enagy, Szerző | Bátor Tábor. Életeket változtatunk

Támogatás

A Bátor Tábor több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik a mentális egészség megőrzésében és fejlesztésében. Hatása egyre messzebb ér: már nem csak a tábor kapuin belül nyújt sorsfordító élményeket a súlyos, krónikus betegséggel élő gyerekeknek és családtagjaiknak, hanem a kórházi gyógyulást és az iskolai visszailleszkedést is segíti. Májusban ismét egy új platformot indít útjára.

A pandémia alatt mindenki számára elérhetővé tett online programokat 2021-ben a Felhők felett podcast követte, melynek epizódjaiban mindannyiunkat érintő témákat dolgoznak fel – például a belső béke, erőnk megőrzése a nehéz helyzetekben, vagy a külső és belső akadályok legyőzése, emberi kapcsolataink ápolása.

A podcast szakmai sikere és hallgatottsága igazolta, hogy nagy szükség van arra a tapasztalatra a társadalom szélesebb körében is, amit a Bátor Tábor Alapítvány a mentális egészségmegőrzés területén szerzett, és aminek mára szakértőjévé vált. Ezért Felhők felett címmel online magazint indítunk, egy olyan platformot, ahol mentális egészség szakértők találkoznak, s melynek célja, hogy az alapítvány üzenete és eszmeisége minél többekhez eljusson.

A WHO felmérése szerint a 15-19 éves korosztály 4.6 %-a szorongásos zavarokkal küzd. Magyarország különösen érintett például a depresszió emelkedésében, egy hazai kutatás szerint minden tizedik ember a mindennapi feladatok ellátását nehezítő lelki-egészség problémákkal szembesül. Egy 2022-es brit felmérés szerint pedig a szülők 84%-a gondolja úgy, hogy a gyermeke lelki problémái is nőttek az elmúlt években. „Itthon is hasonló a helyzet, a pandémiát követően a pszichés segítséget igénylő gyerekek, családok száma jelentősen nőtt” – emeli ki Kocsis Dorka, a Bátor Tábor pszichológus munkatársa.

„Az egészség fogalmába nem csak a betegségek és ártalmak hiánya, hanem a fizikai, szociális és mentális jóllét is beletartozik- mondja Kocsis Dorka. Az élet értelmességének átélése, az azzal való elégedettség, az önkifejezés mind részei a lelki egészségnek, ugyanúgy feltételei az elégedettségünknek, mint testi és társas jóllétünk- teszi hozzá.

„A Bátor Tábor gondolatiságának kiterjesztése és elérhetővé tétele régóta foglalkoztat bennünket” – mondja Knecht Tamás ügyvezető igazgató. „Szeretnénk jobbá tenni az olvasók életét és a társadalom állapotát azzal, hogy megosztjuk mindazt, amit a Bátor Tábor csapata súlyosan beteg gyerekektől tanulhatott, és amivel a gyógyulásukat segítjük ingyenes tábori, kórházi, vagy online programjainkon. Ráadásul a magánélet mellett a munkahelyeken is egyre nagyobb a mentális egészség szerepe, a cégeknek is fontos, hogy jól legyenek a munkavállalóik. Mindenkinek kell egy kis Bátor Tábor.”

A Felhők felett magazinban hetente járunk körbe egy-egy lelki egészséggel kapcsolatos témát. Az új felületen mindenki számára elérhető az a Bátor Táboros szemlélet, amit a programokon tapasztaltak, tapasztalnak gyerekek, önkéntesek, szülők: hogyan találjuk és tartsuk meg erőnket a nehéz helyzetekben, hogyan forduljunk egymás felé. A cím pedig magáért beszél, hiszen a felhők fölött mindig süt a nap!

A Felhők felett magazin az Abercrombie&Fitch páláyzati támogatásának köszönhetően jött létre.

Nézd meg a videót kerekasztalbeszélgetésünkről a lelki egészségről a Felhők felett magazin indulása kapcsán!

https://batortabor.org/hu/felhok-felett-magazin/

A nagy váltás és a változás is ijesztő lehet – akár belső, akár külső kényszer hatására történik, akár egyik napról a másikra, akár nem. Réka, Écó és Juliska mesélnek a nagyobb váltásaikról: tarts velük, velünk és bíztatunk arra, hogy merj te is lépni, dönteni, változtatni.

Réka utazott

Egyetem után 2 évet éltem Amerikában, Bostonban. Azt éreztem, hogy kell valami több, valami más: 24 éves vagyok, most kell tágítani a világot, most szeretnék még tanulni, tapasztalatokat gyűjteni. Nannyként dolgoztam, közben New Yorkban végeztem egy egyetemi kurzust a nők történelméről, és sokat utazgattam Amerikában, Latin-Amerikában is.

Maga a döntés nem volt nehéz, úgy éreztem mennem kell, de a környezetemnek nehéz volt megérteni, miért megyek, miért van szükségem erre a változásra. Önállóság, önmagamba vetett hitt, nyitottság: ezek mind olyan dolgok, amiket ott „tanultam”. Változott a világról alkotott képem, hogy mennyire vagyok elfogadó.

Rengeteget tanultam magamról. Ez egy kis példa, de Budapesten sosem hittem magamról, hogy tudok jól autót vezetni. Amikor San Franciscoban átvezettem a Golden Gate-en, akkor ott jött egy olyan aha-élmény, azóta is emlékszem rá, hogy wow, én erre képes vagyok, mégiscsak tudok vezetni, ha ezt meg tudom csinálni.

Écó forprofit szektorból jött a civil szervezethez

Több nagy váltás is volt az életemben. Bő tíz éve még reklámszakemberként kezdtem el a Bátor Tábornál önkénteskedni, de rögtön éreztem, hogy váltanom kell a civil szektorba, és rövid időn belül az Alapítványnál találtam magam kommunikációs vezetőként. Őszintén meglepett, hogy a pörgés és a profizmus legalább olyan és akkora, mint a reklámszakmában, de a nap végén nagyon más a cél, és ez rengeteg erőt ad. Főleg úgy, hogy önkéntesként minden évben látom az eredményt, a beteg gyerekekre és a környezetükre gyakorolt elképesztő hatást. Az önkéntes közösség pedig fantasztikus, nagy élmény köztük lenni, rengeteget nevetünk, nagyon sokat ad és feltölt.

Az anyaság is hozott meglepetést, nem csak rózsaszín felhőket, ez talán a legnagyobb kihívás az életemben. – Erről a témáról viszont a következő Felhők felett podcastunkban, május közepén hallhattok nagyon izgalmas gondolatokat Winkler Nórától és Gáldi Vinkó Anditól.

Juliska anya lett

Az anyasággal megváltozik, mi a prioritás: nekem nehéz volt megélni, hogy a saját igényeimet muszáj háttérbe szorítani. Ha pedig nem szorítod háttérbe, jön a bűntudat. Olyan apró dolgoktól kezdve, hogy le kell mondani arról, hogy mikor eszem, mennyi ideig, vagy hogy még melegen tudjam meginni a kávét; de nekem az alvásról is nehéz volt lemondani. Megváltozott, mi érdekel, miről tudok és szeretnék beszélni.

Mielőtt anya lettem, nagyon hosszan el tudtam merülni valamiben, a kisgyerekes lét meg rákényszerített, ránevelt arra, hogy 5-10 percnél tovább úgysem tudok egyvalamire koncentrálni. Amikor pedig visszatértem a munkába, ezt a kigyerekes ritmust és a munkahelyit nehéz volt összeegyeztetni. 5-10 perc után kellett valami új inger, éppen úgy, ahogyan a gyerekek mellett megszoktam. Tudatosan kellett visszaszoktatni magam, figyelni erre. Viszont nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt a 2 ritmust és életet össze tudom már egyeztetni, tudok váltani a munkahelyi és otthoni jelenlét, belemerülés, figyelem között. Így teljesen oda tudok fordulni, ahol éppen vagyok.

Gecse Attila már több évtizede kísér életük végéhez közeledő embereket és családjukat. Egy lelkész mindig sok halálesettel találkozik munkája kapcsán, de ő kórházi lelkészként ennél is többet vállal. A rendszerváltás idején Polcz Alaine gyászképzésén vett részt, 2013 óta pedig a Lélekmadár Tábor gyászterapeutája.

Miért nehéz elfogadnunk az elmúlást?

Mert a normál életben csak nagyon felszínesen találkozunk vele. Ha az élet nem kényszerít rá minket, nem akarunk és nem is kell vele szembenézni. Sokszor nagyon távolinak tűnik, mintha csak másokat érintene. Régen a temető a templom mellett volt a falu közepén, ma már inkább a városok szélére kerül, messzire tőlünk, hogy lehetőség szerint ne is lássuk. Nem tudjuk magunkhoz közel engedni a fájdalmat, és nem is tudunk mit kezdeni vele.

Miért és mikor kezdtél a gyásszal foglalkozni?

A rendszerváltás idején teológus hallgatóként a debreceni gyerekonkológián kezdtem beteg gyerekeket és családjukat kísérni. A daganatos megbetegedés a mai napig életet veszélyeztető betegség, és bár az elmúlt közel harminc évben sokat javult a túlélési arány, ma is vannak, akiket elveszítünk a harcban. Sok gyerekkel, sok családdal beszélgettem, így ott tanultam meg, hogy megértéssel kell fordulnom afelé is, aki búcsúzik, és afelé is, aki itt marad.

Abban az időben Polcz Alaine a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán végezte áldásos munkáját pszichológusként a daganatos beteg gyermekek mellett. Nem csak a gyászképzésén vehettem részt, de közvetlenebb, személyesebb kapcsolatot tudtam vele kialakítani. A ’90-es évek közepén 19 társammal egy osztrák hospice képzésen vettünk részt, ahol szintén sokat tanultam arról, hogyan lehet életük végéhez közeledő embereket kísérni.

Mit szeretsz leginkább a munkádban?

Talán azt, ami az egyik legnagyobb nehézség is: hogy az élet mélységeit érintő kérdésekkel találkozom minden nap. Sokat kaptam az elmenőktől, arról tanítottak, hogyan maradjak ember, segítő, felebarát. Ugyanakkor a munkám nem mérhető a siker mércéivel, sem külsőségekkel. A találkozásnak tudok örülni, az együtt töltött időnek, hogy együtt tudtunk haladni egy úton, ami ajándék volt, még ha rövid is. A gyászolóknak is ezt a szemléletet igyekszem átadni.

Szeretem ezt a kifejezést, hogy útitársakká válunk. Hol szegődünk egymás mellé? Egy nyaraláson, a repülőn, vagy a buszon munkába menet? És hogyan vagyunk jelen az utazáson? A tekintetünkkel, a mosolyunkkal, egy öleléssel többet tudunk adni, mint gondolnánk. Fontos, hogy az életük végét járó embereket méltósággal kísérjük, hiszen olyan sok mindent veszítünk el akkor: az önállóságunkat, a szabadságunkat, és végtelenül törékennyé válunk. Ezek azok a helyzetek, amikor nem lehet okoskodni, nem lehet túlkiabálni a másikat. Csak csöndben ballagunk egymás mellett. Hasonló dolgokat élek meg, amikor gyászolókkal beszélgetek.

2013, a Lélekmadár Tábor indulása óta nem hagytál ki egy ciklust sem. Te hogy látod, mit tud nyújtani a gyászoló családtagoknak a Lélekmadár Tábor?

A Lélekmadár Táborban a családoknak lehetőségük van újra egymásra találni, és felismerhetik: nincsenek egyedül a fájdalmukban. Megyünk együtt egy úton egy éven keresztül – az önkéntesekkel együtt –, és olyan helyet teremtünk számukra, ahol nem kell színészkedniük, levethetik az ezerféle álarcot, amit az élet kényszerít rájuk, és önmaguk lehetnek. Nincsenek elvárásaink feléjük, úgy lehetnek nálunk, ahogy nekik jólesik. Gyakran fogalmazzák meg táborozóink, hogy bárcsak a mindennapokban is úgy lehetne élni, mint a táborban.

A Lélekmadár Tábor is önkéntesek segítségével zajlik. Szerinted kiből lehet jó segítő?

Talán a segítő legfontosabb tulajdonsága, hogy tud tükörbe nézni, és meg akarja ismerni önmagát. Hogy kész, mer és tud változni. A fájdalmat, a kudarcait, a csalódásait közel tudja engedni önmagához, és ezekből építkezni is tud. Nem kell sikeres embernek lenni, csak olyannak, aki emberileg gazdagodni, növekedni szeretne. A Bátor Tábor arra tanít, hogy ember légy és ember maradj.

Milyen szakmai tevékenységgel támogatjátok a Lélekmadár családok veszteség feldolgozását?

Hárman felelünk a gyászfeldolgozó rituálékért, foglalkozásokért, két pszichológus a társam ebben. Külön foglalkozunk minden korosztállyal, az önkéntesek pedig a Bátor Táborban megszokott élményterápia megvalósulásáért felelnek.

Azt szoktuk mondani, hogy mi egy svédasztalt tárunk a családok elé, amiről bármit elvehetnek, ami jólesik nekik, akár többször is, és mindezt úgy, hogy senki nem fogja megtudni, hogy mit vettek onnan el. A különböző rituáléink és programjaink során lehetőséget teremtünk, hogy legmélyebb érzéseikről, érzelmeikről, gondolataikról beszéljenek. És az is rendben van, ha erre nem vágynak.

Nálunk nem kell magyarázkodni, hiszen mindenki érti, ha valaki nem tud befejezni egy mondatot, de még az is lehet, hogy mi be tudjuk fejezni helyette. Azt szoktuk mondani, úgy képzeljék el a gyászukat, mint egy követ a zsebükben, amit nem tudnak onnan kivenni, és mindig húzni fogja a vállukat.

De mi azt szeretnénk megmutatni nekik, hogy ezzel a súllyal lehet együtt élni, arra próbáljuk rávezetni őket, hogy lássák meg a rájuk váró feladatokat, a társukat, az életben maradt gyerekeket. Hiszen ők itt maradtak egymásnak.

Milyen a tábor hangulata?

A hullámzás és a nagyfokú biztonság a két első szó, ami eszembe jut. A táborban, ha azt érzed, zuhansz, biztosan lesz, aki utánad nyúl, elkap. Nagy mélységeket és magasságokat lehet nálunk megélni. Lehet, hogy a leendő résztvevők nem tudják, hova jönnek, de mi ígérjük, ott leszünk mellettük, és soha nem lesznek egyedül.

Melyik a kedvenc részed a táborból?

Ez talán furán hangozhat, de nagyon szeretem, amikor elmennek a családok, és csend ül a táborra. Szeretem a közös emlékezések közül, amikor lufit engedünk közösen, és csak bámulunk felfelé. Azt hiszem, azokat a pillanatokat szeretem legjobban, amikor nem a szónak, hanem a csöndnek és a figyelemnek van helye.

Délelőtt 10-kor tudták meg, miért lett rosszul a kislányuk, délután pedig már jött a sebész, megkezdték a kemoterápiát is. Ennyi időt kaptak Dóri szülei, hogy átszervezzék az életüket. A Rafael család legmosolygósabb tagja még csak 10 éves, de már egy szívműtéttel és egy daganatos betegséggel is megküzdött.

„Bejött a főorvos úr, közölte, hogy leukémia. Van pár percünk átszervezni mindent, mert mostantól sokkal több időt fogunk a kórházban tölteni, mint otthon.” Szilvi és Kálmán azt hitte, a Down-szindrómával született Dóri harca a fél éves kislány szívműtétjével lezárult. Alig egy évvel később sokként érte őket az újabb diagnózis, de kétségbeesésre nem volt idejük.

„Az ember mindig hajszol valamit, de amikor megtörténik a tragédia, minden átértékelődik. Tényleg az a probléma, hogy kidurrant az autó kereke, az a fontos, amin reggel mérgelődtem? Nem, az a fontos, hogy a gyerekem egészséges legyen.” Kálmán azonnal telefonált a munkahelyére, hogy másnap már nem megy be.

Hónapokig váltották egymást a kórházban: ha Dóri éppen anyás volt, Kálmán cumisüvegekkel ingázott a kórterem és az otthonuk között, ahol nagyfiuk, Zsombi és a két hónapos Anna várta őket. „A pszichológus szerint egy ilyen kihívás vagy megerősíti a családokat, vagy szétszakítja őket. Mi elhatároztuk, hogy össze fogunk tartani. Emlékszem, amikor meghallottuk a betegség nevét, Kálmán első szava az volt: megoldjuk” – meséli Szilvi, aki szerint az újrakezdéshez a Bátor Tábor rengeteg erőt adott nekik.”

Rafaeléknek az osztályon dolgozó nővér ajánlotta a súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak ingyenes élményterápiás programokat nyújtó alapítványt. Az időközben hétfőssé bővült család többször is visszatért a hatvani csodaország családi turnusaiba. „Ha minden ember csak egy napot eltöltene a Bátor Táborban, sokkal jobb lenne a világ. Olyan figyelmet, törődést kaptunk, ami a hétköznapokból általában hiányzik.” Kálmán szerint nem csak a kikapcsolódás, hanem a sorstársakkal való találkozás is segítséget jelent a hasonló cipőben járó családoknak. „Végre nincsenek tabuk. Teljesen természetesen kezdesz el beszélni a betegségről, a nehézségekről, mert tudod, hogy a másik pontosan érti, ő is átment rajta.” “

A Bátor Táborban az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás kialakításáért dietetikus szakértőnk, Horváthné Kardos Kati felel. Kati a tábori étkezés előkészítése mellett rendszeresen ott van a tábori turnusokban is, hogy támogassa konyhai munkatársakat. Elárulja, milyen trükkök, irányelvek segíthetnek az otthoni étkezés egészségesebbé tételében.

Mik azok az alapvető irányelvek, amelyek fontosak az egészséges étrend összeállításához akár a táborban, akár otthon?

Két kulcsszó van: változatosság és mértékletesség. Figyelni kell arra, hogy a bevitt tápanyag és energia összhangban legyen a szükségletekkel. Itt legnagyobb részben attól függ az energiafelhasználásunk, hogy mennyit mozgunk. Azontúl, hogy a megfelelő energiabevitelre figyelünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy többek között szükségünk van még vízre, növényi rostokra, antioxidánsokra, vitaminokra. Nézzük végig, ezeket hogyan juttathatjuk be a szervezetünkbe, mik tartoznak a javasolt nyersanyagok közé!

Zöldségek, gyümölcsök

Az étrend gerincét a rostban gazdag zöldségfélék, valamint az alacsony szénhidráttartalmú gyümölcsök kell, hogy adják. Többek között azért, mert az energiatartalmuk alacsony, cukor- és keményítőtartalmuk könnyen hasznosítható.

Rosttartalmuk pedig alapvetően szükséges az emésztőrendszer egészséges működéséhez, emellett vitamin- és ásványianyag-tartalmuk miatt is fontos, hogy naponta legalább fél kg zöldséget, gyümölcsöt fogyasszunk. Ez lehet, hogy elsőre soknak hangzik, de ha a reggelihez is eszünk zöldséget, tízóraira gyümölcsöt választunk, és a köreteket, vagy leveseket is ezekkel gazdagítjuk, akkor már nem is olyan sok.

Még egy tipp:

A száraz hüvelyesek, aszalt gyümölcsök, olajos magvak, banán, szőlő kitűnő energiaforrások lehetnek a sportos életformát folytatóknak, de a kevésbé aktív vagy súlyfelesleggel küzdő családtagok számára ezek fogyasztása csak ritkán és minimális mennyiségben javasolt. A hozzáadott cukrot tartalmazó gyümölcskészítmények pedig egyáltalán nem javasoltak.

Kenyérfélék, gabonák

Pékáruk közül a teljes kiőrlésű termékeket válasszuk. Köreteinket változatosabbá tehetjük a köles, hajdina, bulgur, barna rizs kipróbálásával is. A gyümölcsös zab- vagy köleskását pedig a kisétkezésekre javasoljuk

Tejtermékek

Fontos kalciumforrást jelentenek, de itt is figyeljünk arra, hogy csökkentett zsírtartalmú és hozzáadott cukrot nem tartalmazó termékeket válasszunk. A probiotikus savanyított tejtermékek (joghurt, kefir, túró) kitűnő fehérje források, emellett segítenek karbantartani emésztésünket is.

Húsok

A sovány sertés-, marha-, vadhús, csirke- és pulykahús (bőre nélkül), a halak, és az alacsony zsírtartalmú felvágottak tartoznak az ajánlott kategóriába. Lehetőleg kerüljük a zsírosabb (20%-nál több zsírt tartalmazó) húsokat, felvágottakat. Válasszuk a minél magasabb hústartalmúakat.

Zsiradékok

Főzéshez, sütéshez a növényi eredetű zsiradékok, például repce-, napraforgó-, olívaolaj az ajánlott. Törekedjünk arra, hogy ezekből is csak keveset használjunk, a bő olajban sütés helyett kedvenc ételeinket elkészíthetjük a sütőben is. A kenyér megkenéséhez pedig válasszunk light termékeket.

Mi a helyzet a sóval?

Ételeinkhez só helyett használjunk minél többféle zöld fűszert, így azok természetes íze érvényesülhet. A kerti vetemények (retek, paprika, paradicsom, uborka) sózás nélkül is jó ízűek.

Mit igyunk?

A rövid válasz, hogy vizet! Kisebb mértékben lehetőleg édesítés nélküli teákat. Viszont mindenképp kerüljük a cukrozott, szénsavas üdítőket.

Miért jó a napi ötszöri vagy akár hatszori étkezés egy felnőtt vagy egy gyerek számára?

A táborokban hagyományosan hatszor étkezünk, és ez elsősorban a diabéteszes táborozóink miatt fontos. Az alapelv, amire érdemes figyelnünk a mindennapokban, hogy három nagyobb étkezés mellé iktassunk be két kisétkezést, ezzel elkerülhetjük szervezet túlterhelését, az éhség miatti túlevést, emellett egyenletes vércukorszintet biztosíthatunk. A kisétkezés lehet egy gyümölcs, egy saláta vagy egy joghurt, nem kell háromfogásos nagy dolgokra gondolni.

Mik azok a trükkök, amivel a gyerekek is könnyebben rávehetők az egészséges ételek fogyasztására?

A legfontosabb a példamutatás: ha a szülő is így étkezik, a gyereknek is ez lesz a természetes. Szintén működik a kreatív tálalás, például katicabogarat készíthetünk egy koktélparadicsomból, vagy kisegeret egy retekből. Zöldségféléket csempészhetünk például a fasírtba, rizsbe, de a közkedvelt milánói/bolognai szószt is megbolondíthatjuk egy kis reszelt répával, kukoricával, illetve reszelt céklát, sütőtököt, répát akár muffinba is süthetünk. A gyümölcsökből készíthetünk salátát, turmixot, gyümölcskocsonyát, gyümölcsös túrókrémet vagy nyáron akár jégkását is. Nyári desszertnek ajánlom a joghurttortát sok gyümölccsel: nem kell sütőt melegíteni, elég a joghurtot egy kis zselatinnal felfőzni, beledarabolni a gyümölcsöket és megdermeszteni. Sokat segíthet az is, ha együtt készítjük a gyerekkel az ételeket, erre a receptfüzetünkben is vannak ötletek.

Fellégzés. Felszabadult öröm. Új lendület. A rengeteg kaland, új kihívás és a sorstársközösség ereje mellett ehhez hasonló élményekről és tapasztalatokról számolnak be nekünk a szülők a Családi Táborokban. Örülnek – mi pedig nagyon büszkék vagyunk rájuk! – hogy megengedték, meg merték engedi maguknak ezt a pár napot. A pár napot, amikor kiszakadhatnak a mindennapok mókuskerekéből, egyben kiléphetnek komfortzónájukból, azért, hogy beteg gyerekük, egészséges tesók és ők maguk, a szülők jól legyenek, új erőt kapjanak a küzdelemhez és bátran, meglévő erőforrásaik tudatában szembeszálljanak a nehézségekkel. Családi Táborban részt vett szülőktől hoztunk nektek energialöketnyi gondolatokat.

Különleges volt a táborozás, mert….

maguk mögött tudtuk hagyni a hétköznapokat.
nem is számítottunk rá, hogy újra eljöhetünk és együtt élhetjük át azt az érzést, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk egymásnak
gondtalanul együtt lehettünk, töltekezhettünk
úgy lehettünk együtt, hogy csak az élményekre és egymásra kellett figyelni. Ez nagyon felszabadító élmény volt
lehetőség volt szokatlan helyzetekben is együttműködni, új dolgokat kipróbálni, csinálni, amikor a hétköznapokon nem jut idő

A Bátor Tábor olyan, mint

amikor hazatérünk végre
egy kis nyaralás. Mintha kicsit más társadalomban, dimenzióban lennénk. Kiszakít a hétköznapokból.

Felnőttként a táborban lenni…

Megkönnyebbülés. Önbizalom-löket. Hála. Felismerés, hogy nekünk is kijut az élményekből, nem csak nekik.

Büszkék vagyunk magunkra, mert…

újra megtaláltuk egymást, egymás értékeit. Megpróbáljuk nem elveszteni újra.
el tudtuk felejteni pár napra a kisfiunk betegségét.
megengedtük magunknak a nevetést, a játékot. El tudtunk feledkezni a külvilág bajairól.

Témaajánlók, tippek, játékok ötletek beszélgetésekhez. Csendesebb családi délutánokra, a közös nap lezárására, élmények feldolgozására családoknak, osztályoknak, mind a varázslat témaköréből.

A tökéletes birodalom

A játék során egy képzeletbeli utazáson vehettek részt! Az utazás során mindenki kitalálhatja, és meg is alkothatja, milyen lenne az ő saját fantáziaországa.

Rajzoljátok le a különböző, kitalált országokat, vagy építsétek meg bármilyen tárgyból.
Elkészíthetitek a zászlóját, és az otthon található ruhákból bemutathatjátok a népviseletet is.
Meséljétek el a többieknek, mitől különleges számotokra ez az ország. Mik ennek az országnak a szabályai, kedvenc ételei (akár ki is kísérletetezhetitek).

Beszélgetés

A gyerekek megadhatnak szavakat, amiből a szülő, pedagógus másnapra ír (vagy rögtönöz) egy mesét. Következő nap csere!

+1 játékötlet: Kard-pajzs

Álljatok körbe. Bal kezeteket tartsátok nyújtott tenyérrel felfelé: ez a pajzsotok. Jobb mutatóujjatokat (ez a kardotok) helyezzétek a szomszédotok tenyerére merőlegesen, mintha éppen a tenyere közepére mutatnátok. Minden egyes játékosnak két célja van: hogy pajzsával elkapja szomszédja kardját (vagyis gyorsan összeszorítsa markát), és ezzel párhuzamosan saját kardját elrántsa a pajzs elől (vagyis egy szempillantás alatt elhúzza gyorsan a mutatóujját az összezáródó marok elől). A játékvezető elszámol háromig, és háromra egyszerre mindenki megpróbálja kirántani a mutatóujját a másik tenyeréből – a másik kezével pedig elkapni a másik kardját.

Igen nagy figyelmet, koncentrációt igényel, ha a játékvezető nem pusztán számol, hanem elterelésként egy bedob há-val kezdődő szavakat. Pl.: Egy… kettő… há…tizsák. Egy…kettő…há…kunamatata.

Variáció:

Bármilyen szó lehet a jel. Ekkor a játékvezető történetet mesél, amelybe megpróbálja a legmeglepőbb helyekre belecsempészni a szót.
Nehezítés:
Játsszátok csukott szemmel.
Vezényszó helyett taps a jel.

Ahányan vagyunk, annyiféle hobbink van, annyiféleképpen töltődünk fel, kapcsolódunk ki, adjuk meg magunknak a jóllétünkhöz szükséges energiát. Van köztünk, aki süt, van, aki táncol, rejtvénytfejt, horgol vagy komolyan túrázik – és még hosszan tudnánk folytatni a sort. Téged is bíztatunk arra, találd meg azt a kikapcsolódást, ami továbblendít a mindennapokban. Most ehhez nyújtunk egy kis inspirációt.

Hanna túrázik

Kislányként sokat nyafiztam amikor szüleim elvittek kirándulni. Márpedig gyakran mentünk. Mikor érünk oda, mennyi van még, fáradt vagyok stb. Ahogy idősödtem, mégis egyre inkább nőtt a kedvem a túrázáshoz. Egyre nagyobb távokat tettem meg, ma már túl vagyok lassan az OKT (Országos Kéktúra) és az RP-DDK (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra) teljesítésén is. Egy 20 km-es túratáv meg se kottyan. Na jó, ez nem igaz, de nagyjából ennyit szinte simán kibírok.

Imádom az erdőben töltött órákat, mert teljes mértékben kikapcsol. Mindegy, hogy egyedül, barátokkal, vagy családdal megyek: a csend és a látvány megnyugtat, lecsendesedem, megnyugszom. Néha a kerek erdő közepén jönnek a jobbnál jobb gondolatok, ötletek. Annyira megszerettem, hogy egy túravezetői tanfolyamot is elvégeztem.

Körülbelül 10 éve geocachingelni is szoktam – már több, mint 1000 találatom van! Ezt azért kedvelem, mert gyakran olyan helyekre visz el, olyan különlegességeket mutat meg, hogy a rácsodálkozástól sokszor tátva marad a szám. Már nem csak a természetben keresem a rejtéseket, előfordul, hogy a településeket is ennek segítségével fedezem fel.

A képen legapróbb magyarországi „láda” látható és az örömöm, amikor megtaláltam. Ehhez igazi kitartásra volt szükség!

Eszter süt-főz

Mindig is szerettem sütni – az évek során arra is rájöttem, hogy kicsit több ez, mint egy hobbi az életemben. Hiszek abban, hogy az általam készített sütemények azért is finomak, mert szívből készítem el őket. Sokan azért nem szeretnek sütni, mert nagyon pepecselős és odafigyelést igényel. Engem viszont pont emiatt tud kiszakítani a mókuskerékből vagy átsegíteni egy stresszesebb időszakon. Segíti átkapcsolni az agyam, elterelni a figyelmemet és máshova helyezni a fókuszt. Egy jó klopfolás csodákat tud tenni nálam egy nehéz nap után vagy az alapanyagok kimérése, a recept követése segít kiüríteni az agyamat. Nagyon jó módja annak, hogy egy kis élményt csempésszek a magam és mások szürke hétköznapjaiba is.

És iszonyatosan fel tud tölteni, hogy alkottam valami finomat, és apró örömet tudtam okozni magamnak vagy másoknak. Talán a legjobb visszaigazolás arra, mit is adhatok egy süteménnyel, hogy két év kísérletezgetés után sikerült elkészítenem dédnagymamán csörögefánkját, aminek a segítségével édesanyám egy kedves gyerekkori emlékét idézte fel.

Zsófi táncol

A tánc számomra az egyik legönkifejezőbb és legváltozatosabb mozgásforma. A gyerekkori gyerekkori balettal kezdődött, de akkor még eléggé szorított a tütü: aztán jött a kortárstánc: impro- és jazztánc, Graham és Limón , végül a jógatánc és a szabadtánc. A Mozdulatművészeti studióban jött pár éve egy olyan életérzés, ami már nem csupán az edzésről szólt, hanem testtudatosságról, kísérletezésről. Ott kezdtem el kapcsolódni igazán a tánc szabadságához, szentségéhez, lebegéséhez.

Önismeretet, önreflexiót kapok tőle. Kikapcsolja az agyat, bekapcsolja a testet. Egy szürreális világba visz vagy épp leföldel. A szabadtánc segíti figyelni az érzeteinket, elakadásainkat, határainkat. Igazi tanító. De olyan is van, hogy csak egy agykiürítős zumba kell, éppen annyira vágyom, hogy egy jót röhögjek a reggeaton szövegeken. 🙂

A legjobban akkor esik, amikor nagyon tele van a fejem. Akkor a legnehezebb belekezdeni, de szelíden átkarol és áthangol. Az egyik legkatartikusabb élményem háromnapos sejedzéses táncmaratonon volt: ott sok nagy falat sikerült ledönteni az akkori folyamataimban. Illetve nagyon szuper volt csak úgy lenni, létezni együtt, sok más tánctudatos nővel.

Gellért rejtvényt fejt

Nagypapám volt a példa, ő nyugdíjas éveiben falta a keresztrejtvényeket, annyira belemerült, hogy megszűnt számára a külvilág. Én mégis csak évekkel később kezdtem a rejtvényfejtést, akkor a nyári szabadság, strandolás és az offline kikapcsolódás kötelező kelléke lett. Emiatt a keresztrejtvény egyre inkább összenőtt a pihenéssel, a mentális lassítással és az offline jelenléttel. A tollal és papíron történő írás a kikapcsolódást csak még inkább erősítő tényezővé tette a monitor előtt töltött munkaidő mellett.

A csend, a fókuszált jelenlét, a külvilág zajainak kizárása egy nagyon fontos érték, ami egyre nehezebben elérhető állapot a mindennapokban. Itt kifejezetten igaz az állítás, hogy az út a fontos, nem a cél: ahogy telnek meg az üres mezők, az szimbolikusan engem is feltölt. Alázatra tanít, életre nevel: nincs olyan, aki mindenhez ért, aki minden választ tud és bizony, számtalan témakör rajtam is kifog. De nem is kell tudnom mindent, néha épp az lendít át egy megakadáson, ha nem adom fel, ha az erősségeimre fókuszálva próbálkozom.

Önmagában a keresztrejtvény szórakozás is. Rengeteg féle-fajta kategória, műfaj létezik és mindegyik kicsit más kompetenciát, másféle kihívást tartogat: így mindig találok olyat, amire épp szükségem van. Reggeli után, a kávém mellett szeretek leginkább keresztrejtvényt fejteni. Ilyenkor még kellően friss vagyok szellemileg és ez a kis rutin nyugalmat és egyben lendületet is ad a nap további részéhez, mert látom, ismét sikerült!

Gyerekkoromban a keresztrejtvényfejtésre mindig igazi nagy, felnőtt dolog tekintettem. Mindig azt éreztem, hogy ehhez fel kell nőni és nagyon okosnak kell lenni hozzá.Ezt az érzést még talán a mai napig sem tudtam levetkőzni, épp ezért ért óriási meglepetésként, amikor az egyik beküldött megfejtésemmel még a főnyereményt is megnyertem. Hihetetlenül büszke voltam magamra és nagyon szerettem volna, ha a nagypapámnak is elbüszkélkedhettem volna ezzel a sikerrel – mert ebben bizony ő is benne volt.

Fanny horgol

Szerintem 2023-ban nem lep meg senkit, hogy egy karantén-hobbi nőtte ki magát ennyire. A barátom nagymamájának a horgolótűje akadt a kezembe és az első pár sort teljesen autodidakta módon horgoltam végig, én is meglepődtem, mennyire a kezemben van a mozdulat. Azonnal magával ragadott a dolog, hogy pár hurkot egymás mögé teszek és van egy új táskám!

Azért szeretem, mert egyszerre kreatív, de nagyon repetitív és monoton is tud lenni. Mindig azt tudom kivenni belőle, amire szükségem van. Ha jön egy ötlet, akkor tervezek, számolok, színeket kombinálok, anyagot keresek, ha pedig ki szeretném teljesen kapcsolni az agyam, akkor nagyon jól jön a „foolproof” monoton mozdulat. Sokszor túlcsordulnak a gondolatok a fejemben és ez nagyon segít fókuszálni, néha mini-meditációként fogom fel. Szinte bármikor találok olyan folyamatot, ami jól esik a horgolásban. Ha unatkozok, akkor a fonalak és új technikák keresése nagyon ki tud kapcsolni. És olyan is van, hogy egy-egy stresszes pillanat után horgolok 1 sor valamit, 4-5 perc és teljesen megnyugszom.

Amire nem gondoltam, hogy a horgoláshoz ennyire kell a matek, nem egy sort bontottam már vissza, mert véletlenül rosszul szoroztam meg egy számot, ciki vagy sem :D.

Büszke vagyok arra, hogy a horgoláson belül meg tudtam találni azt, ami leginkább tükrözi az én stílusomat, mert ez szerintem nagyon nehéz egy új hobbinál. Én (de szerintem minden kezdő) rengeteg tutorial videót néztem végig, mindent minta alapján horgoltam, azokat nem is éreztem még annyira kreatívnak. Az első alkalmak, mikor saját terv alapján dolgoztam és én határoztam meg az anyagot, mintát, fonalat, technikát és elkészült belőle egy hordható és számomra szép „valami”, az nagyon eufórikus élmény. Persze az is büszkeséggel tölt el, ha viszontlátom valakin azt, amit csináltam. Libabőr 😊

A befizetett adód 1%-áról te dönthetsz. Eldöntheted, hogy milyen szervezeteket, számodra fontos ügyeket támogatnál, ráadásul úgy, hogy plusz fizetést nem kell eszközölnöd. Tudtad, hogy az adózók körülbelül fele nem él ezzel a lehetőséggel? Így évente 10 milliárd forint körüli összeg marad az államkasszában, amit nem alapítványok vagy civil szervezetek támogatására fordítanak.

Miért fontos, hogy te is segíts csupán néhány kattintással?

Az adó 1% felajánlása nem kerül plusz pénzbe, mindössze két percet vesz igénybe.
Minden évben csak egyszer élhetsz ezzel a lehetőséggel, idén május 22-ig dönthetsz róla.
Azt hiszed, hogy az a „kicsi” nem számít? Egy átlagos felajánlás értéke 7500 Ft volt tavaly. Gondolj bele, ha már 100 ember felajánlja az adója 1%-át egy ügy javára, akkor az legalább 750 000 forint támogatást jelent a kiválasztott szervezetnek.
A Bátor Tábornál egy átlagos adó 1% összegéből egy táborozónk teljes tábori egészségügyi ellátását fedezni tudjuk egy turnusban.
Ha a Bátor Tábort választod, adó 1%-oddal falakat döntesz le.

Milyen falakat bontunk le együtt? Megmutatjuk!

Ha a felajánláshoz segítségre van szükséged, akkor kattints erre a linkre!

Mikor, mire van szükségem? Mit tudok magamnak nyújtani, ami örömet okoz? – Egyik pillanatról a másikra megkezdeni az önmagunk jóllétére is nyitott figyelmet, néha nem megy könnyen. Ehhez nyújtunk most gyakorlati támpontokat: szakértő tanácsaink mentén te is végiggondolhatod, mi mindent tehetsz magadért a mindennapokban, hogy megőrizd fizikai és mentális egészséged.

A Bátor Táborban a tábori turnusok végén gyakran megkérdezzük önkénteseinket, a Cimborákat, hogy a táborban tapasztalt, fokozott érzelmi igénybevétel után hogyan fognak gondoskodni otthon önmagukról, hogyan lesznek önmaguk segítői a feltöltődésben. Talán épp amiatt, hogy a táborban a másokról való gondoskodás a hangsúlyos, sok meglepett arcot látunk már a kérdés elhangzása után.

Így arra bátorítjuk azokat, akiknek ez kihívást jelent, álljanak maguk mellett is olyan figyelemmel, ahogy a gyerekek mellett; legyenek egy kicsit a saját maguk Cimborái. Ha pedig ez nehezen megy, ne ezen a ponton kezdjünk improvizálni: bátran tervezz előre, legyenek konkrét elképzeléseid, akár listád is arról, hogy miből fog állni ez a gondoskodás. Hiszen az öngondoskodás, azaz a saját jóllétünkért végzett cselekvés, fontos eszközünk a mentális és fizikai egészség megőrzésében.

Ilyen listát, más néven öngondoskodási tervet nem csak egy tábori turnus után érdemes összeállítani. Határaink és igényeink megismerése, erőforrásaink feltérképezése, a tudatos felkészülés a nehezebb helyzetekre és az örömteli cselekvésekre szánt idő betervezése a hétköznapokban is hozzájárulhat jóllétünkhöz.

Segítségképp megosztjuk, mi milyen kérdések mentén készítjük el öngondoskodási terveinket.

Mikor van szükségem öngondoskodásra?

Saját érzéseink felismerése, fáradtságunk, szomorúságunk, indulataink elismerése az egyik első lépése annak, hogy jól tudjunk figyelni magunkra. Ha megértjük, hogy milyen helyzetek a legmegterhelőbbek számunkra, időben felismerjük lelkünk és testünk jelzéseit, sokat tudunk tenni azért, hogy megelőzzük a teljes kimerülést, kiégést az adott élethelyzetben.

Mire van szükségem?

Ha segítségre van szükségünk, sokszor a legjobban az esne, ha megkérdezné valaki: „Mire van szükséged?”. Az öngondoskodás során ez a szerep saját magunkra hárul, és gyakran ilyenkor érezhető igazán, hogy nem mindig egyszerű ez a kérdés. Ilyenkor bátran támaszkodjunk eddigi tapasztalatainkra, hogy hasonló helyzetekben mire vágytunk. Érdemes átgondolni, hogy fizikai töltődésre van-e szükségünk (pl.: pihenésre, finom ételre, nagy sétára, mozgásra, érintésre), vagy épp lelki, mentális téren (pl.: egy jó film, zenei élmény, beszélgetés, olvasás, alkotás, új kihívás) igénylünk gondoskodást. Sokszor nem kell nagy dolgokra gondolni, egy-egy apróság is igazán nagy örömet tud okozni.

Kire van szükségem?

Az öngondoskodásnak az is része, hogy olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akiknek a társasága jó érzéseket kelt bennünk. Egy-egy kritikus helyzetben annak az átgondolása, hogy ki az, akivel szívesen beszélnénk erről, kit tudunk keresni, kitől kérhetünk segítséget, ki az, aki biztonságérzetet tud nyújtani számunkra. Máskor viszont pont az tud öngondoskodás lenni, hogy biztosítunk saját magunk számára olyan időt, amikor egyedül vagyunk, magunkra figyelünk.

Mire van lehetőségem?

Persze a realitás az öngondoskodás során is fontos, így érdemes tudatosítani, hogy mire lesz lehetőségünk: ezért jobb, ha kisebb és nagyobb dolgokat is felveszünk a listánkra, hogy tudjunk alkalmazkodni a helyzetekhez. Ha vannak kevésbé idő- és eszközigényes opcióink, az segíthet elkerülni a fölösleges frusztrációt, és kevesebb lehetőséget hagy arra, hogy lemondjunk a magunkra szánt időről. Az öngondoskodás formái évszakról évszakra változhatnak, ilyenkor nem árthat egy kis újratervezés sem.

Az öngondoskodást azon túl, hogy a saját magunkért, saját jóllétünkért végezzük, jó eséllyel nem csak minket tesz boldogabbá. Kiegyensúlyozottabban, feltöltődve többet tudunk tenni másokért is.

Mi legalábbis azt tapasztaljuk a táborokban, hogy boldog önkéntesek boldogabbá teszik a gyerekeket is!

Fejben-szívben, kint és bent: érezzük, hogy kopogtat a tavasz. Keressük a télen picit megfáradt elemeknek a töltőt. Nem baj, ha nem találod meg rögtön.

Ahhoz, hogy a körülötted lévő szeretteknek is továbbadhasd a napsütést, neked is jól “kell” lenned, magadról is kell gondoskodnod. Megtalálni (fejben-szívben, kint és bent) azt az energiát, ami lendületet ad még hétfő reggel is, azt az egyensúlyt, amitől erősen állsz a tépázó tavaszi viharban is. Néha nem könnyű. De mi tudjuk, hogy képes vagy rá.

Hallgasd meg újra a Felhők felett podcast energiáról, töltődésről szóló műsorának első és második adását, amelyben a robbanékony zenésszel, Palya Beával és az introvertált, tudatos buddhista Cser Zolival együtt keressük és vizsgáljuk a külső – belső töltődés feltöldődés lehetőségeit! Csak úgy áramlik az energia a stúdióból, töltődj velünk, kezdjük a tavaszt friss energiákkal!

Őszi táborainkban arra kértük a családokat, rajzolják le, hogyan látják a Cimborákat, miben rejlik az önkéntesek szuperereje. A sok kedves és klassz rajz mellett ezt a szép levelet is kaptunk, amelyben egy édesanya meséli el, milyen élményeket éltek át a táborban.

A legcsodálatosabb cimborák vagytok!

Az élet mindig hoz nekünk valami újat: hol rosszat, hol viszont jót, szuper jót. És ez az alkalom, ez a pár nap, igazán csodálatos dolgokat hozott. Felejthetetleneket! Az a szeretet, barátságosság felénk szülők felé – és persze a gyerekekeink felé is, amik nyújtottatok nekünk, leírhatatlan. Nem gondoltam volna, hogy ti, akik néha találkoztok egymással ennyire összhangban tudtok lenni: hol egyik, hol másik cimbi leste minden mozdulatunkat, miben tudnátok segíteni, levenni a „terhet” a vállunkról. Rengeteget nevettünk veletek együtt!

A legklasszabb élményeim azok a bíztatások voltak, amit tőletek kaptam, hogy meg tudom csinálni; hogy szurkoltatok nekem, nekünk mindenben. Eddig is úgy gondoltam, hogy meg tudom csinálni, amit kitűztem magam elé, de ez most más volt: most a szórakozásban bíztattatok, hogy igenis abban is jó vagyok, jók vagyunk. Az utóbbi időben kicsit ezt elfelejtettük.

Minden egyes programban „jók” voltunk együtt veletek, és ezért hálásak vagyunk, leszünk Nektek mindig. Jó volt a médiában forgatni, a bátorkodásban pedig sikerült magunkat is meglepnünk, milyen jól teljesítettünk. A kézművesen pedig a pontosságot tanultuk meg, a lovaglásnál meg az egyensúlytartást, hogy kiegyensúlyozottnak kell lennünk ahhoz, hogy elérjük a célunkat, amit lehet játékkal is párosítani. A bandázón igazi írók lehettünk, az Íjászatban pedig, mikor az ideget húztam erősen, amennyire csak bírtam, majd hirtelen elengedtem, mintha egy kisebb kő esett volna le a keblemről. Találó és tanulságos programokat terveztetek és alakítottatok ki nekünk, ahol mindenben teljes odaadással, szeretettel, tisztelettel voltatok a segítségünkre.

És hogy mi a szupererőtök? A hatalmas szívetek! A mosolyotok, ahogy ránk néztek! A nevetésetek! Látni, ahogy ti önfeledten nevettek, segített nekünk is mosolyogni az első napon, majd az utolsó napon már teljes szívből, őszintén nevetni. Köszönjük a lehetőséget, hogy itt lehettünk, a csodálatos élményeket, biztonságot, tiszteletet, szeretetet mindenkitől, akivel itt találkoztunk a Bátor Táborban!

Boldogságot, szeretetet és egészséget kívánunk minden egyes Bátor Táboros Cimborának. A szupererőtök a hatalmas szívetek!!! <3

Kíváncsi vagy, mi is az az élményterápia, amivel kimozdítjuk a programjainkon résztvevő felnőtteket és gyerekeket a komfortzónájukból? Kattints, merülj el picit az elméletben, aztán vidd haza a gyakorlatot a szeretteidnek, osztályodba vagy munkahelyedre!

Mindent az élményterápiáról!

Az összes adás Spotify-on

Meghallgatom Youtube-on

Meghallgatom Apple Podcaston

Képesek vagyunk közösség nélkül tanulni, fejlődni önismeretben, érzelmileg? Mennyire könnyű kapcsolódni egy új közösséghez? Nyitott-e a csoport az újonnan jövő által behozott értékekre? Hogyan lehet gyerekjáték a befogadás? Szétverheti-e a közösséget, aki feszegeti a kereteket? Hogy lesz kevesebb potyautas a csoportban? Mit indíthat el egy egyszerű reggeli köszönés? Enyhíthet-e közösség a depressziós tüneteken? Hiszen a közösség az ember természetes biológiai közege, az identitásunk része.
Takács-Sánta András humánökológus, a kisközösségi program szakmai vezetője podcastunk második részében elmeséli, mi az az Új Koma Háló, hogyan próbálják egyre többen közösségben meghaladni a mai fogyasztói kultúrát. Nagy Gábor Mápó trénertől hallunk a visszajelzések szerepéről, ami egyaránt erősíti az egyént és a közösséget is.

Ez a Felhők felett – egy kétszeres díjnyertes podcast belső békéről, lelki egészségről, bátorságról. Iratkozz fel!
Kéthetente találkozunk a Bátor Táboros Vargyas-Tóth Juliskával és a rádiós Tüske Ferenccel. Mert a felhők felett mindig süt a nap.

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

Témaajánlók, tippek, ötletek beszélgetésekhez. Csendesebb családi délutánokra, a közös nap lezárására, élmények feldolgozására családoknak, osztályoknak.
Egy egész estét játék + egy beszélgetés téma + egy rövidebb energetizáló játék: mind a cirkusz varázslatos témájához illeszkedve.