A közös történeteink, saját meséink gyógyítanak, feltöltenek, segítenek az élmények – akár jók, akár nehezebbek – feldolgozásában. Gyerekekkel, felnőttekkel, sokan vagy kevesen is játszhatjátok az alábbi játékokat, de használd őket bátran egyedül is, ha éppen történet-alkotó inspirációra van szükséged! Meséljetek saját vagy már megírt, kitalált vagy valós történetet: a fő, hogy nyakig merüljetek a saját varázslatos világotokban!

Rajzos mese

Egyikőtök kezdjen el mesélni egy történetet – bármilyet. Mondatonként haladunk, a többiek pedig mondatonként rajzolják. Lehet úgy is, hogy felváltva mondotok egy-egy mondatot, és mindannyian rajzoltok.

Például: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy domb (várunk és rajzolunk). A dombon két gyerek sétált (várunk és rajzolunk). A gyerekeket egy éppen arra repülő madár figyelte (várunk és rajzolunk). Lekiáltott a gyerekeknek: nem látjátok, hogy min sétáltok éppen? Az nem is egy domb, hanem egy alvó óriás pocakja! stb.

Összekeveredett mesék

Egy téglalap alakú papírt hajtsatok három egyenlő részre. A felső hajtásvonalra rajzoljatok két kis vonalat , ez jelöli a lény nyakát. Az alsó hajtásvonalra is két vonal kerül, a dereka helyére.

Az egyikőtök rajzoljon a papír felső részére egy fejet úgy, hogy a nyak vonalai egybe essenek az előre megrajzolt vonalakkal. Ezután hajtsa be a papírt úgy, hogy a fej ne látsszon, majd továbbadja. A következő egy teste rajzol, úgy, hogy a nyaka és dereka is egybe essen a hajtásvonalon rajzolt vonalakkal. A harmadik játékosra marad a figura derék alatti részének megrajzolása. 

Amikor készen van, hajtsátok szét a papírt, és csodáljátok meg az elkészült lényt. A rajzolás során mindenki szabadjára engedheti a fantáziáját. A végén pedig adhattok a lénynek nevet is, megrajzolhatjátok a barátait, a családját vagy az otthonát ugyanezzel a módszerrel.

Mesélj egyet!

A játékosok egymás után igéket mondanak, amíg össze nem jön egy 4-5 igéből álló sor, pl. „ünnepelni – kopogtatni – énekelni – elfújni.” Néhány perc alatt mindenki kitalál egy kis mesét, amelyhez ezeket az igéket használja fel. Nem szerepelhet ebben a mesében semmilyen más ige, csak amit felsoroltatok.

Például: „ A lovagok olyan hangosan ünnepeltek, hogy a szomszédok bekopogtattak, és ezután együtt énekeltek tovább, még a gyertyát is segítettek elfújni.”

A gondolkodási idő leteltével mindenki ossza meg a saját történetét a többiekkel.

Variáció: Játszhatjátok úgy is, hogy a következő 4-5 igével a már elkezdett meséket kell folytatni.

Folytasd a történetet!

Valamelyikőtök kezdjen el egy történetet, majd a következő játékos egy újabb mondattal folytassa a mesét. A játék elején felírhattok 5 – 6 szót egy papírra, amit később bele kell szőnötök a mesébe.

A suli témát folytatjuk Paizs Dórával és Jocó bácsival, szó lesz közösségépítésről, digitális világról, TikTok-ról, felszínességről, tiszteletről, csoportnormákról. Hogyan taníthatjuk meg a gyerekeket, hogy megszűrjék a rájuk ömlő információkat? Mi az a dán forgó? Működik-e a közösség tanár nélkül, és részt vegyen-e a tanár a hierarchiaharcokban?

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

Kemény gyerekkori sztorik, elhanyagoló vagy megtartó iskolarendszer, inspiráló vagy kiégett pedagógusok, frusztrált szülők és megküzdési stratégiák.

Meddig tart a tanár felelőssége? Mit tehetünk szülőként a rendszeren belül, hogy jobb legyen? Teremtsünk-e buborékot, hogy megvédjük a gyereket, vagy inkább engedjük, hogy felkészüljön a valódi életre? Segít-e a “Mi is felnőttünk valahogy” szemlélet? Tarts velünk a szeptemberi dupla adásban is! Balatoni József író (Jocó bácsi világa) és Paizs Dóra megoldásközpontú coach (Anyacsavar) segítségével vizsgáljuk a különböző szereplők nehézségeit, megoldásait.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

Hihetetlen milyen gyorsan elszaladt ez a nyár is – dehát jó társaságban csak úgy repül az idő. Mi pedig igazán nem panaszkodhatunk: 4 nyári táborunkban összesen 367 elképesztően bátor, nyitott, vidám, súlyos vagy krónikus betegségben érintett gyerekkel és kamasszal találkozhattunk.Nagyon örülünk, hogy ismerhetjük őket és hálásan köszönjük mindannak a 364 önkéntesnek is a nyarat, akik nélkül a millió élmény nem jöhetett volna létre!

A Bátor Táborról az jut eszembe, hogy…

• sok-sok félig felnőtt gyerek egyszerre nyüzsög, táncol, beszélget, játszik hatalmas hangerővel és valami láthatatlan, de nagyon erőszen érezhető lelki kötelékkel
• mindenki elfogadó a másikkal szemben, illetve mindenki ugyanolyan értékű ember, azáltal is, hogy legyőztük a betegségünket
• ez egy olyan tábor, ahol mindenki egyenlő, nincs megkülönböztetés, csúfolás. Továbbá tele van remek programokkal, amiket mindig szeretek. És nagyon jó ételekkel kedveskednek nekünk a diétánkat betartva.
• csinálhatok bármit, lehetek önmagam és senki sem bánt miatta
• bátornak lenni, megismerkedni rengeteg új arccal, mosollyal, amely mögött mindenkinek más-más tanulságai és érzései vannak
• itt önmagam lehetek, itt semmi sem ciki. Ez egy teljesen másik élet. Nagyon fog hiányozni, ha haza megyek
• örök nevetés, boldogság és véget nem érő tánc
• más dolgokat, más ételeket is érdemes kipróbálni
• nem kell bátornak lennem ahhoz, hogy bátor lehessek
• elhatárol a világtól és szabadabb lehetsz
• összetartás és szeretet
• hatvani Disneyland
• itt bárki lehet bárki, és nem kell a múlthoz kötni őket

A Bátor Táborban azt tanultam magamról, hogy…

• legyek nyitott a lehetőségekre, mert lehet, hogy nem térnek többet vissza
• nem vagyok egy visszahúzódó személy, és nekem is lehet nagy a hangom
• nem kell félni, ha új emberekkel találkozom
• soha nincs lehetetlen és mindig van egy út, ami a jó felé vezet
• sokkal több mindenre vagyok képes, mint azt én gondolnám. Így van ez a barátkozással és a csocsóval.
• rengeteg energiám van, amit ha másokkal megosztok, akkor felejthetetlen élményben lesz részem
• könnyebben barátkozom, mint gondoltam
• szerethető vagyok és könnyen, akár csak egy pici mosollyal vagy öleléssel jókedvre tudom deríteni a körülöttem lévőket

Azt üzenem a Cimboráknak, hogy…

• legyenek mindenkivel ugyanilyen kedvesek, segítőkészek és humorosak, mert ezzel mindenki napját szebbé teszik
• tartsák meg a jó szokásaikat
• mindig emlékezzenek ránk, és hogyha eszükbe jutok, kacagjanak egy jót, hiszen engem is mindig így láttak, hogy kacagtam
• a jövőbeli táborozóknak is adják azt a szeretet és sok jóságot, amit mi kaptunk tőletek!

A nyár utolsó napjaira, a szünidő végére két nagyon klassz, könnyű finomságokkal készültünk. A túrókrém igazán kánikulabarát csemege, a zabpelyhes palacsinta pedig tanév-váró kedvenc. És ha túrókrémmel kened meg a palacsintákat, garantáltan nem fogod megbánni!

Zabpelyhes palacsinta

Gyümölcsös túrókrém

Van, aki izgatottan várja, van, aki kicsit szorong. Van, aki ugyanabba a közegbe tér vissza, és van, aki máshova. Van, aki könnyen szerez új barátokat, van, aki nehezebben oldódik és nyit mások felé. Hogyan segíthetünk a gyerekeknek (újra) kapcsolódni egymáshoz és feloldódni egy (új) közegben? A közös játék, a nevetés és a hasonlóságok felfedezése lehet az egyik út a közösség építése, és az összetartozás élménye felé. Íme néhány játék, amelyek oldják a hangulatot, segítenek megtenni az első lépést egymás felé és hozzájárulnak egymás megismeréséhez.

HELYCSERE SZEMKONTAKTUSSAL

Álljatok körbe állnak, úgy, hogy mindenki mindenkit jól láthasson. Kezdjétek keresni egymás tekintetét. Ha valakivel találkozik a tekinteted, beszéd nélkül bizonyosodjatok meg arról, hogy valóban egymásra néztek (pl. bólintással, kacsintással), és cseréljetek helyet. A körben elfoglalt új helyről keressetek újabb csere-partnert.

Miért jó?

Gyors és egyszerű! Szemkontaktus kell hozzá, amitől létrejön a kapcsolat és a helycsere miatt egyfajta „cinkosság”, közös ügy lesz a játékosok között. Mindenki kapcsolatba kerülhet mindenkivel anélkül, hogy nagyon sokat kellene tennie érte.

BIBIBTI-BIBITI-BAP

Álljatok körbe, egy ember álljon a kör középébe. Ő ránéz és rámutat valakire, és ha azt mondja, „Bibiti-bibiti-bap”, akkor annak, akire mutatott gyorsabban kell kimondani, hogy „Bap”, mint ahogy ő végigmondja a saját „szövegét”; ha viszont a középen álló csak annyit mond neki „Bap”, akkor csöndbe kell maradnia. Ha elrontja, ő megy be középre. Ha középre kerülsz, bátran kísérletezhetsz különböző startáégiákkal, de a mutatásnak, nézésnek mindig egyértelműnek kell lennie. Ha már jól megy a szimpla bibitis kör, új formációk kerülhetnek a játékba. Ilyenkor az, akire mutat a középen álló és annak két szomszédja közösen alkotnak egy „képet”, amire annyi idejük van, amíg elhangzik végig a Bibiti-bibiti-bap. Ha valaki nem elég gyors vagy rossz figurát csinál, ő megy középre. A formációk mellett a szimpla Bibiti-bibiti-bap és Bap továbbra is megmarad, tehát a középen álló jobban tudja variálni és ezzel akár beugratni a körben állókat.

Néhány formáció:

• Kenyérpirító: a két szomszéd a karjaival közre fogja azt, akire mutatnak, ő pedig ugrálva azt mondja: „Hot, hot, hot”
• Elefánt: Akire mutatnak, az ormányt formálja meg, a két szomszédja pedig a két nagy fület
• Pingvin: Akire mutatnak a kezeivel (tenyerével) csőrt formál a szája előtt, a szomszédjai pedig közelebb húzódnak hozzá, és a tőle távolabb eső karjukkal csapkodják az oldalukat
• Cowboy: Akire mutatnak, úgy tesz, mintha lasszót pörgetne a feje fölött, és azt kiáltja: „Jíííííhaaaaa!”, a két szomszédja az ujjával szarvat formálva tehénné válik, és azt mondják: „Múúúúúúúúúúúúú”
• Kenguru: Akire mutatnak a karjaival erszényt formál, a két szomszéd pedig alulról bedugja a fejét az erszénybe és az mondják: „Mami, mami, mami”

Új formációk kitalálása is izgalmas a gyerekeknek, örömmel szoktak benne részt venni.

Miért jó?

Egy olyan játékkal, amiben lehet nevetni, bohóckodni és akár rohangálni is, a gyerekek felszabadulhatnak, az esetleges szorongásuk feloldódik. Ha mindeközben még aktívan figyelni is kell, azzal erősítjük a jelenlétüket és elősegíthetjük az elköteleződésüket a csoport felé.

MI 2-EN, 4-EN, 8-AN

A gyerekek először párokba állnak. Lehet szabad választással vagy valamilyen be is oszthatjuk őket. Az első körben keressenek három olyan dolgot, ami közös bennük (ami nem látható elsőre). A következő körben a párosok keressenek egy másik párost, így már 4-es csoportokban fognak beszélgetni. Keressenek most 2 olyan dolgot, ami mind a négyükre igaz, de egyik sem lehet olyan, amelyik valamelyik párosnál már közös volt! A következő körben a négyesek egy másik négyessel állnak össze és keresnek egy közös dolgot, ami eddig még egyik körben sem merült fel. Létszámtól függően más felosztásban is játszható, és ha a gyerekek már jobban ismerik egymást, akkor nem kell csökkenteni a megtalálandó közös dolgok számát sem.

Miért jó?

A közös pontok felfedezése mindig jóleső, és közösségépítő. A hozzánk valamilyen szempontból hasonlóakhoz szolidárisabbak és barátságosabbak vagyunk. Egy ilyen játékban az is kiderül, hogy bárkivel lehetnek bennünk hasonló tulajdonságok, érzések, preferenciák.

Új közösség, új napirend, új közeg: az iskolakezdés rengeteg megválaszolandó kérdést, izgalmat tartogat. Érdemes nemcsak idejében bekötni a füzeteket, beszerezni a tesicuccot, hanem lélekben is közösen hangolódni, felkészülni az iskolakezdésre. Kocsis Dorka pszichológus most ezekhez ad praktikus tanácsokat.

Milyen lesz?

Érdemes a gyerekeket bevonva, együtt készülni, hangolódni az iskolára. Közösen beborítani a könyveket, kihegyezni a ceruzákat, rendet rakni az íróasztalon, akár tenni egy sétát az iskola felé. Ez a közös tevékenység alkalmas idő lehet arra, hogy beszélgessünk, ki mit vár a tanévben, van-e valami, amitől egy kicsit tart, melyik könyv tűnik a legérdekesebbnek, hogyan is képzelitek a következő hónapokat. Az első osztályba készülők igényelhetik, hogy részletesen meséljenek nekik a szüleik arról, hogyan is fog telni egy nap a suliban: mikor lehet játszani, lesznek-e ismerősök az oviból, hogy zajlik egy tanóra…

Mikor lesz?

Nyár végén az otthoni napirendet érdemes az iskolai napok rendjéhez igazítani: ez segítheti a gyermekeket abban, hogy az első korai ébredés ne érje őket teljesen váratlanul, kipihenten kezdjék a tanítást, és augusztus utolsó hetében megérezzék, hogy lassan vége a vakációnak. Az év közbeni napirendet érdemes együtt végigbeszélni, a kisebbekkel pedig akár le is lehet rajzolni a reggeli rituálét, mert önállóbbak tudnak lenni, ha ők is tudják a teendők sorrendjét.

Mi volt?

Biztos többeknek ismerős a „Mi volt az iskolában? Semmi.” kezdetű beszélgetés. Sokszor a gyerekek a konkrétabb, számukra jobban megfoghatóbb kérdésekre könnyebben tudnak válaszolni. A mi volt ma a legjobb, milyen jó/nem jó dolog történt ma veled, mire vagy büszke, milyen érdekes dolgot csináltatok, kivel játszottál szünetben kérdések segíthetik őket abban, hogy megosszák élményeiket.

Játékos napzáró beszélgetésekhez rengeteg tippet találsz ITT!

Mit meséljünk?

Az iskolára hangolódásban a mesék is a segítségünkre lehetnek, több mesekönyv is körüljárja a témát. Régebbi könyvek közül sokaknak ismerős lehet Janikovszky Évától a Már iskolás vagyok, Kormos Istvántól a Vackor az első bében vagy Richard Scarry-tól a Tesz-vesz város iskolája. A kortárs irodalomból pedig Liana Schneider Bori iskolába megy című könyve jó hangolódás lehet.

Mivel nincs két egyforma gyermek, és nincs két egyforma család, sőt egyforma iskolák sincsenek, érdemes az ötleteket, terveket személyre szabni, kibővíteni vagy átalakítani, úgy, hogy a készülődés mindenkinek a lehető legjobban teljen. Mi legalább is ezt kívánjuk nektek!

Kálid Artúr a megfelelési kényszerek erejéről, Szombati Béla gyökértelenségről, magányról mesél a gyerekkori emlékek kapcsán adásunk második részében. Megtudhatjuk mennyire befolyásolhat és alakíthat bennünket a minket körülvevő kortárs közeg, belesodródhatunk-e veszélyes dolgokba általa. Egyáltalán kell-e alkalmazkodnunk a kortárs közeghez, mint igazodási ponthoz az identitásunk kialakításában? Vajon valós-e a félelmünk, hogy mit gondolnak rólunk a többiek? Velünk született igény, hogy tartozzunk egy közösséghez? Mikortól válik elvárássá a megfelelés, és mikortól kényszerré ez az elvárás? Hogyan működnek a saját előítéleteink, tartunk-e a másságtól?

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

Vendégeink, Kálid Artúr színész és Szombati Béla diplomata sokat tud a beilleszkedésről. Artúr kiskorában a családokat és a gyermekotthonokat, Béla diplomatagyerekként az országokat és az iskolákat váltogatta sűrűn. De valójában melyiküknek volt nehezebb a gyerekkora? A beilleszkedési nehézségek egész életünket végigkísérhetik. Legyen szó lakóközösségről vagy munkahelyről, a befogadás iránti vágyunk felnőttként ugyanolyan intenzív lehet, mint gyerekkorban. Vajon honnan ered és miért fontos számunkra, hogy tartozzunk valahová? Mit jelent elfogadni és elfogadva lenni? Létezik-e elköteleződés a személyes szabadságunkról való lemondás nélkül? Hogyan segítheti a közösség a beilleszkedést?

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

„Nálunk egy vasárnapi ebédnél vagy az anyám állt fel guggolásokat csinálni, vagy az apám fekvőtámaszozott.”

Folytatjuk Dr. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos és Heiner Levente, diabéteszes volt táborozó beszélgetését.  Vajon sikerül-e a két fanatikus sportolónak meggyőznie műsorvezetőinket a sport előnyeiről, pozitív testi-lelki, magánéleti hatásairól?

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

A sport és az élet kapcsolatáról, egészségről, következetességről, kábítószerről és motivációról beszélgetünk két lenyűgöző emberrel, akiknek a génjeikben van a mozgás.

Dr. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó, gyermekorvos és Heiner Levente, diabéteszes volt táborozónk, orvostanhallgató a Felhők felett podcast legújabb vendége. Egyikük olimpikonok közt, az uszodában nőtt fel, másikuk a betegségtudat ellen küzdve lett fanatikus sportoló.

Tarts velünk, szerezz lendületet a következő edzéshez! Az Élménykülönítményről itt olvashatsz bővebben. 

A Felhők felett elnyerte a Legjobb edukációs podcast díját a Kamera Hungária Online-tartalom Fesztiválon, valamint a Legjobb életmód podcast díját az Online Video Audio díjátadón. Köszönjük hallgatóinknak, vendégeinknek, és a zsűrinek!

Köszönjük az Egis szakmai és mentális támogatását a podcast elindításában.

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

A családi nyaralás, utazás gondos tervezéssel, készüléssel lesz igazán feltöltő mindenkinek. Fontos ismernünk a saját, s családtagjaink igényeit, vágyait a szabadság eltöltésére, és tapasztalataink alapján konkrét előkészületeket is tenni. És ami még ennél is fontosabb? Engedd el a tökéletességre való törekvést, érezd jól magad, és hozzátok ki együtt a legtöbbet a közösen eltöltött időből!

Előre tervezés és családi optimumra törekvés

Én bizony nem adtam fel, hogy anyaként is lehet a nyaralás feltöltő. De azért azt is tudom, hogy a dolog korán sem magától értetődő, nekem is tennem kell érte. A családi nyaralásra való felkészülésnek két titka van: a gondos előre tervezés és a tervezésnél a maximalizmus elengedése, ám a családi optimum szem előtt tartása. Idén (is) előre terveztem, jól átgondolva, hogy a család különböző tagjainak milyen igényei vannak, és azokból hogyan lehetne kicsikarni a legnagyobb közös nevezőt.

Konkrét tervek

Amikkel konkrétan készülök a két örökmozgó, mindenre kíváncsi kisfiam mellett:

Először is szeretnék minden nap 1,5 óra saját időt, amikor gondolkozhatok, írhatok, olvashatok, vagy bármi mást csinálhatok, ami engem tölt. Azt kérdezed, hogy ezt mégis mikor és hogyan képzeltem véghez vinni? Azt találtam ki, hogy nap közben, amikor a kisebbik még alszik egy nagyot, és csak a nagyobbikat kell lekötni, na, azt nem én fogom csinálni, hanem egy másik hadra fogható felnőtt. Ehhez összevásároltam egy strandtáskányi új mesekönyvet és izgalmas játékot különféle börzéken. Van benne walky-talky, bogármegfigyelő nagyító, és ami szem-szájnak ingere… 

Ezen kívül beruháztam egy hatalmas kerti homokozóba, amit a nyaralónkba építettek az árnyas fedett terasz alá, hogy 11 és délután 4 között is tudjanak a kertben játszani a gyerekek 40 fokban is, amikor napra nem lehet menni. Mindezt úgy, hogy közben a felnőttek a teraszon ülve, jeges limonádét szürcsölve – és nem a homokozó szélén guggolva – szemmel tarthassák az önállóan játszadozó csemetéket. Valahogy így képzelem, és titkon reménykedem benne, hogy bejön…

A délelőttünkben szeretnék napi egy órát nyerni azzal, hogy nem főzünk naponta (és mosogatunk, pakolunk stb.), hanem kipróbáljuk, hogy házhoz hozatjuk az ételt. Ilyet még sosem csináltam, és kissé bizonytalan is vagyok benne, hogy működik-e majd a dolog, de egy próbát megér

Nekem nagyon fontos az inspiráló felnőtt társaság. Ezért amióta gyerekeink vannak, minden évben megpróbáljuk a gyerekes barátainkat elhívni látogatóba, amíg nyaralunk, vagy mi meglátogatni mini-kirándulás gyanánt a közelben nyaraló barátokat. Ez sok telefonálgatás és logisztikázás, de bőven megéri: amíg a gyerekek együtt játszanak, felfedezik egymás játékait…stb., mi felnőttek is tudunk egy jót beszélgetni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nagyszüleim által épített nyaralónk egy olyan utcában van Balatonon, ahol csupa „őslakos” nyaraló él generációk óta, akiknek a gyerekeivel gyakorlatilag együtt nőttem fel, és akiknek a gyerekeivel most együtt cseperednek a mi gyerekeink is. Így helyben is adott a jó társaság, az összetartó, egymást segítő közösség.

Tavaly a látogatóink között tudhattuk a családjával strandolni leruccanó masszőrünket is, aki összekötötte a kellemest a hasznossal a mi legnagyobb örömünkre. Idén a bevált tavalyi jó gyakorlatra alapozva már előre tervezzük a látogatását.

A nyaralás felénél a férjemet az anyukám, majd egy kisgyerekes barátnőm váltja, így a férjem végre munka után éjjelente az üres lakásban kialhatja magát, a szabad estéken pedig lesz lehetősége barátokkal találkozni, vagy bármi más őt töltő programot szervezni. Nekem meg lesz lehetőségem kipróbálni, hogy működik, ha két kisgyerekes nőre jut három gyerek. Vajon fogunk tudni akár egyetlen mondatot is beszélgetni nap közben? Jól kijönnek majd a gyerekek egymással? Bírjuk majd szusszal és idegekkel?

A hedonista és a mazochista beszélget… A podcast második részében Jókuti Világevő András és Boros Balázs Mókus segítségével fejtjük meg az utazó és a turista közti különbséget, valamit azt is, miért nem mindegy, hogy két utazás között megállunk kicsit, vagy inkább két megállás között utazunk.

A mentális egészség fontos. Köszönjük az Abercrombie&Fitch támogatását abban, hogy ezt mindenkinek megmutathatjuk. 
Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

„Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.” Az életvitelszerűen utazó Jókuti Világevő András és a Szingapúrig kerekező Boros Balázs Mókus mesél különleges utakról, nem insta-kompatibilis nehézségekről és vendégszerető falvakról, ahonnan lehetetlen kijutni.

A mentális egészség fontos. Köszönjük az Abercrombie&Fitch támogatását abban, hogy ezt mindenkinek megmutathatjuk. 
Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

A nyári szünetre készülve ideje feltankolni hosszabb, rövidebb játékokból! Utazzátok be az egész világot – képzeletben! Témaajánlók, játékok, tippek, ötletek beszélgetésekhez. Csendesebb családi délutánokra, a közös nap lezárására, élmények feldolgozására családoknak, osztályoknak.

Világkörüli utazás

Ismerjétek meg a különböző országok kultúráit! Öltsetek az egyes országok népviseleteire jellemző jelmezt, vagy keressetek egy-egy jellemző tárgyat.

• Keressetek, zenéljetek különböző népzenéket, ezekre táncolhattok is.
• Olvassatok történeteket/meséket az adott országból!
• Nézzetek utána, hogy különböző országban milyen számotokra új szokások vannak!
• Nézzetek képeket különböző országok tájairól, jellegzetes épületeiről! Ezt akár játszhatjátok párosítós játék keretében (melyik kép melyik országhoz tartozik), vagy memóriajátékként is.

+1 játékötlet: Levegőzsonglőrök

A játékosok levegőzsonglőrök. Álljatok párba, és érintsétek össze a mutatóujjatokat. A játékvezető jelére a lehető leggyorsabban írjátok le a levegőbe a számokat 1-től 10-ig.

Ismerős az érzés: „nekem ez nem jár”? Lehet, hogy senki sem mondja neked, belül mégis ezt érzed. Nem jár a pihenés, nem jár a külön program – főleg nem akkor, ha pénzbe kerül. Nem jár a segítség, a támogatás, a könnyebb megoldás. Mások is kibírják, én is kibírom. Az anyámék idejében még sokkal nehezebb volt, nincs jogom panaszkodni. Nincs jogom kérni!

Örökös bűntudat figyelmeztet az „anyai kötelességekre”

Sokszor elgondolkozom azon, miért van az, hogy önálló, értelmes, a szakmájukban elismert, széles baráti hálóval rendelkező, kiegyensúlyozott személyiségű, független nők amint anyává válnak, szépen lassan elveszítik a belső engedélyüket arra, hogy teljes életet éljenek. Alattomosan, napról napra mélyül el bennük az a meggyőződés, hogy anyaként csak kötelezettségeik vannak, és ameddig azokat nem végezték el tökéletesen (!), addig nincsen joguk pihenni.

Hogy mik az „anyai kötelességek”? Mindenekelőtt a gyerekek (és a férj) ellátása, gondoskodás mások testi-lelki jóllétéről és a háztartásról, esetleg hozzájárulás a családi kasszához valamilyen pénzkeresettel, természetesen szigorúan nem elhanyagolva a többi kötelességet. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Gyakorlatilag azt, hogy onnantól, hogy valaki anya lett, többet a büdös életben nem szabadul a feladattengerből, és örökös bűntudat figyelmeztet az „anyai kötelességekre” – már a puszta gondolatra is, hogy „másképpen szeretnék élni”.

„Csak ha már nagyon padlón vagyok, akkor szabad segítséget kérnem”

Visszatérő eset, amikor egy anya lelkendezve megosztja, milyen jól sikerült feltöltődnie a hétvégén, amikor néhány órára valaki segített a gyerekvigyázásban, és ő egyedül, vagy párjával, barátokkal valamilyen felszabadító, valódi felnőtt programot csinált. Amikor megkérdezem, hogyan sikerült erre engedélyt adnia magának, rendre kiderül, hogy az ilyen alkalmakat megelőzte valamilyen testi-lelki összeomlás, rettenetesen fárasztó időszak, idegőrlő családi krízis. Vagyis egy olyasfajta dinamika zajlik le belül, hogy csak ha már nagyon padlón vagyok, akkor szabad segítséget kérnem. Előbb valami komoly áldozatot kell hozni, csak akkor van jogom arra, hogy feltöltődjek. Csak akkor van jogom az igényeimet kielégíteni, vagy magamról gondoskodni, ha ezért valami hatalmas árat fizetek, vagy ezzel is másokat szolgálok.

Például felöltözhetek szépen, a lehányt melegítőalsó helyett húzhatok csinos szoknyát és kisminkelhetem magam, de ezt persze csak azért teszem, mert elvárják a munkahelyen (tehát nem magam miatt): csak ez az egy dolog indokolhatja, hogy az öltözködésre és sminkelése mertem időt fordítani a gyerekgondozási és háztartási feladataim helyett. Egészségesen étkezhetek, de csak azért, mert beteg lettem. lettem. Ez már feljogosít arra, hogy önmagamról gondoskodjam.

A női fórumokon átsüt a bűntudat, kihallatszik a mentegetődés valahányszor valaki segítséghez folyamodik. De miért? És sokszor tapasztalom, hogy az áldozathozatalba belefásult anyák húzzák le a másra vágyókat talán irigységből, lelkifurdalást generálva, ítélkezve. Néha ez a nyomasztó közeg a családtagoktól jön, ami még borzasztóbb, és az én szememben felér egyfajta lelki bántalmazással, ami személyiségdeformáló.

Kinek akarunk bizonyítani?

Tényleg ki kell várni a testi-lelki szétesést? A depressziót? A társunk elidegenedését? A baráti kapcsolataink leépülését? Az anyagi függést? A lehetőségeink beszűkülését? Kinek a kedvéért csináljuk ezt? Kinek akarunk bizonyítani? Nem hiszem, hogy ez a sok áldozat valóban annyira jót tenne a gyerekeinknek. Sőt, éppen az ellenkezőjét gondolom. Az pedig egyenesen elrémít, hogy ezt a modellt látják otthon a gyerekeink. Vajon milyen nő válik abból a kislányból, aki ezt látja otthon? És azok a fiúk, akik ilyennek látják az anyukájukat, milyen partnerek és apák lesznek majd?

Az első lépés a belső engedély megadása

Hogy lehet leállítani ezt a mókuskereket, ezt a beszippantó, és lefelé húzó örvényt, amit az áldozat-szerep jelent? Az első lépés az engedély megadása arra, hogy valaki jól érezhesse magát. Csak úgy. Mindenféle kompenzáció nélkül. Ezeknek a legelső önmagunknak adott engedélyeknek a forrása és segítője lehet egy olyan támogató női csoport, ahol mindenki hasonlóképpen gondolkodik, tehát lehet ezekről az igényekről tabuk nélkül beszélni, és nyomon lehet kísérni mások szívmelengető, erőt adó példáit. Nagy segítség, ha a családban vagy a baráti körben van pozitív női példa az öngondoskodásra. És rengeteget számít egy támogató társ, aki nem csak szóban, hanem tettekkel is segíti a párját – és önmagát is – kilépni abból a torz családmodellből, ahol a férfié a pénzkeresés feladata és felelőssége, a nőé pedig a „családi tűzhely” és a háztartás menedzselése.

Küllői Péter, a Bátor Tábor Alapítvány kuratóriumának elnöke 22 év után átadja az elnökséget a kuratórium két tagjának.

Az elnöki posztot mostantól Hermann Kamilla, az alelnöki posztot pedig Báthory Balázs tölti be. Mindketten régóta elkötelezettek az Alapítvány iránt, így folytonosságot biztosítanak a működésünkben.

A Bátor Tábor managementje, amely a szakmai döntéseket hozza és a stratégiát alkotja, nem változik, ahogy az Alapítvány missziója is változatlan marad.

Péternek mindig hálásak leszünk, hogy idáig kísérte ezt az ügyet, s neki köszönhetően is vált a Bátor Tábor profi, nagy hatású, független és átláthatóan működő szervezetté.

Péter üzenetét itt olvashatjátok.

„Amíg nem történik meg veled, addig nem tudod. Amikor megtörténik, rájössz, hogy senki sem tudja.” Winkler Nóra, a ⁠hellojarat.hu⁠ műsorvezetője és ⁠Gáldi Vinkó Andrea⁠ fotóművész mesélnek az anyaság legmegrázóbb pillanatairól. Míg Nóra tudatosan, minden könyvet elolvasva készült a szülőségre, addig Andi elmondása szerint csak úszott az árral. Szülés után mindkettőjüket váratlan sokként érte felkészületlenség. Vajon megfér-e a boldog pillanatok mellett az izoláció, az önhibáztatás és a FOMO? Meg lehet-e szokni, hogy kevesebb időnk van mindenre? Hogyan tudjuk tudatosan megélni a mostban, jelenben levést ahelyett, hogy mindig máshová vágynánk? Hallgassunk-e mások tanácsaira, vagy csak elbizonytalanítanak a különböző vélemények? Műsorunkból kiderül, hogyan lehet megküzdeni a munka és magánélet felborult egyensúlyából adódó frusztrációval, a hétköznapok megtervezhetetlenségével, és elfogadni, hogy nincs jobb tanár egy gyereknél.

A fájdalmas kórházi kezelések és a hosszú bezártság falakat emel. Adó 1% felajánlásoddal ledöntjük a falakat, és visszaadjuk a súlyosan beteg gyerekek gyermekkorát. ⁠Felajánlom!⁠

Köszönjük a Showcast Media csapatának, hogy biztosítják a profi hátteret, a hangstúdiót és a felvételt.

Életritmusok, helyzetek, fókuszok és kapcsolatok: ha szülővé válik valaki, minden megváltozik. Olyan magától értetődő apróságok tűnnek el, mint hogy melegen ihassa meg a kisgyermekes anya, apa a kávét. Vargyas-Tóth Juliska, a Bátor Tábor Alapítvány munkatársa, a Felhők felett podcast egyik hostja mesél arról, hogyan élte meg anyává válásának lépéseit.

Már a várandósság is hoz természetesen pár változást – és nem csak a test egyértelmű változásaira gondolok. Van az úgynevezett mommy-brain ilyenkor: a memória és a gondolkodási képességek leromlanak. Én egészen megijedtem magamtól néha… Szerencsére ez nem tartós változás, de nekem nagyon maradandó élmény volt.

Az anyasággal megváltozik, mi a prioritás: nekem nehéz volt megélni, hogy a saját igényeimet muszáj háttérbe szorítani, és egy másik, majd két másik ember igényei kerültek fókuszba. Nagyon ellentmondásos érzések ezek, amivel néha kihívás megküzdeni, hiszen magamra is szeretnék figyelni, magammal is törődni, de emellett ugyanilyen természetes érzés és ösztön, hogy a gyerekeim és a róluk való gondoskodás a legfontosabb.

Nekem nehéz volt lemondani az alvásról, de olyan apró dolgok is megváltoznak, ami korábban természetes volt: hogy mikor eszem és mennyi ideig, hogy melegen iszom meg a kávét. Megváltozott, mi érdekel, miről tudok és szeretnék beszélni, vagy beszélgetni, hiszem máshová kerültek a hangsúlyok, a fókuszok a mindennapjaimban, amellett, hogy egy ideig a gyerekek töltötték ki a napjaimat, így nem is volt annyira más témám, mint az ők. Igyekeztem nem terhelni azokat, akiket ez nem, vagy kisebb mértékben érdekel, ami az idő múlásával egyre jobban ment is. De az elején nem is értettem, hogyan nem lehet mindenkinek az a legfontosabb, hogy mi van a gyerekeimmel.

Mielőtt anya lettem, nagyon hosszan el tudtam merülni valamiben, a kisgyerekes lét meg rákényszerített, ránevelt arra, hogy 5-10 percnél tovább úgysem tudok egyvalamire koncentrálni – vagy olyan értelemben, hogy nincs időm foglalkozni „nem-gyerek” dolgokkal, vagy azért, mert a gyerekeimet ennyi ideig köti le éppen egy játék, egy tevékenység, eddig lehet „változatlanság”.

Amikor pedig visszatértem a munkába, kicsit újra meg kellett tanulnom a korábban természetes, hosszú, elmélyült figyelmet. Eleinte kihívás volt a kigyerekes ritmust és a munkahelyit összeegyeztetni. 5-10 perc után kellett valami új inger, éppen úgy, ahogyan a gyerekek mellett megszoktam. Tudatosan kellett visszaszoktatni magam, figyelni erre. Viszont nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt a 2 ritmust és életet össze tudom már egyeztetni, tudok váltani a munkahelyi és otthoni jelenlét, belemerülés, figyelem között. Így teljesen oda tudok fordulni, arra a helyzetre, arra tevékenységre vagy feladatra, ahol éppen vagyok. Ez csak akkor nehéz, amikor a két dolog összecsúszik, például ha otthonról dolgozom, és van mellettem egy beteg (vagy valami más miatt otthon maradó) gyerek. Ennek az írásnak az elkészülése is csúszott egy picit egy ilyen helyzet miatt.

Az anyasággal járó változásokat nem könnyű megélni. Küzdelmes néha, mennyi engedhetek vissza az anyaság előtti személyiségből, a saját magamra fordított figyelemnek mennyi időt szentelhetek. Nagyon szerencsés vagyok, mert van körülöttem egy olyan támogató közeg, ahol – nem minden harc és kompromisszum nélkül, el lehet fogadtatni, hogy nekem most szükségem van arra, hogy egyedül ázzam a kádban, vagy hogy el tudjak járni improvizációs színházat próbálni, játszani.

Szép lassan visszataláltam önmagamhoz, a személyiségemnek ahhoz a részeihez, amik egy ideig, kisbabás-kisgyerekes anyaként háttérbe kerültek, de ehhez tudatos figyelem kellett. És persze el kellett telnie egy időnek, amikor már „meg lehetett” tenni ezeket a lépéseket. Amikor már séta közben aludt a gyerekem például, akkor olvastam, ami nagyon hiányzott. Így tudtam akkor kicsit magamra is figyelni, magamra és a saját igényeimre szakítani időt, kikapcsolódni. Ez szerencsére megmaradt, az olvasás azóta is az egyik fő formája kikapcsolódásnak és a magamra fordított időnek.

A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy itt most csak az anyaság csecsemő és kisgyerekkor melletti változásairól esett szó. Jó esetben az ember azért nem egyedül van ebben! Viszont a családi kapcsolatokat is nagyon újra írja egy gyerek (és unoka) születése. A partnerre jutó figyelem, intimitás, törődés más hangsúlyokat kap. Ez is megérne egy külön bejegyzést… 🙂

Tedd biztossá a bizonytalant adód 1%-ával!

Támogass minket adód 1%-val!

Tovább a Támogatáshoz

Aktualitások

Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...

Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...

Megnyitotta kapuit

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat. Azóta szervezünk online, interaktív foglalkozásokat súlyosan beteg...

Megnyitotta kapuit a Digitális Bátor Tábor

Áprilisban kezdtük el építeni digitális táborunkat.

Célunk

Életeket változtatunk.

A Bátor Táborban 2001 óta nyújtunk sorsfordító élményeket a súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeknek és családjainknak, illetve azoknak a családoknak, akik elvesztették gyermeküket.

Nevetést viszünk a kórházi ágyak mellé, és online programjainkon keresztül az otthon falai közé, hogy erőt és bátorságot adjunk a játékon és a közös élményeken keresztül a nehéz helyzetekben.

Hisszük, hogy a felhők felett mindig süt a nap.

A Bátor Táborról

A táborok lényege

Különféle kihívások elé állítani a táborozókat, s rengeteg sikerélményt és megerősítést adni nekik

Saját táborhely

Saját tárborhelyet üzemeltetünk Magyarországon, Hatvanban, ami 168 fő elszállásolására alkalmas.

A táborok lényege

Különféle kihívások elé állítani a táborozókat, s rengeteg sikerélményt és megerősítést adni nekik

A táborok lényege

Különféle kihívások elé állítani a táborozókat, s rengeteg sikerélményt és megerősítést adni nekik

A táborok lényege

Támogatás

Segíts újraindítani a gyerekkort!

Életeket változtatunk. Segíts te is!

Tovább a Támogatáshoz 8 érv, hogy miért támogass minket

Partnereink, akik már minket választottak

Összes partnerünk

Önkéntesség

Adni jobb, mint kapni.

Élményterápiás programjainkon azon dolgozunk, hogy sorsfordító élményeket nyújtsunk krónikusan vagy súlyosan beteg gyerekeknek és családtagjaiknak.

Mindeközben az önkénteseink, vagyis a Cimborák élete is megváltozik: részesei lesznek egy olyan közösségnek, ahol 1000 féle ember 1 ügyért dolgozik. Rengeteget tanulnak magukról, a határaikról, arról, hogy nem csak a táborozóink, hanem ők maguk is hősök. Mert együtt változtatjuk majd meg a világot.

Több info az önkéntességről

Egyéni önkéntesség

További
részletek

Vállalati önkéntesség

További
részletek

Rólunk mondták

Rólunk mondták

Én minden egyes pillanatot, percet, másodpercet és órát magammal akarok vinni! A barátokról a csodaszép emlékeket, a leküzdött félelmeket és minden kalandot és kimondott kedves szót. Az egész tábor életem legemlékezetesebb és legboldogabb hete volt.

Balázs, 17 éves

Az egész tábor életem legemlékezetesebb és legboldogabb hete volt.

Balázs, 17 éves

Én minden egyes pillanatot, percet, másodpercet és órát magammal akarok vinni! A barátokról a csodaszép emlékeket, a leküzdött félelmeket és minden kalandot és kimondott kedves szót.

Balázs, 17 éves

Én minden egyes pillanatot, percet, másodpercet és órát magammal akarok vinni! A barátokról a csodaszép emlékeket, a leküzdött félelmeket és minden kalandot és kimondott kedves szót. Az egész tábor életem legemlékezetesebb és legboldogabb hete volt.

Balázs, 17 éves

Hírlevél

Iratkozz fel, és mi rendszeresen elküldjük neked legfrissebb cikkeinket a lelki egészségről, a Bátor Tábor életéről és a támogatási lehetőségekről.

Hírlevél feliratkozás

Vezetéknév Kötelező mező

Keresztnév Kötelező mező

E-mail cím Kötelező mező

Elfogadom az adatkezelési tájékoztatót.

Feliratkozom