Életritmusok, helyzetek, fókuszok és kapcsolatok: ha szülővé válik valaki, minden megváltozik. Olyan magától értetődő apróságok tűnnek el, mint hogy melegen ihassa meg a kisgyermekes anya, apa a kávét. Vargyas-Tóth Juliska, a Bátor Tábor Alapítvány munkatársa, a Felhők felett podcast egyik hostja mesél arról, hogyan élte meg anyává válásának lépéseit.

Már a várandósság is hoz természetesen pár változást – és nem csak a test egyértelmű változásaira gondolok. Van az úgynevezett mommy-brain ilyenkor: a memória és a gondolkodási képességek leromlanak. Én egészen megijedtem magamtól néha… Szerencsére ez nem tartós változás, de nekem nagyon maradandó élmény volt.

Az anyasággal megváltozik, mi a prioritás: nekem nehéz volt megélni, hogy a saját igényeimet muszáj háttérbe szorítani, és egy másik, majd két másik ember igényei kerültek fókuszba. Nagyon ellentmondásos érzések ezek, amivel néha kihívás megküzdeni, hiszen magamra is szeretnék figyelni, magammal is törődni, de emellett ugyanilyen természetes érzés és ösztön, hogy a gyerekeim és a róluk való gondoskodás a legfontosabb.

Nekem nehéz volt lemondani az alvásról, de olyan apró dolgok is megváltoznak, ami korábban természetes volt: hogy mikor eszem és mennyi ideig, hogy melegen iszom meg a kávét. Megváltozott, mi érdekel, miről tudok és szeretnék beszélni, vagy beszélgetni, hiszem máshová kerültek a hangsúlyok, a fókuszok a mindennapjaimban, amellett, hogy egy ideig a gyerekek töltötték ki a napjaimat, így nem is volt annyira más témám, mint az ők. Igyekeztem nem terhelni azokat, akiket ez nem, vagy kisebb mértékben érdekel, ami az idő múlásával egyre jobban ment is. De az elején nem is értettem, hogyan nem lehet mindenkinek az a legfontosabb, hogy mi van a gyerekeimmel.

Mielőtt anya lettem, nagyon hosszan el tudtam merülni valamiben, a kisgyerekes lét meg rákényszerített, ránevelt arra, hogy 5-10 percnél tovább úgysem tudok egyvalamire koncentrálni – vagy olyan értelemben, hogy nincs időm foglalkozni „nem-gyerek” dolgokkal, vagy azért, mert a gyerekeimet ennyi ideig köti le éppen egy játék, egy tevékenység, eddig lehet „változatlanság”.

Amikor pedig visszatértem a munkába, kicsit újra meg kellett tanulnom a korábban természetes, hosszú, elmélyült figyelmet. Eleinte kihívás volt a kigyerekes ritmust és a munkahelyit összeegyeztetni. 5-10 perc után kellett valami új inger, éppen úgy, ahogyan a gyerekek mellett megszoktam. Tudatosan kellett visszaszoktatni magam, figyelni erre. Viszont nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt a 2 ritmust és életet össze tudom már egyeztetni, tudok váltani a munkahelyi és otthoni jelenlét, belemerülés, figyelem között. Így teljesen oda tudok fordulni, arra a helyzetre, arra tevékenységre vagy feladatra, ahol éppen vagyok. Ez csak akkor nehéz, amikor a két dolog összecsúszik, például ha otthonról dolgozom, és van mellettem egy beteg (vagy valami más miatt otthon maradó) gyerek. Ennek az írásnak az elkészülése is csúszott egy picit egy ilyen helyzet miatt.

Az anyasággal járó változásokat nem könnyű megélni. Küzdelmes néha, mennyi engedhetek vissza az anyaság előtti személyiségből, a saját magamra fordított figyelemnek mennyi időt szentelhetek. Nagyon szerencsés vagyok, mert van körülöttem egy olyan támogató közeg, ahol – nem minden harc és kompromisszum nélkül, el lehet fogadtatni, hogy nekem most szükségem van arra, hogy egyedül ázzam a kádban, vagy hogy el tudjak járni improvizációs színházat próbálni, játszani.

Szép lassan visszataláltam önmagamhoz, a személyiségemnek ahhoz a részeihez, amik egy ideig, kisbabás-kisgyerekes anyaként háttérbe kerültek, de ehhez tudatos figyelem kellett. És persze el kellett telnie egy időnek, amikor már „meg lehetett” tenni ezeket a lépéseket. Amikor már séta közben aludt a gyerekem például, akkor olvastam, ami nagyon hiányzott. Így tudtam akkor kicsit magamra is figyelni, magamra és a saját igényeimre szakítani időt, kikapcsolódni. Ez szerencsére megmaradt, az olvasás azóta is az egyik fő formája kikapcsolódásnak és a magamra fordított időnek.

A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy itt most csak az anyaság csecsemő és kisgyerekkor melletti változásairól esett szó. Jó esetben az ember azért nem egyedül van ebben! Viszont a családi kapcsolatokat is nagyon újra írja egy gyerek (és unoka) születése. A partnerre jutó figyelem, intimitás, törődés más hangsúlyokat kap. Ez is megérne egy külön bejegyzést… 🙂