Van, mikor váltani muszáj, pár perc alatt felfordul egy család élete. Délelőtt diagnózis, délután már kezdődik a kezelés: táborozónk, Dóri szüleinek ennyi idejük volt, hogy mindent átszervezzenek.

Délelőtt 10-kor tudták meg, miért lett rosszul a kislányuk, délután pedig már jött a sebész, megkezdték a kemoterápiát is. Ennyi időt kaptak Dóri szülei, hogy átszervezzék az életüket. A Rafael család legmosolygósabb tagja még csak 10 éves, de már egy szívműtéttel és egy daganatos betegséggel is megküzdött.  

„Bejött a főorvos úr, közölte, hogy leukémia. Van pár percünk átszervezni mindent, mert mostantól sokkal több időt fogunk a kórházban tölteni, mint otthon.” Szilvi és Kálmán azt hitte, a Down-szindrómával született Dóri harca a fél éves kislány szívműtétjével lezárult. Alig egy évvel később sokként érte őket az újabb diagnózis, de kétségbeesésre nem volt idejük.  

„Az ember mindig hajszol valamit, de amikor megtörténik a tragédia, minden átértékelődik. Tényleg az a probléma, hogy kidurrant az autó kereke, az a fontos, amin reggel mérgelődtem? Nem, az a fontos, hogy a gyerekem egészséges legyen.” Kálmán azonnal telefonált a munkahelyére, hogy másnap már nem megy be. 

Hónapokig váltották egymást a kórházban: ha Dóri éppen anyás volt, Kálmán cumisüvegekkel ingázott a kórterem és az otthonuk között, ahol nagyfiuk, Zsombi és a két hónapos Anna várta őket.  „A pszichológus szerint egy ilyen kihívás vagy megerősíti a családokat, vagy szétszakítja őket. Mi elhatároztuk, hogy össze fogunk tartani. Emlékszem, amikor meghallottuk a betegség nevét, Kálmán első szava az volt: megoldjuk” – meséli Szilvi, aki szerint az újrakezdéshez a Bátor Tábor rengeteg erőt adott nekik.”

Rafaeléknek az osztályon dolgozó nővér ajánlotta a súlyosan beteg gyerekeknek és családjaiknak ingyenes élményterápiás programokat nyújtó alapítványt. Az időközben hétfőssé bővült család többször is visszatért a hatvani csodaország családi turnusaiba. „Ha minden ember csak egy napot eltöltene a Bátor Táborban, sokkal jobb lenne a világ. Olyan figyelmet, törődést kaptunk, ami a hétköznapokból általában hiányzik.” Kálmán szerint nem csak a kikapcsolódás, hanem a sorstársakkal való találkozás is segítséget jelent a hasonló cipőben járó családoknak. „Végre nincsenek tabuk. Teljesen természetesen kezdesz el beszélni a betegségről, a nehézségekről, mert tudod, hogy a másik pontosan érti, ő is átment rajta.” “