Önkéntesünk, Zoli mesél gyászterápiás táborunkban átélt tapasztalatairól.

Hogyan született meg a döntés, hogy jelentkezel a Lélekmadár Táborba?

Már az előző ciklusnál is gondolkoztam a jelentkezésen, de végül itt érett be teljesen. Alapvetően két dolog motivált: a kíváncsiság és a lelkes beszámolók az előző ciklusokban résztvevő cimbiktől. Azt is láttam, hogy sokaknál a Lélekmadár is függőséget okoz. Sokat hallottam az LM nyújtotta biztonságos közegről, a csapat erejéről, a háláról, az érzelmi hullámvasútról, de ahogy általában lenni szokott, amíg csak mesélnek róla, sosem olyan, mintha személyesen tapasztaljuk meg…

Milyenek voltak a turnus előtti felkészítő napok? Miben tértek el a többi turnus menetrendjétől?

A turnusokat megelőzően egy egynapos felkészítés is volt, Budapesten. Mivel a civil életben mással foglalkozom, mást tanultam, számomra nagyon hasznosak voltak a gyászelméleti előadások.

Sok olyan ismeretet kaptam, amelyekre később a turnusok során is támaszkodni tudtam, illetve segítséget nyújtottak a helyzetek megértésében. Ezen a felkészítő napon részletesen megismerhettük az LM turnusok menetrendjét és a többi tábortípustól eltérő programokat. Szintén előre kiderültek a házbeosztások, így már az előzetes házépítéseknek sem volt akadálya.

Mi volt az a pillanat, vagy élmény, turnus előtt, vagy közben, amikor azt érezted, most már biztonságban vagy?

Egy alapvető biztonságérzet már az első felkészítéstől kialakult bennem és azt hiszem ez az első élet ünneplése program alatt teljesedett ki. Azt, hogy ezek az érzelmi hullámvasút nehezebb pillanatai már előzetesen is tudtam, de míg nem éltem meg, volt bennem egy tartás ezektől az ismeretlen helyzetektől. Ezek a pillanatok önkéntesként is tudnak nehezek lenni, de ahogy a BT-ben mindig, most is beigazolódott, hogy nem vagyunk egyedül, és egy figyelő- védőháló az önkénteseket is mindig biztosítja. Akinek szüksége volt rá, ott állt mellette valaki, vagy éppen megteremtődött a lehetőség, hogy kicsit egyedül félrevonuljon, ha erre volt igénye. Önkéntesként a biztonságot erősen fokozza a közös Napfelkelte is. A reggeli közösen eltöltött program során egyrészt lehetőség van napi szintű közös hangolódásra, valamint itt megnyugtató tere van annak, hogy az esetleges nehézségeket, kihívásokat egymással is megosszuk.

Emlékszel arra, amikor először találkoztál a családokkal? Milyen volt?

Először is nagyon örültünk minden megérkezett családnak. 🙂 Az első családokkal való találkozás számomra hasonló élmény volt a családi táborokhoz. Annyi különbséggel. hogy természetesen benne volt a pakliban, hogy itt rögtön az elején kiderülhetett, hogy nem minden résztvevő támogatta egyformán az érkezést a családon belül, de szerencsére a tapasztaltak szerint a legtöbb esetben ezek a bizonytalanságok gyorsan oldódtak és kialakult a BT érzés.

A második első találkozás, azaz, a második turnus kezdete már teljesen újszerű élmény volt. A várt visszaérkezés, az ismertbe jövetel, a kialakult kapcsolatok, az addig elért bizalmi szint láthatóan komfortosabbá tette a családok számára is és cimbiként is hálás volt ebben a helyzetben újra fogadni őket.

Miben más a Lélekmadár hangulata, mint a többi turnusé?

A tábor típusából adódóan számomra a visszatérés a tábor hangulatára is hatással van, a közösen megélt élmények és az összetartó csapat adnak egy többlet biztonságot.

Szintén nem tapasztaltam más tábortípusokban a mélyen megélt pillanatok és a jókedvű tábori játékok ilyen gyors váltakozását. Ennek kapcsán talán a rugalmasságot emelném ki, hiszen itt tényleg a lehetőségek tárházát kínáljuk a táborozóknak, azonban teljesen rendben van, hogy ha valaki egy-egy programon mégsem kíván részt venni. Ez a fajta nyitottság, az hogy annyit vesznek ki a táborból, amennyit szeretnének, tényleg komfortosabbá teszi a táborozóknak az ottlétet.

Talán a fentiek miatt is alakult ki bennem az az érzés, hogy egy fókuszáltabb figyelem jut a táborozókra és az önkéntesekre egyaránt és sokkal mélyebb „szövetségek” alakulnak ki. Összességében nehéz megfogalmazni a különbséget, hiszen olyan, mint az eddigi BT élmények, de egyszerre újszerű és más is a korábbiakhoz képest.

Mi a legkedvesebb emléked a Lélekmadárból?

Mint általában a táborból, innen is nagyon sok kiemelkedő élményt hoztam haza. Ami a kérdés láttam legelőször eszembe jutott, egy Anyuka pelenkaoszlopos ugrása volt. A megmászását követően elég sokáig állt az oszlop tetején, de közben érezhető volt, – ahogy később a cimbiknek írt levelében ő is megfogalmazta – a fent töltött pillanatok alatt az addig elvesztettnek hitt életösztön tért vissza. Végül észrevette, hogy a labda színe megegyezik elvesztett gyermekének kedvenc színével, ezt hangosan elkiabálta és leugrott. Ez a pillanat nagyon meghatározó volt, hiszen ott érezni lehetett, hogy sikerült kimozdulni az addigi élethelyzetéből, ami célja is a tábornak.

Ami nem is kifejezetten egy élmény, sokkal inkább egy általános hála bennem az az, hogy a ciklus során nagyon sok olyan családot láthattam, akik példaértékkel szolgáltak számomra.

Miért ajánlanád Cimboratársaidnak, hogy jelentkezzenek a Lélekmadárba?

Én az előző ciklusnál hezitáltam, hogy jelentkezzek-e, de rájöttem, nem érdemes várni. Olyan ez, mint a BT maga, amíg csak mesélünk a „csodáról”, sosem értjük igazán! Ezt is át kell élni! Biztosan vár Rátok egy szuper csapat és önmagunkról, saját komfortzónánk határairól is újabb tapasztalatokat szerezhetünk egy teljesen biztonságos, odafigyelő közegben. Egy olyan újabb perspektívát ad, amely a többi tábortípusban és a táboron kívül is támaszt nyújthat.