszen mindenki érti, ha valaki nem tud befejezni egy mondatot, de még az is lehet, hogy mi be tudjuk fejezni helyette. Azt szoktuk mondani, úgy képzeljék el a gyászukat, mint egy követ a zsebükben, amit nem tudnak onnan kivenni, és mindig húzni fogja a vállukat.

De mi azt szeretnénk megmutatni nekik, hogy ezzel a súllyal lehet együtt élni, arra próbáljuk rávezetni őket, hogy lássák meg a rájuk váró feladatokat, a társukat, az életben maradt gyerekeket. Hiszen ők itt maradtak egymásnak.

Délelőtt 10-kor tudták meg, miért lett rosszul a kislányuk, délután pedig már jött a sebész, megkezdték a kemoterápiát is. Ennyi időt kaptak Dóri szülei, hogy átszervezzék az életüket. A Rafael család legmosolygósabb tagja még csak 10 éves, de már egy szívműtéttel és egy daganatos betegséggel is megküzdött.  

„Bejött a főorvos úr, közölte, hogy leukémia. Van pár percünk átszervezni mindent, mert mostantól sokkal több időt fogunk a kórházban tölteni, mint otthon.” Szilvi és Kálmán azt hitte, a Down-szindrómával született Dóri harca a fél éves kislány szívműtétjével lezárult. Alig egy évvel később sokként érte őket az újabb diagnózis, de kétségbeesésre nem volt idejük.  

„Az ember mindig hajszol valamit, de amikor megtörténik a tragédia, minden átértékelődik. Tényleg az a probléma, hogy kidurrant az autó kereke, az a fontos, amin reggel mérgelődtem? Nem, az a fontos, hogy a gyerekem egészséges legyen.” Kálmán azonnal telefonált a munkahelyére, hogy másnap már nem megy be. 

Hónapokig váltották egymást a kórházban: ha Dóri éppen anyás volt, Kálmán cumisüvegekkel ingázott a kórterem és az otthonuk között, ahol nagyfiuk, Zsombi és a két hónapos Anna várta őket.  „A pszichológus szerint egy ilyen kihívás vagy megerősíti a családokat, vagy szétszakítja őket. Mi elhatároztuk, hogy össze fogunk tartani. Emlékszem, amikor meghallottuk a betegség nevét, Kálmán első szava az volt: megoldjuk” – meséli Szilvi, aki szerint az újrakezdéshez a Bátor Tábor rengeteg erőt adott nekik.”

A Bátor Táborban az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás kialakításáért dietetikus szakértőnk, Horváthné Kardos Kati felel. Kati a tábori étkezés előkészítése mellett rendszeresen ott van a tábori turnusokban is, hogy támogassa konyhai munkatársakat. Elárulja, milyen trükkök, irányelvek segíthetnek az otthoni étkezés egészségesebbé tételében.

Mik azok az alapvető irányelvek, amelyek fontosak az egészséges étrend összeállításához akár a táborban, akár otthon?

Két kulcsszó van: változatosság és mértékletesség. Figyelni kell arra, hogy a bevitt tápanyag és energia összhangban legyen a szükségletekkel. Itt legnagyobb részben attól függ az energiafelhasználásunk, hogy mennyit mozgunk. Azontúl, hogy a megfelelő energiabevitelre figyelünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy többek között szükségünk van még vízre, növényi rostokra, antioxidánsokra, vitaminokra. Nézzük végig, ezeket hogyan juttathatjuk be a szervezetünkbe, mik tartoznak a javasolt nyersanyagok közé!

Rosttartalmuk pedig alapvetően szükséges az emésztőrendszer egészséges működéséhez, emellett vitamin- és ásványianyag-tartalmuk miatt is fontos, hogy naponta legalább fél kg zöldséget, gyümölcsöt fogyasszunk. Ez lehet, hogy elsőre soknak hangzik, de ha a reggelihez is eszünk zöldséget, tízóraira gyümölcsöt választunk, és a köreteket, vagy leveseket is ezekkel gazdagítjuk, akkor már nem is olyan sok.

Még egy tipp:

A száraz hüvelyesek, aszalt gyümölcsök, olajos magvak, banán, szőlő kitűnő energiaforrások lehetnek a sportos életformát folytatóknak, de a kevésbé aktív vagy súlyfelesleggel küzdő családtagok számára ezek fogyasztása csak ritkán és minimális mennyiségben javasolt. A hozzáadott cukrot tartalmazó gyümölcskészítmények pedig egyáltalán nem javasoltak.

Kenyérfélék, gabonák

Pékáruk közül a teljes kiőrlésű termékeket válasszuk. Köreteinket változatosabbá tehetjük a köles, hajdina, bulgur, barna rizs kipróbálásával is. A gyümölcsös zab- vagy köleskását pedig a kisétkezésekre javasoljuk

Tejtermékek

Fontos kalciumforrást jelentenek, de itt is figyeljünk arra, hogy csökkentett zsírtartalmú és hozzáadott cukrot nem tartalmazó termékeket válasszunk. A probiotikus savanyított tejtermékek (joghurt, kefir, túró) kitűnő fehérje források, emellett segítenek karbantartani emésztésünket is.

Zsiradékok

Főzéshez, sütéshez a növényi eredetű zsiradékok, például repce-, napraforgó-, olívaolaj az ajánlott. Törekedjünk arra, hogy ezekből is csak keveset használjunk, a bő olajban sütés helyett kedvenc ételeinket elkészíthetjük a sütőben is. A kenyér megkenéséhez pedig válasszunk light termékeket. 

Mi a helyzet a sóval?

Ételeinkhez só helyett használjunk minél többféle zöld fűszert, így azok természetes íze érvényesülhet. A kerti vetemények (retek, paprika, paradicsom, uborka) sózás nélkül is jó ízűek.

Mit igyunk?

A rövid válasz, hogy vizet! Kisebb mértékben lehetőleg édesítés nélküli teákat. Viszont mindenképp kerüljük a cukrozott, szénsavas üdítőket.

Miért jó a napi ötszöri vagy akár hatszori étkezés egy felnőtt vagy egy gyerek számára?

A táborokban hagyományosan hatszor étkezünk, és ez elsősorban a diabéteszes táborozóink miatt fontos. Az alapelv, amire érdemes figyelnünk a mindennapokban, hogy három nagyobb étkezés mellé iktassunk be két kisétkezést, ezzel elkerülhetjük szervezet túlterhelését, az éhség miatti túlevést, emellett egyenletes vércukorszintet biztosíthatunk. A kisétkezés lehet egy gyümölcs, egy saláta vagy egy joghurt,  nem kell háromfogásos nagy dolgokra gondolni.

Mik azok a trükkök, amivel a gyerekek is könnyebben rávehetők az egészséges ételek fogyasztására?

A legfontosabb a példamutatás: ha a szülő is így étkezik, a gyereknek is ez lesz a természetes. Szintén működik a kreatív tálalás, például katicabogarat készíthetünk egy koktélparadicsomból, vagy kisegeret egy retekből. Zöldségféléket csempészhetünk például a fasírtba, rizsbe, de a közkedvelt milánói/bolognai  szószt is megbolondíthatjuk egy kis reszelt répával, kukoricával, illetve reszelt céklát, sütőtököt, répát akár muffinba is süthetünk. A gyümölcsökből készíthetünk salátát, turmixot, gyümölcskocsonyát, gyümölcsös túrókrémet vagy nyáron akár jégkását is. Nyári desszertnek ajánlom a joghurttortát sok gyümölccsel: nem kell sütőt melegíteni, elég a joghurtot egy kis zselatinnal felfőzni, beledarabolni a gyümölcsöket és megdermeszteni. Sokat segíthet az is, ha együtt készítjük a gyerekkel az ételeket, erre a receptfüzetünkben is vannak ötletek.

Fellégzés. Felszabadult öröm. Új lendület. A rengeteg kaland, új kihívás és a sorstársközösség ereje mellett ehhez hasonló élményekről és tapasztalatokról számolnak be nekünk a szülők a Családi Táborokban. Örülnek – mi pedig nagyon büszkék vagyunk rájuk! – hogy megengedték, meg merték engedi maguknak ezt a pár napot. A pár napot, amikor kiszakadhatnak a mindennapok mókuskerekéből, egyben kiléphetnek komfortzónájukból, azért, hogy beteg gyerekük, egészséges tesók és ők maguk, a szülők jól legyenek, új erőt kapjanak a küzdelemhez és bátran, meglévő erőforrásaik tudatában szembeszálljanak a nehézségekkel. Családi Táborban részt vett szülőktől hoztunk nektek energialöketnyi gondolatokat.

Különleges volt a táborozás, mert….

• maguk mögött tudtuk hagyni a hétköznapokat.
• nem is számítottunk rá, hogy újra eljöhetünk és együtt élhetjük át azt az érzést, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk egymásnak
• gondtalanul együtt lehettünk, töltekezhettünk
• úgy lehettünk együtt, hogy csak az élményekre és egymásra kellett figyelni. Ez nagyon felszabadító élmény volt
• lehetőség volt szokatlan helyzetekben is együttműködni, új dolgokat kipróbálni, csinálni, amikor a hétköznapokon nem jut idő

A Bátor Tábor olyan, mint

• amikor hazatérünk végre
• egy kis nyaralás. Mintha kicsit más társadalomban, dimenzióban lennénk. Kiszakít a hétköznapokból.

Felnőttként a táborban lenni…

• Megkönnyebbülés. Önbizalom-löket. Hála. Felismerés, hogy nekünk is kijut az élményekből, nem csak nekik.

Büszkék vagyunk magunkra, mert…

• újra megtaláltuk egymást, egymás értékeit. Megpróbáljuk nem elveszteni újra.
• el tudtuk felejteni pár napra a kisfiunk betegségét.
• megengedtük magunknak a nevetést, a játékot. El tudtunk feledkezni a külvilág bajairól.

Témaajánlók, tippek, játékok ötletek beszélgetésekhez. Csendesebb családi délutánokra, a közös nap lezárására, élmények feldolgozására családoknak, osztályoknak, mind a varázslat témaköréből.

A tökéletes birodalom

A játék során egy képzeletbeli utazáson vehettek részt! Az utazás során mindenki kitalálhatja, és meg is alkothatja, milyen lenne az ő saját fantáziaországa.

• Rajzoljátok le a különböző, kitalált országokat, vagy építsétek meg bármilyen tárgyból.
• Elkészíthetitek a zászlóját, és az otthon található ruhákból bemutathatjátok a népviseletet is.
• Meséljétek el a többieknek, mitől különleges számotokra ez az ország. Mik ennek az országnak a szabályai, kedvenc ételei (akár ki is kísérletetezhetitek).

+1 játékötlet: Kard-pajzs

Álljatok körbe. Bal kezeteket tartsátok nyújtott tenyérrel felfelé: ez a pajzsotok. Jobb mutatóujjatokat (ez a kardotok) helyezzétek a szomszédotok tenyerére merőlegesen, mintha éppen a tenyere közepére mutatnátok. Minden egyes játékosnak két célja van: hogy pajzsával elkapja szomszédja kardját (vagyis gyorsan összeszorítsa markát), és ezzel párhuzamosan saját kardját elrántsa a pajzs elől (vagyis egy szempillantás alatt elhúzza gyorsan a mutatóujját az összezáródó marok elől). A játékvezető elszámol háromig, és háromra egyszerre mindenki megpróbálja kirántani a mutatóujját a másik tenyeréből – a másik kezével pedig elkapni a másik kardját.

Igen nagy figyelmet, koncentrációt igényel, ha a játékvezető nem pusztán számol, hanem elterelésként egy bedob há-val kezdődő szavakat. Pl.: Egy… kettő… há…tizsák. Egy…kettő…há…kunamatata.

Variáció: 

• Bármilyen szó lehet a jel. Ekkor a játékvezető történetet mesél, amelybe megpróbálja a legmeglepőbb helyekre belecsempészni a szót.
• Nehezítés:
• Játsszátok csukott szemmel.
• Vezényszó helyett taps a jel.

Tedd biztossá a bizonytalant adód 1%-ával!

Támogass minket adód 1%-val!

Tovább a Támogatáshoz

Aktualitások

Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...

Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...

Megnyitotta kapuit

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...

Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat.

Célunk

Életeket változtatunk.

A Bátor Táborban 2001 óta nyújtunk sorsfordító élményeket a súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeknek és családjainknak, illetve azoknak a családoknak, akik elvesztették gyermeküket.

Nevetést viszünk a kórházi ágyak mellé, és online programjainkon keresztül az otthon falai közé, hogy erőt és bátorságot adjunk a játékon és a közös élményeken keresztül a nehéz helyzetekben.

Hisszük, hogy a felhők felett mindig süt a nap.

A Bátor Táborról

A táborok lényege

Különféle kihívások elé állítani a táborozókat, s rengeteg sikerélményt és megerősítést adni nekik

Saját táborhely

Saját tárborhelyet üzemeltetünk Magyarországon, Hatvanban, ami 168 fő elszállásolására alkalmas.

A táborok lényege

Különféle kihívások elé állítani a táborozókat, s rengeteg sikerélményt és megerősítést adni nekik

A táborok lényege

Különféle kihívások elé állítani a táborozókat, s rengeteg sikerélményt és megerősítést adni nekik

A táborok lényege

Támogatás

Segíts újraindítani a gyerekkort!

Életeket változtatunk. Segíts te is!

Tovább a Támogatáshoz 8 érv, hogy miért támogass minket

Partnereink, akik már minket választottak

Összes partnerünk

Önkéntesség

Adni jobb, mint kapni.

Élményterápiás programjainkon azon dolgozunk, hogy sorsfordító élményeket nyújtsunk krónikusan vagy súlyosan beteg gyerekeknek és családtagjaiknak.

Mindeközben az önkénteseink, vagyis a Cimborák élete is megváltozik: részesei lesznek egy olyan közösségnek, ahol 1000 féle ember 1 ügyért dolgozik. Rengeteget tanulnak magukról, a határaikról, arról, hogy nem csak a táborozóink, hanem ők maguk is hősök. Mert együtt változtatjuk majd meg a világot.

Több info az önkéntességről

Egyéni önkéntesség

További
részletek

Vállalati önkéntesség

További
részletek

Rólunk mondták

Rólunk mondták

Én minden egyes pillanatot, percet, másodpercet és órát magammal akarok vinni! A barátokról a csodaszép emlékeket, a leküzdött félelmeket és minden kalandot és kimondott kedves szót. Az egész tábor életem legemlékezetesebb és legboldogabb hete volt.

Balázs, 17 éves

Az egész tábor életem legemlékezetesebb és legboldogabb hete volt.

Balázs, 17 éves

Én minden egyes pillanatot, percet, másodpercet és órát magammal akarok vinni! A barátokról a csodaszép emlékeket, a leküzdött félelmeket és minden kalandot és kimondott kedves szót.

Balázs, 17 éves

Én minden egyes pillanatot, percet, másodpercet és órát magammal akarok vinni! A barátokról a csodaszép emlékeket, a leküzdött félelmeket és minden kalandot és kimondott kedves szót. Az egész tábor életem legemlékezetesebb és legboldogabb hete volt.

Balázs, 17 éves

Hírlevél

Havonta megmutatjuk, hogyan változtatják meg az élmények a súlyosan beteg gyerekek életét – valódi történetekkel, kulisszatitkokkal és inspiráló pillanatokkal.

Hírlevél feliratkozás

Vezetéknév Kötelező mező

Keresztnév Kötelező mező

E-mail cím Kötelező mező

Elfogadom az adatkezelési tájékoztatót.

Feliratkozom