A nagy váltás és a változás is ijesztő lehet – akár belső, akár külső kényszer hatására történik, akár egyik napról a másikra, akár nem. Réka, Écó és Juliska mesélnek a nagyobb váltásaikról: tarts velük, velünk és bíztatunk arra, hogy merj te is lépni, dönteni, változtatni.

Réka utazott

Egyetem után 2 évet éltem Amerikában, Bostonban. Azt éreztem, hogy kell valami több, valami más: 24 éves vagyok, most kell tágítani a világot, most szeretnék még tanulni, tapasztalatokat gyűjteni. Nannyként dolgoztam, közben New Yorkban végeztem egy egyetemi kurzust a nők történelméről, és sokat utazgattam Amerikában, Latin-Amerikában is.

Maga a döntés nem volt nehéz, úgy éreztem mennem kell, de a környezetemnek nehéz volt megérteni, miért megyek, miért van szükségem erre a változásra. Önállóság, önmagamba vetett hitt, nyitottság: ezek mind olyan dolgok, amiket ott „tanultam”. Változott a világról alkotott képem, hogy mennyire vagyok elfogadó.

Rengeteget tanultam magamról. Ez egy kis példa, de Budapesten sosem hittem magamról, hogy tudok jól autót vezetni. Amikor San Franciscoban átvezettem a Golden Gate-en, akkor ott jött egy olyan aha-élmény, azóta is emlékszem rá, hogy wow, én erre képes vagyok, mégiscsak tudok vezetni, ha ezt meg tudom csinálni.

Écó forprofit szektorból jött a civil szervezethez

Több nagy váltás is volt az életemben. Bő tíz éve még reklámszakemberként kezdtem el a Bátor Tábornál önkénteskedni, de rögtön éreztem, hogy váltanom kell a civil szektorba, és rövid időn belül az Alapítványnál találtam magam kommunikációs vezetőként. Őszintén meglepett, hogy a pörgés és a profizmus legalább olyan és akkora, mint a reklámszakmában, de a nap végén nagyon más a cél, és ez rengeteg erőt ad. Főleg úgy, hogy önkéntesként minden évben látom az eredményt, a beteg gyerekekre és a környezetükre gyakorolt elképesztő hatást. Az önkéntes közösség pedig fantasztikus, nagy élmény köztük lenni, rengeteget nevetünk, nagyon sokat ad és feltölt.

Az anyaság is hozott meglepetést, nem csak rózsaszín felhőket, ez talán a legnagyobb kihívás az életemben. – Erről a témáról viszont a következő Felhők felett podcastunkban, május közepén hallhattok nagyon izgalmas gondolatokat Winkler Nórától és Gáldi Vinkó Anditól.

Juliska anya lett

Az anyasággal megváltozik, mi a prioritás: nekem nehéz volt megélni, hogy a saját igényeimet muszáj háttérbe szorítani. Ha pedig nem szorítod háttérbe, jön a bűntudat. Olyan apró dolgoktól kezdve, hogy le kell mondani arról, hogy mikor eszem, mennyi ideig, vagy hogy még melegen tudjam meginni a kávét; de nekem az alvásról is nehéz volt lemondani. Megváltozott, mi érdekel, miről tudok és szeretnék beszélni.

Mielőtt anya lettem, nagyon hosszan el tudtam merülni valamiben, a kisgyerekes lét meg rákényszerített, ránevelt arra, hogy 5-10 percnél tovább úgysem tudok egyvalamire koncentrálni. Amikor pedig visszatértem a munkába, ezt a kigyerekes ritmust és a munkahelyit nehéz volt összeegyeztetni. 5-10 perc után kellett valami új inger, éppen úgy, ahogyan a gyerekek mellett megszoktam. Tudatosan kellett visszaszoktatni magam, figyelni erre. Viszont nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt a 2 ritmust és életet össze tudom már egyeztetni, tudok váltani a munkahelyi és otthoni jelenlét, belemerülés, figyelem között. Így teljesen oda tudok fordulni, ahol éppen vagyok.