Barion Pixel

“Amit önkéntesként kapunk, mindennap velünk van”

Aki Bátor Táboros, a programokon kívül is az – és még a Facebookon is Bátor Táborosan kommentel. A programjaink alapja, az élményterápia hatása a mindennapokban is tetten érhető. Nem csak a gyerekeken, az önkénteseken is. Ákos, aki 2015 óta Cimbora a táborban, GO! programban és már Suliprogramban is, arról mesél, mit vett észre magán, a gyerekeken, “mitől működik” az élményterápia.

A Bátor Táboros közegben minden önkéntessel van valami közös bennünk azon túl is, hogy beteg gyerekeknek, családjaiknak szeretnénk megerősítő élményeket adni. Mindenkinek – nem csak az önkénteseknek – vannak kisebb furcsaságai. A Cimbora-közösség egy olyan közeg, ahol ezeket fel lehet vállalni, meg lehet mutatni és akár büszkének is lenni rá. Például, ha mindenre van egy szóvicced, itt biztosan lesz majd egy másik Cimbora, aki ugyanígy van ezzel, ezáltal is tudtok kapcsolódni.

Már könnyebben nyitok mások felé

Emiatt talán kevésbé törődünk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk a táboron kívül is. Alapvetően nem vagyok az a fajta nyitott ember, aki akár idegenekkel is könnyen beszélgetésbe kezd – ez keveset változott, mióta önkéntes vagyok. De azt észrevettem, hogy akivel megvan a közös hang, a kapocs, azok felé már könnyebben nyitok, könnyebben tudok jó és oldott hangulatban jelen lenni a társaságukban. Azt tapasztalom meg az önkéntesközösségben, hogy bátran felvállalhatjuk magunkat. Egyre kevésbé törődöm már azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, jobban el merem mondani, amit gondolok.

Volt már olyan például, hogy kommenteltem egy ismerősöm képe alá, őszintén elmondtam, milyen szupernek tartom. Pár nappal később rámírt, hogy megkérdezték tőle, én kije vagyok, hogy ilyen szépeket írtam. Észre sem vettem, hogy „olyan szépeket írtam”, csak elmondtam, amit látok, gondolok, érzek.

Rengeteg olyan élményem van a táborból és a GO! programokról is, amikor megélhettem azt, hogy aktív része vagyok annak a változásnak, ami a gyerekben, a programon résztvevőkben végbe megy. Pozitív hatással lehetek rájuk. A legelső GO! Programjaim egyikén odamentünk egy kisfiúhoz, aki nem volt annyira nyitott, szűkszavúan kommunikált. Előkerültek az Activity-szókártyák, azok közül is inkább mindig a körülírást választotta. Mi Mariannal, a másik önkéntessel rajzoltunk is néha, és egy idő után a kisfiúnak is kedve támadt hozzá. Egyszercsak azt vettem észre, hogy rajz rajzot követett. Elkezdtük a rajzokat egymáshoz kapcsolni, a kisfiú elkezdett egyre többet beszélni, percről percre egyre felszabadultabb lett. A végén, amikor elköszönés előtt, lezárásként megkérdeztük tőle, hogy szeretné-e megtartani a közös rajzunkat, annyira boldog lett, felcsillant a szeme, „De jó, ezt megtarthatom”! Éreztük, hogy igazi élményt, valódi minőségi időt adtunk neki.

A Bátor Táboros szemlélet beépül a mindennapokba

Az az élményterápiás szemlélet, amit a Bátor Táborban csinálunk, beépül a hétköznapokba. Egyszer csak ösztönös lesz, amit tanulunk – a felkészítéskor is, és főleg, amiket ellesünk a többi Cimborától. Egy idő után annyira természetes lesz, hogy néha fel sem tűnik. „Jé, én ezt már csinálom!”, veszem észre, egy-egy elméleti anyag olvasásakor.

Nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogyan lehet jó, megerősítő visszajelzést adni, ez idővel ösztönösen elkezd működni a programon kívül is. Az élményterápiás szemlélet felnyitja az ember szemét, mennyi lehetősége van a játék vagy egy beszélgetés közben megerősítést adni a gyereknek arra, hogy ő értékes, és én figyelek rá. Látom, hogy amit csinál, az klassz, vagy bátor dolog – és erre néha elég egy kacsintás vagy mosoly. Lehet, hogy neki fel sem tűnt, hogy valamit éppen „csinált”. De az én figyelmem meg tudja őt erősíteni abban, hogy ez a „valami” érték.

Különösen ma, az állandó értesítések világában nagyon ritka, hogy mindenféle külső zavarást félretéve, csak rá figyelünk és ez már önmagában olyan érték, amit a GO! programokon át is élhetünk. Például mikor program közben megszólal a beteg gyerek telefonja, gondolkodás nélkül felveszi, meg se várja a választ, csak annyit mond: „Anya, most vannak nálam, játszunk és visszahívlak!” – és már le is teszi és nem engedi magát kizökkenteni ebből az élményből.

A figyelem a legtöbb, amit adhatunk

A táborban egyszer állomásos játékot tartottunk, ilyenkor sok, rövidebb játékot próbálhatnak ki a gyerekek egy nagyjából 1 órás blokkban. Bohóc jelmezben voltam, az volt a tervem, hogy majd labdával zsonglőrködünk a gyerekekkel – amúgy nem tudok szabályosan zsonglőrködni, de reméltem azért csak lesz valahogy. Pár perc után odajött egy önkéntestársam, és megkérdezte, levenném-e a bohóc-sipkámat, mert van egy kislány, aki nagyon szeretne odajönni hozzám, de fél a bohócoktól. Levettem, a táborozó közelebb merészkedett. Nyújtottam a kezem pacsira, miközben köszöntöttem, mire ő nagyon bátortalanul az ujja hegyével épp csak hozzáért a tenyeremhez. Végül szinte az egész programot velem töltötte. Kitartóan gyakorolta a zsonglőrködést, néha kicsit beszélgettünk, és a program végén már bele mert csapni a tenyerembe.

Pár nappal később odajött hozzám az ebédlőben, átölelt, megköszönte a zsonglőrködést, és elmondta, milyen jól érezte magát. Aztán a tábor végén mielőtt kilépett volna a kapun a szüleihez, megfordult, és visszarohant hozzám. Azt mondta, hogy ez volt a legeslegjobb a táborban, ezt élvezte legjobban, és nagyon köszöni.

Ekkor tanultam meg, hogy nincs „csak egy program”. Lehet, hogy egy egész hétnyi élményben, pont egy mondatod, vagy az, amit Te adsz hozzá lesz rá a legnagyobb hatással. Lehet, hogy pont nálad kap egy olyan élményt a gyerek, vagy a család, ami megváltoztatja őket, ami örökre velük marad.

És akár 40 percben is nagyon-nagy hatással tudunk lenni a gyerekek életére: van olyan, hogy GO! programon egy beszélgetős játék során, a szülő is meglepődik: Jé, ezt nem is tudtam rólad! Ilyen rövid idő alatt a „nincs kedvem játszani”, „talán van kedvem beszélgetni” fázistól ide eljutni elképesztő. Vagy látni, hogy a gyerekek, miután mi elmentünk, folytatják közösen a játékot, amit velünk kezdtek el. Ott vagyunk, velük vagyunk, minőségi időt, és figyelmet adunk nekik, talán ez a legfontosabb abból, amit adhatunk.

Most te is jelentkezhetsz Bátor Táboros önkéntesnek nyári táborainkba 2024. február 11-ig!

További részletek Jelentkezés

Iratkozz fel!

Tarts velünk a felhők fölé! Iratkozz fel, és mi rendszeresen elküldjük neked legfrissebb témáinkat, cikkeinket, amivel te is tehetsz a lelki egészségedért!

Feliratkozás

Támogass

Támogasd te is, hogy minél több súlyosan és krónikusan beteg gyerek lelki egészségét erősíthessük meg programjainkon!

Támogatás

Ezek is érdekelhetnek

Anyaság. Áldott és terhes – 1. rész

„Amíg nem történik meg veled, addig nem tudod. Amikor megtörténik, rájössz, hogy senki sem tudja.” Winkler Nóra és ⁠Gáldi Vinkó Andrea⁠ mesélnek az anyaság legmegrázóbb pillanatairól, izolációról, önhibáztatásról és FOMO-ról.

Ezeket olvassuk mi

A Bátor Tábor dolgozói idézik fel kedvenc könyveiket, legfontosabb olvasmányélmélnyeiket. Gyűjtsd bátran inspirációt (újra)olvasásukhoz, vagy kapd le a polcról a te régi kedvenced, hátha találsz benne valami újat!

Iratkozz fel!

Iratkozz fel, és mi rendszeresen elküldjük neked legfrissebb cikkeinket a lelki egészségről, a Bátor Tábor életéről és a támogatási lehetőségekről.

Iratkozz fel!