A családtagok hasonló folyamatokon mennek át és hatással vannak egymásra, de mégis egyénileg küzdenek meg a különböző kihívásokkal. Minden életszakasznak megvannak a maga természetes, krízisei, és ezek sikeres megküzdése nagyban növeli az egész életen át tartó lelki ellenállóképességet. Ezeket a természetes fejlődési folyamatokat nagymértékben befolyásolja a gyermek súlyos vagy krónikus betegség. Mik azok a jellegzetes folyamatok, amelyek érzelmi kihívásként jelennek meg a szülők esetében és a szűk környezetükben?

A betegség hatása az édesapákra

A betegséggel élő gyermekük helyzetének elfogadása az apák számára is hasonlóan megterhelő érzelmi kihívásokkal jár, mint az édesanyáknak. Az
apák – a tradícionális férfi-szerep miatt – nehezebben élik meg a tehetetlenséget és a kiszolgáltatottságot. Nehéz érzésekkel szembesülhetnek: “nem tudtam megvédeni a családomat, a gyermeket a betegség okozta nehézségtől.”

Egy hagyományos szerkezetű családban általában az apák szerepe megváltozik, mikor a gyermekük megbetegszik. A betegséggel élő gyerek gyakran speciális étrendet, fejlesztést, ellátást igényel, ami nagyobb anyagi terhet ró az apára. Ez a fokozott anyagi felelősség különösen akkor nő meg, ha a család egykeresőssé válik, azaz az anya teljes idejében a betegséggel élő gyereküket látja el.

Ha az édesanya sok időt tölt a beteg gyermekükkel, gyakran előfordul, hogy az apa nagyobb felelősséget kap az egészséges testvérek ellátása terén, a szülői szerepe kiterjedtebbé válik. Olyan feladatokat kell ellátnia, amelyek korábban jellemzően az anyára hárultak. A férfiak – részben a környezet elvárásai miatt is – nehezebben fejezik ki a nehézségekkel kapcsolatos érzéseiket. Kevesebb eszközük és lehetőségük van erre, ezáltal gyakran magányosan cipelik az érzelmi terheiket.

Gyakran az apa marad a „stabil kőszikla” szerepben, megnyugtatást és optimizmust képvisel az anya felé, aki könnyebben fejezheti ki az aggódását. Emellett viszont az anya gyakran elvárja, hogy az apa számukra megfelelő és elérhető érzelmi támasz legyen, aki együttérez az ő érzelmi nehézségeivel. Ez a kettős elvárás, amely során egyszerre kell érzelmileg stabilnak és együttérzőnek lenni, gyakran megnehezíti az apa helyzetét.

És mi történik a betegség hatására az édesanyával?

Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az édesanyák szerepe szintén megváltozik a családban. Az anyák gyakran a „család motorja” szerepben vannak, megosztják idejüket és a figyelmüket a beteg gyermek és az egészséges testvéreik között, partnerük és tágabb rokonság között. Ahogyan az apák esetében is, a partneri szerepek háttérbe kerülnek. Kevesebb idő és energia jut egymásra, amely – akár csak egy kis időre – instabillá teheti a párkapcsolatot, amely így extra odafigyelést igényel. (Természetesen mindkét fél részéről!)

Az apával vállalt szülői szerepek intenzívebbé válhatnak, amely megerősíti a közös felelősség iránti elköteleződésüket. Az anyák megélhetik azt, hogy egy ilyen szituációban is képesek funkcionálni, felelősségteljes döntéseket meghozni, önmaguk igényeit késleltetni. Ezek az önmagukról szerzett tapasztalatok megerősíthetik az énképüket, a saját magukkal kialakított pozitív viszony tovább fejlődhet.