Mikor, mire van szükségem? Mit tudok magamnak nyújtani, ami örömet okoz? – Egyik pillanatról a másikra megkezdeni az önmagunk jóllétére is nyitott figyelmet, néha nem megy könnyen. Ehhez nyújtunk most gyakorlati támpontokat: szakértő tanácsaink mentén te is végiggondolhatod, mi mindent tehetsz magadért a mindennapokban, hogy megőrizd fizikai és mentális egészséged.

A Bátor Táborban a tábori turnusok végén gyakran megkérdezzük önkénteseinket, a Cimborákat, hogy a táborban tapasztalt, fokozott érzelmi igénybevétel után hogyan fognak gondoskodni otthon önmagukról, hogyan lesznek önmaguk segítői a feltöltődésben. Talán épp amiatt, hogy a táborban a másokról való gondoskodás a hangsúlyos, sok meglepett arcot látunk már a kérdés elhangzása után.

Így arra bátorítjuk azokat, akiknek ez kihívást jelent, álljanak maguk mellett is olyan figyelemmel, ahogy a gyerekek mellett; legyenek egy kicsit a saját maguk Cimborái. Ha pedig ez nehezen megy, ne ezen a ponton kezdjünk improvizálni: bátran tervezz előre, legyenek konkrét elképzeléseid, akár listád is arról, hogy miből fog állni ez a gondoskodás. Hiszen az öngondoskodás, azaz a saját jóllétünkért végzett cselekvés, fontos eszközünk a mentális és fizikai egészség megőrzésében.

Ilyen listát, más néven öngondoskodási tervet nem csak egy tábori turnus után érdemes összeállítani. Határaink és igényeink megismerése, erőforrásaink feltérképezése, a tudatos felkészülés a nehezebb helyzetekre és az örömteli cselekvésekre szánt idő betervezése a hétköznapokban is hozzájárulhat jóllétünkhöz.

Segítségképp megosztjuk, mi milyen kérdések mentén készítjük el öngondoskodási terveinket.

Mikor van szükségem öngondoskodásra?

Saját érzéseink felismerése, fáradtságunk, szomorúságunk, indulataink elismerése az egyik első lépése annak, hogy jól tudjunk figyelni magunkra. Ha megértjük, hogy milyen helyzetek a legmegterhelőbbek számunkra, időben felismerjük lelkünk és testünk jelzéseit, sokat tudunk tenni azért, hogy megelőzzük a teljes kimerülést, kiégést az adott élethelyzetben.

Mire van szükségem?

Ha segítségre van szükségünk, sokszor a legjobban az esne, ha megkérdezné valaki: „Mire van szükséged?”. Az öngondoskodás során ez a szerep saját magunkra hárul, és gyakran ilyenkor érezhető igazán, hogy nem mindig egyszerű ez a kérdés. Ilyenkor bátran támaszkodjunk eddigi tapasztalatainkra, hogy hasonló helyzetekben mire vágytunk. Érdemes átgondolni, hogy fizikai töltődésre van-e szükségünk (pl.: pihenésre, finom ételre, nagy sétára, mozgásra, érintésre), vagy épp lelki, mentális téren (pl.: egy jó film, zenei élmény, beszélgetés, olvasás, alkotás, új kihívás) igénylünk gondoskodást. Sokszor nem kell nagy dolgokra gondolni, egy-egy apróság is igazán nagy örömet tud okozni.

Kire van szükségem?

Az öngondoskodásnak az is része, hogy olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akiknek a társasága jó érzéseket kelt bennünk. Egy-egy kritikus helyzetben annak az átgondolása, hogy ki az, akivel szívesen beszélnénk erről, kit tudunk keresni, kitől kérhetünk segítséget, ki az, aki biztonságérzetet tud nyújtani számunkra. Máskor viszont pont az tud öngondoskodás lenni, hogy biztosítunk saját magunk számára olyan időt, amikor egyedül vagyunk, magunkra figyelünk.

Mire van lehetőségem?

Persze a realitás az öngondoskodás során is fontos, így érdemes tudatosítani, hogy mire lesz lehetőségünk: ezért jobb, ha kisebb és nagyobb dolgokat is felveszünk a listánkra, hogy tudjunk alkalmazkodni a helyzetekhez. Ha vannak kevésbé idő- és eszközigényes opcióink, az segíthet elkerülni a fölösleges frusztrációt, és kevesebb lehetőséget hagy arra, hogy lemondjunk a magunkra szánt időről. Az öngondoskodás formái évszakról évszakra változhatnak, ilyenkor nem árthat egy kis újratervezés sem.

Az öngondoskodást azon túl, hogy a saját magunkért, saját jóllétünkért végezzük, jó eséllyel nem csak minket tesz boldogabbá. Kiegyensúlyozottabban, feltöltődve többet tudunk tenni másokért is.

Mi legalábbis azt tapasztaljuk a táborokban, hogy boldog önkéntesek boldogabbá teszik a gyerekeket is!