Előző heti cikkében Szombati Magdaléna mesefoglalkozás-vezetőtől már megtudhattátok, milyen feldolgozási történik egy gyermekben, felnőttben, amikor egy számára éppen telitalálat mesével találkozik. Magdi új cikkében részletesen is beavat abba, hogyan támogatják a mesék, hogy eligazodhassunk a néha kusza világban. Milyen támpontokat, új nézőpontokat tudnak adni a történeket nehézségek leküzdésében, élmények feldolgozásában?

A felnövő gyereknek számos nehéz lelki problémát kell megoldania, mint pl. a testvérféltékenység, a szülőktől való elszakadás, a kortársak közötti helyezkedés, a különböző veszteségek. A mesékben találkozik olyan természetes, az emberi élettel velejáró és azt meghatározó eseményekkel, mint a születés, szerelem, halál, olyan erkölcsi és esztétikai fogalmakkal, mint jóság – gonoszság, szépség.

Tettrekész mesehősök = tettrekész hallgatók

A gyerekek már óvodás korban is tudják, hogy a világban nem csak jó dolgok vannak. Léteznek rosszak, „szörnyek” – félelmek, betegségek – , amelyekkel valahogy meg kell küzdeni. A mese ebben is segítséget nyújt, hiszen a hős nem elmenekül a gonosz elől, hanem felvállalja a harcot vagy esetleg furfanggal győzi le. Ahogy a mesehős nem csak tervezget, beszél, hanem konkrét lépéseket tesz, elindul célja elérése érdekében, úgy a mese hallgatójának is meg kell ezt tennie. A jókor mesélt, megfelelő mese kimozdítja a mesehallgatót aktuális állapotából, rávilágít arra, hogy saját magának kell tennie hol önmagáért, hol másokért. A mesehős nem ismer lehetetlent, a célja eléréséhez szükséges erő benne rejlik. Ám ezen erő kihasználásához neki is segítőkre van szüksége. A segítők azonban nem oldják meg a hős helyett a feladatokat, nem győzik le helyette a sárkányt, hanem útja során mellette teremnek a kellő pillanatban.

Csodálatos párhuzam rejlik ebben a Bátor Tábornál alkalmazott terápiás rekreációval kapcsolatban. Ennek egyik alapja, hogy – a mesék főhőséhez hasonlóan – a gyerekek a fokozatosan nehezedő kihívásokat győzik le. Maguk dönthetnek arról, hogy egy adott kihívást vállalnak-e, azaz elindulnak-e a főhős kalandokkal teli útján. Mindezt nem egyedül, hanem segítőik – a Cimborák támogatásával teszik.

A mesék nyíltan beszélnek az olyan nehéz, napjainkban ezért sokszor inkább tabusított mint az öregedés, halál, gyász stb. A mese nevén nevezi, feloldja a tabut az ezektől való félelem érzéséről. Hasonló élményről számolnak be a Bátor Táboros gyerekek (és szülők is) egy-egy tábor vagy Suliprogram után a visszajelző élménylapokon.

Biztonságos távolságban a valóságtól

A világban való eligazodást a mesék azzal is segítik, hogy megismertetik a gyerekekkel a különböző lelkiállapotokat és az azokkal együtt járó reakciókat. A gyerek megtanulja, hogy ha valaki sír, akkor szomorú, boldogtalan, ha valaki kiabál, akkor dühös, haragszik stb. Megtanulja, hogy természetes dolog, ha olykor dühösek vagyunk – még az általunk leginkább szeretett lényre is. A mesében a gyermek büntetlenül belebújhat másnak a bőrébe. Például a legkisebb testvér, aki sokszor érzi magát kevésnek a nagyobbak mellett, belebújhat a mesében a legkisebb, de legügyesebb testvér szerepébe. Így oldhatja fel ebből származó feszültségeit, negatív érzéseit.

Ha egy mesehős valamilyen tulajdonságában az átlagtól nagyon eltér, pl. apró, mint Hüvelyk Matyi, aki apró termete ellenére csodás tetteket hajt végre, a velük való azonosulás reményt ad a gyerekeknek, a testi hibákkal, gyengeségekkel való kibékülést segítik elő.

Ahogy a Bátor Tábor Suliprogramja is nagy hangsúlyt fektet a különbözőségek és sokszínűség elfogadására, számos mese is körüljárja ezt a témát, amikor a hőst nagyon sokféle, más-más képességből adódó erőforrást adó szereplő segíti. Ilyen pl. A brémai muzsikusok c. mesében a különböző állatok kis csapata.

Erőt, önbizalmat is adnak a mesék, hiszen a szegény ember sorsa jóra fordul, amikor király lesz belőle.

Zárkózott gyerekek esetében is nagy segítséget jelenthet a mese. Hallgatója hallgatója könnyebben nyílik meg, ha nem saját magáról kell beszélnie, hanem a mese szereplőiről, a problémát a szereplő problémájaként lehet kibeszélni. Ahogyan a lehetséges megoldásokra is sokkal jobban rálátunk, ha az nem saját, hanem a szereplő problémájaként jelenik meg.

Ráadásul a mese a képszerűségének köszönhetően könnyen megjegyezhető, hosszasan felidézhető. Hatását a mesélés után is kifejti, hosszasan éltetve  az élményt.

Mesét hallgatni jó. Mesét mesélni is jó. Akkor miért ne meséljünk amilyen gyakran csak lehet?!

Szombati Magdaléna mesefoglalkozás-vezető, a Bátor Tábor Suliprogramjának programkoordinátora.